Világszerte és itthon is egyre felkapottabb témának számít a rovartenyésztés. Bár az Európai Unióban már több rovarfaj esetében is engedélyezték az emberi fogyasztásra való termelést, a rovarfehérje – jelen állás szerint – elsősorban az állati takarmányozásban hozhat áttörést. Környezeti lábnyoma jóval alacsonyabb, mint a legtöbb, itthon jellemzően importból származó takarmánynak, ráadásul akár ott is megtermelhető, ahol a felhasználása történik. Számos előnye ellenére még sincs a köztudatban. Amikor meghalljuk, sokszor gondolkodás nélkül negatív képzeteket társítunk hozzá. Ezt azonban leginkább az ismeretlentől való félelem szüli, aminek leküzdésében a Greendex korábban is próbált mankót adni az érdeklődőknek. 

Jelen interjúnkban Slezák Izabella állattenyésztő-, takarmányozási- és takarmánybiztonsági mérnökkel, a fekete katonalegyeket tenyésztő Pannon Protein csapatának tagjával beszélgetünk, hogy még jobban képbe kerüljünk a téma kapcsán. Az általános kérdések mellett szót ejtünk majd a rovartenyésztés egyik melléktermékének számító rovartrágyáról is. Erről eddig keveset lehetett tudni, pedig mezőgazdasági felhasználása új távlatokat nyithat, főleg annak fényében, hogy a műtrágyák elérhetősége és ára már ma sem túlságosan biztató.

Nem a Pannon Protein az első cég, amellyel a témáról beszélgetünk. Mekkora a verseny a hazai piacon?

Ez a piac jelenleg még olyan hatalmas, hogy mindenki kényelmesen elfér rajta. Klasszikus értelemben vett konkurenciaharc még nincs a szereplők között. A Pannon Protein 3-4 éve indult. Elsősorban élő lárva, szárított lárva, teljes értékű liszt, zsírtalanított liszt, rovarolaj, illetve rovartrágya előállításával foglalkozunk. Jelenleg épp a kapacitásbővítéssel vagyunk elfoglalva: a kereslet jelenleg akkora, hogy a piacon lévő cégek még képtelenek kielégíteni az igényeket. Egyre több gazdálkodó próbál tenni a klímaváltozás ellen úgy, hogy olyan alacsony kibocsátású takarmányokat alkalmaz, mint a rovarfehérje. 

Az elmúlt 1-2 évben szinte naponta érkeznek hírek a rovartenyésztés világából. Ez csak nekem újdonság, vagy tényleg egy születőben lévő iparágról van szó?

Ez inkább nálunk újdonság, Európa más országaiban, például Hollandiában vagy Amerikában már alsó hangon 15–20 éve foglalkoznak a rovarokkal. A diplomamunkámban is körüljártam ezt a kérdést, és sokkal régebbi forrásokat is találtam, elsősorban Ázsiából. Az Európai Unióban egyébként korábban a szabályozások nem tették lehetővé a nagy volumenű termelést, ez azonban változóban van.

 A rovartenyésztés esetén mindig szóba kerül, hogy igen alacsony a környezeti lábnyoma…

A rovartenyésztés igazi pozitívuma nem is önmagában az, hogy környezetbarát, sokkal inkább, hogy kiválóan beilleszthető a körkörös gazdasági modellbe. Az intenzív rovartartást úgy kell elképzelni, hogy a fő termékek, tehát a zsírtalanított rovarliszt és a rovarolaj mellett melléktermékek is képződnek. A rovarok ürüléke mellett nagy mennyiségben marad a reprodukció során elhalt legyekből is. Utóbbiak a jogszabály szerint visszaforgathatók a trágyába. Az így képződő rovartrágya ugyanúgy felhasználható a mezőgazdaságban, mint más állati trágyák, noha ezek legtöbbjénél némileg koncentráltabb, nagyjából a guánónak (madárürüléknek) feleltethető meg. Ha a termelést kihelyezzük oda, ahol a mezőgazdasági termelés zajlik, illetve a rovarok takarmányát is megtermelik, akkor a trágya helyben vissza is tud kerülni a körforgásba.

Kapcsolódó bejegyzések

Itt a megoldás a klímaváltozásra: rovar alapú takarmányozás

Hatalmas mennyiségben importálunk fehérjetakarmányt, de ezt felválthatja az itthon termelt rovarliszt, amelynek sokkal kisebb az ökológiai lábnyoma.

Nem lenne ennél is fenntarthatóbb, ha nem takarmányon, hanem például élelmiszer-hulladékon tartanánk a rovarokat?

Ez lehetséges lenne, a körforgásosság is jobban érvényesülne. A világ számos pontján van rá példa. Ázsiában sok helyen marha- meg sertéstrágyával etetik őket, de Amerikából is tudok ilyen példákat. Azt is látni kell azonban, hogy a rovarokból előállított termékek tápanyagtartalma sokban függ attól, hogy mivel etették őket. Az élelmiszer-hulladék ebből a szempontból jó megoldás lehetne, de ezt nálunk nem engedélyezik. Az Európai Unióban a jogszabályok kizárólag olyan takarmány használatát teszik lehetővé a rovarok számára, amely az állattartás más ágaiban is megengedett. Ahogy a sertéssel sem lehet már feletetni a konyhai maradékot, úgy a rovarokat sem lehet bármivel etetni: ez gyakori félreértés.

