Hol máshol, mint Amerikában, a génszerkesztés hazájában, az Auburn Egyetem tudósai valódi harcsa-aligátor hibridet hoztak létre.
Ne emberevő harcsaóriásokra kell gondolni, ennél körmönfontabb a kísérlet, és a nagyüzemi élelmezés kielégítése adta a motivációt.
2021-ben Amerikában több, mint 100 millió kilogramm élő harcsát termeltek, így ezzel a harcsa teszi ki az amerikai haltenyésztés 50%-át. A harcsatenyésztés egy erőforrás igényes folyamat, és az összezárt állatok közöl sok egyed pusztul el, valamilyen fertőzés következtében. A fiatal példányok 45%-a lesz áldozata betegségeknek. És egyre kevésbé reagálnak az antibiotikumokra.
Itt álljunk meg egy pillanatra, és adjunk hálát, hogy Európába ez a gondolat még nem ment át, mert eléggé visszás, hogy a túlzott antibiotikum problémát génszerkesztéssel igyekeznek megoldani. De ugyan ez a helyzet a GMO terményekkel. Nem azért van szükség génmódosításra, hogy nagyobb legyen az a kukorica, hanem, hogy rezisztens legyen a felhasznált növényvédőszerek ellen. Tehát egy mesterséges problémát újabb mesterséges módszerrel igyekeznek megoldani.
Visszatérve a halak génmódosítására, az aligátorok edzett bélrendszerében található egy antimikrobális baktériumtörzset termelő gén, mely segít a szervezetet a betegségek elleni küzdelemben. A beültetett aligátor gén segítette ennek a baktériumtörzsnek a kifejlődését és ezáltal megnőtt a túlélési aránya a zsúfolt helyen tenyésztett harcsáknak.
A kutatók az említett katelicidin gént egy szaporodási hormonhoz adták, így elvileg csökkent a harcsák szaporodási képessége, ami szerintük kizárja a hibrid harcsák általi genetikai szennyeződés hatását a vadharcsákra nézve. Az amerikai tudósok úgy vélik, hogy a felfedezésük segítheti a többi halágazatnak is. De mi azért elővigyázatosan kezeljük ezt a témát.
forrás: www.businessinsider.com