Sokan úgy tartják, hogy a vakond káros állat, hiszen tönkreteszi a kertet, és számos földkupacot hagy maga után. Te azért ne készítsd máris a vakondmérget! Inkább járjuk körül a problémát, és ismerjük meg jobban a vakond természetét, és azt, hogy milyen természetes módszerek vannak a távoltartásukra.
Így képzeld el a vakond életét
Kapcsolódó bejegyzések
Hogyan teremtsünk beporzó barát kertet?
A tavasszal kertészkedésbe kezdőknek vagy azt folyatóknak ad nagyszerű tippeket a Magház új infografikája a beporzó barát kert kialakítása kapcsán.
Sok kerttulajdonos találkozott már bosszantóföldtúrásban, sokszor a már felásott veteményben, ezeknek alkotója a közönséges vakond. A cickányalakúak rendjébe tartozó, körülbelül 12–15 cm hosszú, hengeres testű, erős mellső ásólábakkal rendelkező állat egész testfelépítése földalatti életmódjához alkalmazkodott. Jelenlétét számunkra a túrások jelzik, amelyek a föld alatti járatkészítés melléktermékeként fölöslegessé vált talaj felszínre tolt kupacai. A földfelszín alatt 40–50 cm mélyen elhelyezkedő üreglakása körüli járatrendszer sugárirányú és körkörös útvonalakból áll. Hosszuk a 100 métert is meghaladhatja. Akkor is járatot ás, amikor érzékeny orrával kiszagol valamit, vagy finom hallásával érzékeli egy zsákmányállat mozgásának neszét.
Azt tudtad, hogy egyes biokertészek a friss vakondtúrást használják virágföld gyanánt? Kellően mélyről túrja ki a vakond, így nem tartalmaz gyommagokat és jól fellazított, egy kevés rostált komposzttal ideális virágföld.
Tavasszal és kora nyáron szaporodnak meg a vakondtúrások
A járatok általában nincsenek túl mélyen. Réteken és gazosabb telkeken a gyökerek alatt, körülbelül 7–8 cm mélyen találhatóak. Máshol ez a mélység 20–40 cm, télen pedig akár 60–70 cm is lehet. A szaporodási időszak tavasztól nyár közepéig tart, a nőstény évente egyszer 4–6 hétig vemhes, 3–6 – leggyakrabban 4 – kölyköt fial. A kicsinyek 5 hétig szopnak, ezután önállóvá válnak, a következő évben pedig már ivarérettek is. Territoriális faj lévén tavasszal és kora nyáron a fiatal példányok megpróbálnak saját területet keresni. Készüljünk fel arra, hogy ebben az időszakban a vakondtúrások száma is megszaporodhat a kertünkben.
Az ökoszisztéma része
Megoszlanak a vélemények arról, hogy hasznos vagy káros állat-e a vakond. Mivel a vakond táplálékai földben élő rovarok és férgek, rengeteg talajban élő kártévőt (pl. drótférget, lótücsköt, cserebogárpajort) elfogyaszt. Emellett pedig az ásással átforgatja a talajt, elkeveri benne a korhadó leveleket és növényi részeket. Ez a tevékenység egy kertben akár hasznos is lehet. Oroszországi vizsgálatok arra is rámutattak, hogy azokon az erdős területeken, ahol vakondok éltek, sűrűbben nőttek a facsemeték, mégpedig a juharfák 2,6-szor, a tölgyek 2,5-ször, a bükkök pedig 1,4-szer sűrűbben, mint a vakondmentes területeken.
A mérleget azonban a másik irányba billenti a hasznos földigiliszták elfogyasztása. Egy vakond ugyanis nem kevés, akár 60–70 gilisztát is megeszik naponta, aminek az összsúlya nagyobb a sajátjánál. Ez azt jelenti, hogy egy körülbelül 10 dekás állandóan éhes állat évente 30 kg gilisztát is megehet. Ráadásul nem csak azonnal fogyasztja az áldozatait, hanem télire is spájzol belőlük. Kissé megrágja őket, így – bár a giliszták életben maradnak – elmászni már nem tudnak. Európa keleti felén végzett vizsgálatok szerint a giliszták az erdőkben mindössze 3%-át, a réteken viszont 77%-át teszik ki a vakond táplálékforrásainak.
Tehát a talajforgatás előnyeit is figyelembe véve az erdős, fás – pl. gyümölcsös – területeken a vakond igen jó hatással van a facsemeték növekedésére a talaj állandó mozgatása révén, így a jelenléte igen hasznos. A gondozott kertekben kicsit más a helyzet, hiszen a túrásai is elcsúfítják a gyepet, és bár nem rágja meg a gyökereket, de mozgásával kifordíthatja az ágyásokat.
Vakondriasztás: melyik megoldás fenntartható?