Térjünk vissza a rovartrágyához, erről ugyanis még alig lehet itthon hallani. Miért előnyös a növényeknek, ha rovartrágyával tápláljuk őket?

Fontos már az elején jelezni, hogy ezt a területet még kutatják, de már most is ismerünk több pozitív gyakorlati eredményt. A legmagasabb szinten a holland Wageningeni Egyetem foglalkozik a témával. Az ő kutatásaikból tudjuk például azt, hogy egyes baktériumok képesek metabolizálni a kitint, amely elsősorban az elhalt rovarokban található meg. A baktériumok és a mikrobák a növények gyökereihez kapcsolódnak, és segítenek a növényeknek ellenállóbbá válni a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, ez bizonyított tény. A rovartrágya összetétele átlagosan 3:2:2-es N:P:K-arányú, ami függ a takarmánytól is. 

Az N:P:K-arány a növények növekedése szempontjából leginkább lényeges három ásványi anyag, a nitrogén, a foszfor és a kálium egymáshoz viszonyított arányát adja meg az egyes trágyákban. Növényfajonként eltérő az ideális összetétel. Ezt érdemes figyelembe venni a trágyák és a műtrágyák kiválasztásakor.

Mennyire elterjedt a rovartrágyák használata Magyarországon?

Van több vevőnk, például szőlészeteknek is adtunk már el rovartrágyát. Egyelőre főként kutatásra és fejlesztésre használják, mert még nem ismerik. Épp ezért a gazdák egy kicsit még tartanak a rovartrágyától, nehezen váltanak a jól megszokott megoldásokról. Általánosságban úgy látjuk, hogy a hazai termelők kevésbé nyitottak az újdonságokra, lassabban adaptálják az új megoldásokat, de reméljük, hogy ez lassan megváltozik. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy, mint említettem, egyelőre nincs olyan kapacitás itthon, amely nagy volumenben lenne képes kiszolgálni a termelőket.

A Pannon Protein mekkora volumenben termel? 

A pilot üzemünk termelése napi 200 kiló rovarliszt volt, illetve a hozzá kapcsolódó rovartrágya. Ezzel egyébként úgy lehet számolni, hogy a megtermelt rovarfehérje súlyának közel a duplája termelődik belőle. Jelenleg átmeneti fázisban vagyunk: a pilot üzemünket leállítottuk, mert készül az új, tonnás termelést lehetővé tevő üzemünk. A jelenlegi termelésünk inkább csak kutatási-fejlesztési célokat szolgál.

Kapcsolódó bejegyzések

Mivel csökkentsük a húsfogyasztás környezeti lábnyomát: jöhetnek a rovarok? – Holnapután

A Greendex új, Puskás-Dallos Petivel és Novák Zsomborral készülő rádióműsorát, a Holnaputánt podkaszt formájában is visszahallgathatjátok!

Milyen kihívásokkal kell szembenézni egy ilyen üzem esetében?

A fekete katonalégyről tudni kell, hogy alapvetően trópusi faj. 15 °C alatt lelassulnak az életfolyamataik, 5 °C alatt pedig elpusztulnak. Így a kihívást elsősorban a megfelelő feltételek biztosítása jelenti. Nálunk ilyen szempontból a tél okoz nehézséget, tartanunk kell a hőmérsékletet és a páratartalmat. Nem véletlen, hogy a legtöbb rovartenyésztő cég Ázsiában van, ott szabadtéren tudják folytatni a termelést. 

Nemrég Holnapután című rádióműsorunkban is foglalkoztunk a rovartenyésztés témájával. Akkor nem tudtunk megegyezni abban, milyen viszonyban van a rovarfogyasztás a vegánsággal. Te mit gondolsz erről?

A vegánság alapvetően az állati eredetű termékek használatának és fogyasztásának mellőzésére épül, és elutasítja az állatok kizsákmányolását. A rovarok rendszertanilag az állatok országába tartoznak, sőt a jogszabály is állati melléktermékekként hivatkozik a belőlük készült termékekre. Tehát az a kijelentés, hogy egy rovaralapú termék vegán, sajnos nem állja meg a helyét.

Említetted, hogy itthon még kevésbé nyitottak az ilyen termékekre. Mivel tudnád meggyőzni a kétkedőket?

A környezeti hatáson túl figyelembe kell venni, hogy helyileg előállítható, és gyakorlatilag nem keletkezik olyan melléktermék, amelyet ne lehetne felhasználni, így a körforgásos gazdaságba könnyedén beilleszthető. Ezenfelül a rovartermékek beltartalmi értéke is igen jónak mondható. Könnyen emészthetők, a rovarolaj omega-3 és omega-6 zsírsavat tartalmaz, a fekete katonalégy lárvái ráadásul kalcium-, magnézium- és laurinsav-tartalmukat tekintve kimagaslónak mondhatók. Emellett a zsírtalanított rovarliszt antiallergén tulajdonságának köszönhetően eredményesen helyettesíti a széles körben használt fehérjehordozókat, a szóját és a hallisztet. Mindezekhez hozzátartozik az is, hogy lényegesen fenntarthatóbb az előállításuk, mint más állati takarmányoké.