A mai napig az a berögzült módi a legtöbb helyen, hogy a növényeket valamilyen kemikáliával lehet csak megvédeni a kártevőktől, betegségektől. Ennél nagyobbat azonban nem tévedhetünk.
A kémiai növényvédelem fénykora a nagytáblás mezőgazdaság kialakulásával kezdődött. A profitmaximalizáló földhasználat az agrárium gépesedését és a vegyianyagok használatát hozta magával. A hatékonyság ugyanis pénz, és a legtöbb pesti- és herbicid vegyianyagként való kijuttatása tűnt a legköltséghatékonyabbnak. Csakhogy a föld egy megújuló erőforrás, amit nem lehet a végtelenségig vegyszerekkel tömve kihasználni.
Így van ez még a kiskertnél is, sőt! A ház körül kell a legjobban figyelnünk arra, hogy a lehető legtovább legyen alkalmas a kert a ház lakóinak táplálására. Évezredeken át a fenntarthatóság szót nem is ismerték, hiszen minden az volt: az utolsó szegtől a kertben termő zöldségig, sehol nem keletkezett hulladék, vagy a környezetre káros anyag. Nemhogy növényvédők! Kártevők pedig akkor is voltak már, ezért nézzük meg, hogyan védekezett az ember ellenök.
Leginkább úgy, hogy olyan növényeket tett egymás mellé, amelyeket a különféle élősködők, rovarok és bogarak kevésbé bírtak. Például a gilisztaűző varádicsot, amelynek semmi dolga nincs a földi gilisztákkal, ellenben az emberben itt-ott megjelenő galandféregre – állítólag – jó. Akkor mit keres a kertben? Hangyák és legyek ellen rendkívül jól használható!
A snidling sem csak a reggelihez hasznos, hanem a veteményes köré ültetve a levéltetvek ellen nyújt védelmet. Csak úgy, mint a kapor, amely különleges képessége, hogy a levéltetvek ellenségeit édesgeti az ágyásainkhoz. Csigák ellen a hagyma és a mustár válhat be, és a fokhagyma sem csak a vámpírokat űzi messze a paradicsomainktól, hanem a rágcsálókat és a lisztharmatot is.
A kert mindig fejben kezdődik!
Kapcsolódó bejegyzések
Palántázás-kisokos: a legfontosabb teendők tavasszal
A palánta a magvetéssel kezdődik. Ha a magoknak megvan minden feltétel a csírázáshoz, ígéretes kezdet.
