Ez – még – nem azt jelenti, hogy trópusi országgá váltunk, de még csak nem is igazi kolibriről van szó. Akit most bemutatunk nektek, az még csak nem is madár.
Tavasszal, ahogy melegszik az idő, és egyre több virág kápráztatja el szemünket, úgy bontogatják szárnyaikat a belőlük élő rovarok. Legyen szó méhről, dongóról vagy ezernyi más bogárról és rovarról, sokan ugyanarra pályáznak: a virágporra, az életet adó nektárra. Nem mindenki viszi el különféle kaptárakba, van, aki csak a maga „szórakoztatására” szívogatja a finomságokat. Ilyen hazánk egyik legérdekesebb lepkéje, a kacsafarkú szender.
Emlékszem, amikor először láttam a gödöllői egyetem campusán (addig valahogy sehol sem figyeltem fel rá). Először még talán azt is gondoltam, hogy biztos az Állattan Tanszékről szabadult ki valamelyik professzor kalitkájából egy kolibri. Aztán hamar rájöttem, hogy ez bizony nem madár, hanem egy roppant ügyes rovar, hazánk kevés nappali szenderféléinek egyike.
Elképesztő látvány, ahogy a virágok között cikázva, hosszú pödörnyelvével szipkázza a nektárt. Szárnyainak mozgása annyira gyors, hogy emberi szem fel sem fogja. Árulkodó adat, hogy egyes megfigyelések szerint akár 400 virágból is tud enni mindössze alig pár perc alatt. Gondoljunk bele, micsoda szerepe van így a beporzásban, hiszen ezzel a sebességgel nem sok vetélytársa akad a műveletben.
De miért „kacsa”? A „faroktollai miatt”. Ez egy fekete-fehér bojt a potrohán, amely segíti a helikopterszerű manőverezésben, ez a mozgás hajaz kicsit a vadkacsáinkéra.
Kapcsolódó bejegyzések
A rovarhoteleken túl így segíthetsz túlélni az apróságoknak!
Minden az egyénnel kezdődik: ne várjuk meg, hogy helyettünk majd más megoldja a biodiverzitás egyre súlyosabb problémáját!
