Sokszor láthatjuk tavasszal, amint ez az apró, de igen harcias madárka nagy vehemenciával próbál megküzdeni a tükörképével. De ki is ő?
Kertünkben – ha jól csináljuk – rengeteg madár találja meg a számítását. Főleg akkor igaz ez, ha egész évben odafigyelünk rájuk, és télen sem hagyjuk magukra őket, tavasszal pedig továbbra is velük maradunk. Utóbbi költőodúk kihelyezéséről, ivóvíz és olyan környezet biztosításáról szól, ahol szívesen költenek és maradnak akár egész évben, vagy legalább addig, míg el nem kell indulniuk messze délre.
Egyik leghálásabb kerti énekesmadarunk a barázdabillegető lehet, amely – habár télen általában melegebb éghajlatra költözik – nemritkán az ember környezetében telel át, ha talál magának egy fagymentes helyet. Amint kitavaszodik, korán megjelennek, és mutatják is magukat, hiszen a hímek erősen territoriálisak a költés időszakában. Ekkor nem ritka, hogy akár az autónk visszapillantó tükrével is harcba szállnak, vagy bármilyen tárggyal, amelyen meglátják a tükörképüket.
A „kakaskodásra” a hímek néha fiatalabb hímeket is hívnak, hogy közös erővel űzzék el a betolakodót. Aztán amint vége a költésnek, úgy élnek egymás mellett a barázdabillegetők, mintha mindig is remek barátok lettek volna. Tollakból és növényekből épített „klasszikus” fészküket egyébként szeretik vízpart közelébe rakni, habár semmit nem keresnek a vízben. Külön érdekes, hogy alvóhelyül a költési időn kívül is párás, nedves helyet választanak.