Mivel a vakond Magyarországon védett állat – természetvédelmi értéke 25.000 forint – csak elriasztása jöhet szóba. Legegyszerűbb – bár nagy kertekben nehezen kivitelezhető – megoldás, ha a területünket olyan kerítéssel vesszük körbe, amely alatt az állat nem tud bejutni. Ennek az a hátránya, hogy ha mégis bejut, akkor nem tud majd kimenni. Kisebb új telepítésű kertek kialakításakor hatékony megoldás lehet a vakondháló is, ennek viszont nagyobb területeken igen költséges az alkalmazása. Amennyiben van időnk és türelmünk, kileshetjük – általában a hajnali vagy kora esti órákban –, ahogyan a vakond az új járatain dolgozik. Tevékenykedését a friss túrások megjelenését megfigyelve követhetjük nyomon. Egy új vakondtúrást óvatosan megközelíthetünk, és ásóval egyszerűen kiemelhetjük a földből az állatkát. Ha ez sikerült, tereljük egy dobozba (mindenképpen vastag kesztyűt használjunk, mert harap), és vigyük el távolabbra, egy erdős részre, rétre vagy árokpartra.
Vakondűző tippek természetbarát módon
Az interneten kutatva számos természetes és környezetbarát vakondűző tippre lelhetünk.
Semmiképpen ne alkalmazzunk mérgeket, mérgező füstpatront, petróleumos vagy gázolajos rongyokat, összetört üvegszilánkot.
Sokak szerint a kis állatra riasztó hatással van a fokhagyma, melynek megtisztított gerezdjeit kell a túrásokba, a járatok nyílásaiba tenni, lehetőleg az összesbe. A császárkorona hagymája is hasonlóképpen hat az ásóbajnokra, ráadásul a növény gyönyörű virágokat hoz majd, ha kihajt. Mások szerint a gyalogbodza vagy az ecetfa levágott szárát, ágait érdemes a járatokba dugni, hogy az állatot távozásra bírjuk. A nagy sárfű – más néven kerti sárfű vagy hasindító kutyatej – pedig állítólag az egyik legjobb vakondűző növény. Az 1–1,5 méter magasra növő dísznövényből néhány tövet kell ültetnünk közel a járatokhoz, hogy a gyökerekben termelődő mérgező tejnedv hatására vakondunk elmeneküljön a kertből. Arra viszont figyeljünk, hogy ne ültessük olyan helyre, amelyet a gyermekek és a háziállatok elérhetnek.
A ricinus, a kutyatej és a kapor gyökereit sem szeretik, ezek a növények olyan illóolajokat tartalmaznak, melyek riasztják a vakondokat. Megelőzés céljából érdemes körbe ültetni az ágyásainkat ezekkel az növényekkel, így természetes védvonalat alakíthatunk ki.
Kapcsolódó bejegyzések
A virágos növények nem csak minket gyönyörködtetnek
Mindegy, hogy csak egy kiskertünk van, vagy épp több hektár szőlőnk, érdemes megfontolnunk azt, hogy virágos növényekkel tegyük színesebbé.
Vannak, akik a huzatra esküsznek, amit a túrások elhordásával és a járatok nyílásának megnagyobbításával érhetünk el. A vakond kényes a légmozgásra, így inkább odébbáll.
Az egyik legelterjedtebb praktika a járat nyílásába szájával felfelé beásott sörösüveg, amely szélben kellemetlen hangot ad, elűzve ezzel a hangokra érzékeny vakondot. ezen az elven működnek a modern napelemes vakondriasztók.
Ne bosszantsd fel a kis állatot!
Az Agrárszektor cikke szerint okosan kell nekilátni a vakond elűzésének, mert az eredménytelen kísérletek felbosszanthatják az állatot, ami miatt még nagyobb károkat fog okozni, mint eredetileg tette volna. Emiatt a különféle kellemetlen szagokkal működő vakondriasztók, illetve a kevésbé állatbarát megoldások – például a mérgező sárfű alkalmazása – esetén is fennáll a veszély, hogy az állat megvadul tőle. Az állatok kiöntését sem javasoljuk, hiszen akár meg is fulladhatnak, és a módszer vízigénye is nagy, tehát nem éppen környezetbarát megoldás.
A sörösüveg-technika modern verziója az ultrahangos vakondriasztó, amely eredményes fegyvernek bizonyul, mert az állat érzékeny az 1000 Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú hangra, melyet az említett készülék kibocsát. Ráadásul napelemmel működik, így csak annyi a dolgunk, hogy néhányat elhelyezünk annak megfelelőn, ahogyan a vakondot terelni szeretnénk.
Mindent összegezve tehát – ha nem zavarnak a túrások –, akkor legjobb békén hagyni a szorgalmas kis talajmunkásokat. Ha pedig a szép pázsitunk alól szeretnénk arrébb terelni őket, érdemes több módszert kipróbálni, mert ahány vakond, annyi szokás, nincs 100 százalékosan bevált praktika!
