A „világ legmagányosabb fájaként” tartják számon, de a lakatlan Campbell-szigeten élő Sitka-fenyő az elmúlt időszakban jó társaságot kapott egy új-zélandi kutatócsoport személyében, akik úgy vélik, hogy a fenyő segíthet megfejteni az éghajlatváltozás titkait.

A kilenc méter magas lucfenyő tartja a Guinness-rekordot a bolygó ” legeldugottabb fája” címmel. Ez az egyetlen fa a bozótos, széltől sújtott szigeten, Új-Zélandtól 700 kilométerre délre, a Déli-óceánban. Ez az egyetlen fa 222 kilométeres körzetben; legközelebbi szomszédja az Auckland-szigeteken nő.

A Campbell-szigeti lucfenyőt megelőzően a nigeri Ténéré-fa volt állítólag a legelszigeteltebb fa a bolygón, amíg 1973-ban egy autós el nem pusztította. Úgy tartják, hogy a sitkai lucfenyőt Lord Ranfurly, Új-Zéland akkori kormányzója ültette az 1900-as évek elején – innen ered a beceneve, a Ranfurly-fa.

Dr. Jocelyn Turnbull, a GNS Science radiokarbon-tudományi vezetője szerint a fa értékes eszköz lehet annak megértéséhez, hogy mi történik a szén-dioxid felvételével a Déli-óceánban.

„A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó és a légkörbe juttatott szén-dioxidnak csak körülbelül a fele marad ott, a másik fele a szárazföldbe és az óceánba kerül” – magyarázta Turnbull. „Kiderült, hogy a Déli-óceán – az egyik ilyen szén-dioxid-nyelő – az elmúlt 150 évben általunk termelt összes kibocsátás mintegy 10%-át vette fel.”

Turnbull az új-zélandi Deep South National Science Challenge, az Antarktiszi Tudományos Platform és a Nemzeti Víz- és Légkörkutató Intézet közreműködésével azon dolgozik, hogy megértse, mi történik a szénnel a Déli-óceánban.

A kutatócsoport két fő kérdést tesz fel: ha a szén-dioxid-nyelők „feltöltődnek”, az a globális felmelegedés masszív felgyorsulását okozhatja-e? Vagy a működésük megismerésével lehet-e segíteni ezeket a nyelőket abban, hogy még több szenet vegyenek fel, és csökkentsék a globális felmelegedést?

A Déli-óceán szénfelvételét vizsgáló korábbi tanulmányok ellentmondásos eredményeket hoztak; a jelenlegi elmélet szerint a szénfelvétel növekszik, és Turnbull szeretné megérteni, hogy mi ennek az oka.

„Ezért jött az ötlet, hogy használjuk a fa évgyűrűket. A növények növekedésük során a fotoszintézis révén szén-dioxidot vesznek fel a levegőből, és ezt használják a struktúráik növekedéséhez, a levegőből származó szén pedig a fa évgyűrűiben köt ki.”

Ez akkor hasznos, ha sok a telepített fa, de a Déli-óceánban ezek ritkaságszámba mennek. A Sitka lucfenyő a legdélebbi fa, amelyet a csapat talált, és amely jó adatokat szolgáltathat. „Sokkal gyorsabban nőtt, mint bármi más abban a régióban, és az évgyűrűi nagyok, így könnyebb őket elkülöníteni, és nyilvántartást készíteni róluk.”

Forrás (theguardian)