A jövő héten a világ számos erdejének jövője dől el, amikor az Európai Parlament tagjai szavaznak a megújuló energiáról szóló, felülvizsgált uniós irányelvről. Ha a parlament nem változtat az EU káros megújuló energiaforrásokra vonatkozó politikáján, akkor az európai polgárok adóforintjaiból továbbra is azt fogják fizetni, hogy a világ erdei a szó szoros értelmében nap mint nap füstbe mennek.
Egyre nagyobb mennyiségű fából készült tüzelőanyagot importálnak az EU-n kívülről, hogy kielégítsék Európa növekvő igényét az erdők energetikai célú elégetésére. Ezt az étvágyat a megújuló energiáról szóló jelenlegi uniós irányelv ösztönzi. Ezt úgy teszi, hogy az erdei biomasszát papíron szén-dioxid-kibocsátásmentesnek minősíti, holott a valóságban az erdei biomassza elégetése az elkövetkező döntő évtizedekben nagyobb kibocsátást fog okozni, mint a fosszilis tüzelőanyagok.
A háborúk és az emelkedő élelmiszer- és energiaárak egymáshoz kapcsolódó válsága kiemeli az energiatakarékosságot és energiahatékonyságot lehetővé tevő politikák sürgős szükségességét, valamint az EU energiaágazatának szén-dioxid-mentesítésének fontosságát. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy a szén-dioxid-mentesítés csak nem szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások felhasználásával valósítható meg. A fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása létfontosságú, de legalább ilyen fontos, hogy milyen energiaforrásokkal helyettesítjük őket.
Az EU megújuló energiaforrásokról szóló irányelvének kizárólag a tényleges megújuló energiaformákra kellene vonatkoznia – az erdők pedig nem megújuló energiaforrások. Az erdők a természet által létrehozott ökoszisztémák, amelyeket nem lehet újratelepíteni. Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport szerint több erdei ökoszisztémát kell helyreállítanunk és megőriznünk – de ahogy nemzetközileg elismert tudósok figyelmeztettek, az EU megújuló energiáról szóló irányelve a pótolhatatlan erdei ökoszisztémák mindennapos elvesztését ösztönzi az új fák káros újratelepítése érdekében.
Egyszerűen nincs elég idő arra, hogy ezek a faültetvények újranőjenek, és megfeleljenek a párizsi megállapodásnak. Az erdei biomassza elégetése percekig tart, míg az éghajlatot és a környezetet károsító faültetvényeknek évtizedekig és évszázadokig tart, amíg a kibocsátott szén-dioxidot újra megkötik. Ez évtizedes szénadósságot jelent, amire nincs időnk.
Drasztikusan csökkenteni kell az üvegházhatású gázok mindenfajta kibocsátását, nem csak a fosszilis tüzelőanyagokból származókat. Emellett, és nem helyettük, el kell távolítanunk a szén-dioxidot a légkörből. Ahelyett, hogy a nem létező, megbízhatatlan és drága szén-dioxid-leválasztási technológiákban bíznánk, a legjobb módja ennek az, hogy több erdőt védünk meg és állítunk helyre. Ha folyamatosan kitermeljük az erdőket, mindig több szén lesz a légkörben, mintha az erdők fakitermelés nélkül maradtak volna. Az ösztönzött fakitermelés miatt az EU már most is kezdi látni a szén-dioxid-nyelők összeomlását olyan országokban, mint Finnország és Észtország.
Egyértelműen az ökoszisztéma-alapú erdőgazdálkodás felé kell elmozdulni, és el kell távolodnunk a mai erdőgazdálkodási modelltől, amely ritkítást, tisztítóvágásokat és ipari faállományok telepítését jelenti. Egy ilyen váltás az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb erdőkhöz vezetne. Ezért az erdei biomassza elégetésére adott összes támogatást át kellene csoportosítani a valódi megújuló energiaforrásokra, például a tengeri szélerőművekre, a napenergiára és a geotermikus energiára.
Forrás (theguardian)