Legtöbben csak fogják, és ráöntik a lobogó forró vizet a filterre vagy a teafűre, hadd szóljon! Csakhogy ez nem mindig a legjobb megoldás. Főleg akkor nem, ha a főzetünkben meg akarjuk őrizni az áhított gyógyhatású anyagokat.

De akkor kezdjük is a forrázattal, ha már szóba került! Abban az eseteben használjuk ezt a módszert, ha teánkat olyan növényekből készítjük, amelyeknek magas az illóolaj-tartalma, mint például a kamilla- és a hársfavirágzat vagy az ánizsmag. Ekkor megvárjuk, míg a víz hőmérséklete eléri a 100 fokot, vagyis azt, míg teljesen felforr, ekkor öntjük rá a gyógynövényre, melyet vagy filterben, vagy szűrőben, vagy pőrén tettünk a bögrébe. Pár percet várunk, majd leszűrjük, és amint fogyasztásra alkalmas hőmérsékletű, már ihatjuk is.

A következő az áztatás, amit olyankor alkalmazunk, amikor a felhasználni kívánt gyógynövényeink nem bírják a forróságot. Ekkor a teafüvet vagy a gyógynövényt 6–8 órát át langyos vízben állni hagyjuk, majd szintén szűrés után fogyasztjuk. Sokan azt hiszik, hogy a szárított csipkebogyóra csak rá kell önteni a forró vizet. Ennél rosszabbat azonban nem is tehetnénk vele, ugyanis a csipkebogyó tipikusan áztatni való fajta.

A harmadik módszer a főzetkészítés. Gyermekkori emlékeink között szerepelhet, ahogy a gonosz boszorkány jó hosszan főzi a bájitalt, amit a mesében is főzetnek neveznek. Az eljárás pontos, ugyanis ez esetben a tea alapanyagént szolgáló gyökereket, kérgeket beletesszük egy edénybe, forró vizet öntünk rájuk, lefedjük, és kis időre feltesszük főni. Ezután állni hagyjuk pár percig, s csak ekkor szűrhetjük le.

Fontos, hogy a teavizet mindig zsírmentes, nagyon tiszta edényben forraljuk. Emellett a mézet ne akkor tegyük bele a vízbe, amikor még forró, mert így értékes anyagok vesznek el.

Kapcsolódó bejegyzések

Növekszik az influenzás betegek száma

A Nemzeti Népegészségügyi Központ tájékoztatása szerint, tovább emelkedett az influenzás megbetegedések száma, járvány azonban nincs.