Időről időre felröppen a hír, hogy életre keltenék a mamutokat. Eddig mindig katasztrofális vége lett annak, ha az ember Istent akart játszani. A mamutok viszont már holtukban is veszélyesek az elefántra.
A koronavírus körüli többéves pánikkeltés miatt senkit nem kárhoztatok, ha arra gondol, hogy a mamutmaradványok felszínre kerülésével egy ősi, igazi rokongyilkos anti-elefánt-vírus is napvilágot látott. Ennél sokkal kacifántosabb a dolog, ráadásul az elefántok sok ezer kilométerrel arrébb esnek áldozatául az évtízezredek óta halott rokonaik agyara által.
Hétmérföldes csizma után, akkor itt a hétezermérföldes agyar?
Valahogy így, persze nem szó szerint. Sajnos esély sincs már arra, hogy akár állatkertben, de láthassa egymást a két távoli rokon, és közvetlen veszélyt egymásra csak valami bugyuta show kereteiben jelenthetnének – akkor is csak animálva. A probléma viszont csontbavágó – oké, befejezem! – mert az agyarkereskedelem körüli maffiahálózat egyáltalán nem kispályás, főleg ha orvvadászatról van szó.
De kezdjük az elején! A klímaváltozás miatt egyre jobban olvadozik Szibéria. Ennek köszönhetően folyamatosan kerülnek elő innen jégkorszaki állatok maradványai, s nincs ez másképp a mamutokkal sem. A legfőbb lelőhely Jakutföld, ami igen mocsaras volta, valamint talajösszetétele miatt kiválóan őrizte meg a csontokat, de más szöveteket is. Maradjunk azonban az agyaraknál: a mamutok agyara egy új aranylázként értelmezhető ezen a kies-kietlen vidéken, ahol sokszor rablóbandák leselkednek egymásra a zsákmány reményében.
Azonnal megértjük miért, ha megismerjük az orosz módit! A mamutagyar „bányászata” nem tilos, engedélyhez kötik, de ezzel sok a hercehurca, az adózási anomália, ezért rendre marad a dolog a feketekereskedelem világában. Egy-egy jó minőségű mamutagyarért ugyanis a kínai orgazdák akár 15 millió forintnak megfelelő eurót is adnak, amit ők továbbértékesítenek az ár sokszorosáért.
De hogy jön ide az elefántagyar?
Úgy, hogy Kínában betiltották ugyan az elefántagyar-kereskedelmet, ami körülbelül az egyharmadával csökkentette is annak behozatalát, de meg nem szüntette. Ennek az az oka, hogy megnőtt a kereslet a mamutagyarra, mivel az nem esik korlátozás alá, de az avatatlan szem elsőre alig képes különbséget tenni a két állatfaj agyara közt, főleg ha töredékként árulják. Ekkor némi mamut közé keverik az elefántot és már kész is a biznisz.
Ne gondoljuk, hogy legális vadászat útján kerül az agyar Afrikából Kínába! Ez bizony sötét orvvadász-üzlet, csak úgy, mint a mamutagyaré. Ezek a gazemberek évente több ezer elefántot vesznek ki válogatás nélkül az állományból, ami hosszú távon katasztrofális eredményekhez vezet. Nincs ez másképp a jakutföldi mamutokkal sem, amelyek száma erősen limitált.
De ki a hibás?
A kínai maffiózó? A jakutföldi nincstelen „agyarásó”? Az afrikai szerencsétlen orvvadász, aki csak a családját akarja etetni? A probléma legtöbbször a kereslet oldalán van, ugyanis nem lehet minden vad (legyen élő, vagy holt) mellé rendőrt állítani. Ha a kielégíthetetlen kínai felvásárlópiacot meg lehetne kurtítani, akkor talán még meg lehetne menteni a mamutokat második eltűnésüktől…
Kapcsolódó bejegyzések
Emlősfajok százait szorítjuk a kihalás szélére – szó szerint
Egy friss tanulmány szerint az emberi tevékenység több száz emlősfajt szorít olyan területekre ahol valószínűleg nem tudnak boldogulni.
