A több mint 30 évvel ezelőtt bekövetkezett csernobili atomerőmű-baleset radioaktív öröksége sem tudta térdre kényszeríteni az életet. A város környékén újra megjelentek az állatok.
Erre jutottak egy idén márciusban megrendezett konferencián, ahol az elmúlt években összegyűjtött adatokat értékelték a kutatók.
1986. április 26-án a csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanásával minden idők legnagyobb nukleáris katasztrófája következett be: 400-szor nagyobb erejű sugárzás érte a Szovjetunió területét, mint Japánt a hirosimai bomba ledobásakor.
Összesen 200 000-350 000 embert érintett a katasztrófát követő kitelepítés, kiürítették Pripjaty városát is, ahol az erőmű dolgozói éltek családjaikkal (kb. 49 000 fő), és ahova azóta sem térhettek vissza az egykori lakók, a település valóságos szellemvárossá változott.
A szerencsétlenség idején az erős sugárzás az atomerőmű 30 kilométeres körzetében apokaliptikussá változtatta a tájképet. Ebben a zónában fekszik az úgynevezett Vörös-erdő, ami a katasztrófa egyik ikonikus helyszínévé vált. Az élővilág egészségét mutató színárnyalatok a radioaktív kihullást követő napokban eltűntek, a haldokló növények vörösesbarnává váltak. Az állatok közül csak nagyon kevesen maradtak életben.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy mindenki arra számított, a radioaktív részecskék eltűnéséig a környék még hosszú évszázadokig nukleáris sivatag marad. Nem így történt.
Harminchárom évvel a baleset után a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén található Tiltott Zónában virágzik az élet: barnamedvék, bölények, hiúzok, farkasok, Przsevalszkij-lovak róják a tájat. E szűk területen 200-nál is több madárfaj telepedett meg.
A cikk befejező része az origo.hu-n olvasható tovább.