A tél beálltával a vad számára rendelkezésre álló forrás mennyisége jelentősen csökkenni kezd. A vegetációs időszaknak vége, a levelek lehullottak, az idei termések elérhetősége véges, a vizek elapadnak vagy befagynak. Az erdő vadja ettől függetlenül viszont élni szeretne, ezért nekilát élelem után kutatni. És talál is.
Nem máshol, mint a lakott területen. Gondoljunk csak bele, micsoda svédasztal a kukásnak már este kitett szemetes! Tele gyümölcshéjjal, kenyérdarabokkal, maradékkal. Igazi, messziről is érezhető „illatokat” árasztó terülj-terülj asztalka, ráadásul senki sem őrzi, és igen könnyen felborítható, s már lehet is belőle lakmározni.
Senkinek nem jó (még az erről másképp vélekedő vaddisznóknak sem), ha ez megtörténik. A szemetes tele lehet számukra mérgező anyagokkal, mi kezdhetjük a napot egy kiadós szemétszedéssel, rosszabb esetben új kuka vásárlásával, hiszen a sertevad se perc alatt szétkapja a műanyagot.
Mit tehetsz ellene? Próbáld meg csak röviddel az előtt kivinni a szemetet, hogy megérkezne a kukás. Semmiképp se hagyd kint éjszakára, főleg a „vadveszélyes” területeken! Az erős szagú dolgokat, például a halkonzervet mossuk el, az ételmaradékot pedig tegyük külön zacskóba, vagy ha nem akarunk ennyi műanyaggal élni, akkor jól kössük be a szemetes száját!
Ha pedig már semmi nem segít, szóljunk a helyi vadásztársaságnak, hogy pontot tehessünk a „szemetelés” végére!
Kapcsolódó bejegyzések
Vadállatok a városban: valóban egyre gyakoribb vendégeink?
Egyre növekvő tendenciát mutat a településeken felbukkanó vadállatok száma. Mi lehet ennek az oka? Vajon kell tőlük tartanunk?
