A visszavadítás az ökológiai helyreállítás egy formája. Olyan átfogó, gyakorta nagyszabású természetvédelmi erőfeszítés, amelynek célja az ökoszisztémák (és az egymással összefüggő folyamataik) emberi beavatkozás előtti (természetes, műveletlen) állapotába való visszaállítása. Ezt az adott területen jobbára olyan növény- és állatfajok újratelepítésével, visszatelepítésével érik el, amelyek döntően az emberek miatt kiszorultak onnan. Végső soron a visszavadítás azt jelenti, hogy segítjük a természet öngyógyulását. Mint ilyen remek természetes eszköz az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.

A visszavadítás típusai

Az visszavadításnak három fő típusa van, ezek a pleisztocén, a passzív és a transzlokációs (áttelepítéses) visszavadítás.

A pleisztocén stratégia a pleisztocén korszakból (amelyet „nagy jégkorszak” néven is szoktak emlegetni) származó fajok vagy a megafaunafajok (nagytestű állatok) leszármazottainak visszatelepítését jelenti. Körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak végén a megafauna tömeges kihalása következett be. Ezen stratégia hívei úgy vélik, hogy a tömeges kihalás számos ökoszisztémát kiegyensúlyozatlanná tett. Ebből fakadóan úgy gondolják, hogy a ma is élő megafaunafajok újbóli betelepítésével helyreállnak a múltban megszűnt evolúciós és ökológiai folyamatok.

A passzív megközelítés az ember által művelt földterület természetnek való visszaadására irányul. Arra összpontosít, hogy a természet gondoskodjon önmagáról, hogy a természetes folyamatok alakíthassák az ökoszisztémát. Ez a megközelítés alig vagy egyáltalán nem igényel emberi beavatkozást.

Az áttelepítéses visszavadítás egy aktívabb megközelítés. A folyamat során a tudósok a közelmúltból származó meghatározott fajokat telepítenek olyan területekre, ahol ezek kihaltak, vagy kihalófélben vannak. Ilyen módon próbálják helyreállítani a hiányzó vagy nem működő ökoszisztéma-folyamatokat, -funkciókat.

A visszavadítás jelentősége

A visszavadítás segíthet az ökoszisztémák sokféleségének és ellenálló képességének növelésében, segíthet a fajok kihalásának visszafordításában, és kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a szén-dioxid jobb megkötése révén. Az egészséges ökoszisztémák bőséges termékeket és szolgáltatásokat tudnak nyújtani számunkra (pl. élelmiszereket, gyógyszereket, építőanyagokat, árvízvédelmet, hűvös levegőt). Az visszavadítás a helyi gazdaság számára is számos előnnyel jár. Egyrészt új munkahelyeket teremt, másrészt az újjáéledő élővilág miatt több ember látogat el a területre. Ennek jó formája az ökoturizmus.

A visszavadítás hátránya

Ugyanakkor több kritika is éri a visszavadítást. Ennek az a fő oka, hogy az ökoszisztémák annyira összetettek, hogy nehéz teljes mértékben előre látni a visszavadítás nem szándékolt hatásait. Ha a folyamat során nem teljesen körültekintően járnak el, ez számos kockázatot jelenthet a biológiai sokféleségre és a közösségekre. Az érdekelt felek között konfliktusok is kialakulhatnak. Például a ragadozó állatok betelepítése egy adott területre növeli a haszonjószágok elvesztésének kockázatát, így gazdasági károkat okoz, vagy veszélyezteti a személyi biztonságot. A növényevő állatok betelepítése pedig hatással lehet a helyi mezőgazdaságra, ugyanis az állatok megehetik a terményeket gazdasági károkat okozva a gazdáknak.

Sikeres példa a visszavadításra

Az egyik legismertebb és legsikeresebb példája a visszavadításnak a farkasok visszatelepítése volt a Yellowstone Nemzeti Parkba. Az utolsó yellowstone-i farkasok túlvadászat miatt pusztultak ki még az 1800-as évek végén. Ennek az lett az eredménye, hogy a szarvasállomány tetemesen megnövekedett, ami a növényzet csökkenéséhez vezetett, mivel túllegelték a növényeket. Mivel a növényzet jelentősen csökkent, a talaj erodálódott. A további természeti károsodás megelőzésére a biológusok 1995-ben nyolc farkast telepítettek Yellowstone-ba, és nyomon követték, hogyan viselkednek az új ökoszisztémájukban. Ahogy a farkasok vadásztak, a szarvasállomány csökkent, ami lehetővé tette a növényzet megújulását a parkban, és ezzel a talajerózió visszaszorítását is. A 2021. decemberi állapot szerint legalább 95 farkas él a parkban.