Az emberiséget fenyegető, egyben általa okozott polikrízis kapcsán az egyik legtöbbet emlegetett probléma a biodiverzitás csökkenése. Nagyon gyakran beszélünk erről, de nehéz kézzel foghatóan megragadni, mit is értünk ezen pontosan. Főként azért, mert a mindennapokban nem feltétlenül észleljük, szemben például a felmelegedéssel, aminek egyértelmű bizonyítékait a bőrünkön érezzük. Másrészről könnyű elhessegetni az ilyen gondolatokat azzal, hogy a probléma csupán távoli tájak élővilágát érinti. Sajnos ez egyáltalán nincs így, ennek megértésében pedig egy nemrégiben megjelent tanulmány segít, melyből kiderül: a helyzet nem túl rózsás.

Mindent felülmúló biomasszánk

Amikor a vadonról gondolkozunk, végtelen síkságok, kontinensnyi dzsungelek és az óceánok színpompás mélye úsznak be képzeletünkbe, ahol hemzsegnek a természetfilmekből vagy épp az állatkertekből ismert vadállatok. Míg egykor valóban ilyen körülmények uralkodhattak, addig ez mára jelentősen megváltozott. A Weizmann Institue of Science kutatóinak tanulmánya elsőként összesítette globálisan a vadon élő emlősöket, az eredmények pedig egészen megdöbbentőek lettek. Egyben ismét aláhúzták a természetvédelmi intézkedések sürgető fontosságát.

Ahogy a tanulmány bevezetőjében is írják, az emlősök gyakori célpontjai a természetvédelmi erőfeszítéseknek, kihalásuk tempója azonban az elmúlt két évszázadban meredeken emelkedett, de a fennmaradó fajok populációi is jellemzően csökkenő tendenciát mutatnak.

A tanulmány becslései szerint a vadon élő emlősök összesített biomasszája nagyjából 60 millió tonna (Mt), mely magában foglalja a tengerekben és az óceánokban élő emlősökét is (ami ebből 40 Mt). Ez így önmagában nem mondd sokat, beszédesebb, ha az emberiség biomasszáját (tehát az összes ember össztömegét) mellé tesszük: a becslés szerint ez 390 Mt körül van.

Tehát még egyszer: az összes vadon élő emlős össztömegének 6,5-szerese az emberiség össztömege.

Már ez is egészen döbbenetes szám. Az összes bálna, az összes elefánt, minden oroszlán és fóka és oroszlánfóka, a magyar erdők összes vaddisznója, rókája, a rétek minden pocka: eltörpülnek mellettünk. Sajnos ez még tovább fokozóható. A kutatók számításai szerint a 60 Mt vadon élő emlős és a 390 Mt ember mellett további 630 Mt (tehát a vadon élő emlősök több mint 10-szerese!) az ember által háziasított emlősök összesített biomasszája. A világon élő összes emlős tömegének tehát mindössze 6%-át adják a vadon élő emlősök.

A kutatás nem véletlenül koncentrált a biomasszára: számos más, a fajok állapotát leíró mutató kevésbé alkalmas az emlősök ökológiai hatásának értékelésére, legalábbis globális léptékben. Mint írják, például az egyedszám becslése technikailag még egyetlen faj esetében is kihívást jelent, olyan problémák miatt, mint a kimutathatóság, az évközi és a szezonális változékonyság vagy épp a mérési módszerek szabványosításának hiánya, különösen a kis testű fajok esetében.

Állatainkban a hiba?

A háziasított emlősök 630 millió tonnája jórészt a hús- és tejiparhoz kötődik. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy étrendünk mekkora hatással van a környezetünkre. További érdekességekre bukkanunk azonban, ha szétszálazzuk ezt az elképesztően nagy számot. A tanulmány szerint csupán az ember által – többnyire, de nem kizárólag – kedvtelésből tartott kutyák össztömege nagyjából 20 Mt körül lehet. Ez épp annyi, mint az összes szárazföldi emlősfaj össztömege. A házi macska esetében a teljes biomassza 2 Mt körül van. Mint írják, ez majdnem kétszerese az afrikai elefántok biomasszájának.

A szinte kizárólag élelmezési céllal tartott háziállatok esetében a legnagyobb biomassza a szarvasmarhákhoz kapcsolódik (390 Mt). Ennek az irtózatos mennyiségnek pedig komoly ára van. A világ mezőgazdasági területeinek nagyjából 60%-a áll a marhahústermelés szolgálatában, egyes becslések szerint pedig a marhák emésztése során felszabaduló metán adja a kérődző állatokhoz kapcsolódó teljes kibocsátás 44%-át. Érdekes ellentmondás – és ismét rávilágít étkezési szokásaink jelentőségére –, hogy mindeközben az emberiség kalóriabevitelének mindössze 2%-át szolgáltatják. Maradva a húsevésnél: a házi sertés biomasszája 40 Mt-ra tehető.

Kutatásunk számszerűsíthetően mutatja be befolyásunk nagyságát, és azt, hogy az elkövetkező években a döntéseink és a választásaink fogják meghatározni, hogy mi marad a természetből a jövő generációi számára

– mondja Ron Milo professzor, a kutatócsoport vezetője.

Sokszínűségben is vesztésre áll a vadvilág

A fenti összehasonlítások a vadvilág helyzetéről borús képet festenek, amely az emberi befolyás szabadon hagyott területeire korlátozódott. A kutatásban viszont a vadon élő emlősfajokon belül is felrajzolták a határokat, ez pedig – ha lehet – még tovább rontja az összképet. A sokszínűség csökkenését jól mutatja, hogy a szárazföldi emlősök globális biomasszájának 40%-án mindössze 10 faj osztozik. Ezek között egyébként 4 szarvasfaj van, melyek vélhetően azért lehettek ennyire dominánsak, mert az állományok szabályozását korábban ellátó nagyragadozók erősen megritkultak, illetve meg lettek ritkítva.

Ahogy a fenti ábra mutatja, az emlősfajok több mint 40%-át a körülbelül 1200 denevérfaj adja. Az ábrából azonban az is kitűnik: össztömegük kevesebb, mint a mindössze három fajból álló elefántoké.

Ahogy ezt hangsúlyozzák is, a biomassza közvetlenül nem tükrözi egyes fajok természetvédelmi állapotát, azonban jól ábrázolja az emberiség bolygónk élővilágára gyakorolt rendkívüli hatását. Mindebből kitűnik, hogy az elképzelés, mely szerint emberként eltörpülünk a természet végtelenje mellett, ma már vaskos tévedés. Ha nemcsak a mostani kutatásban szereplő emlősöket, hanem a világ teljes organikus biomasszáját vizsgáljuk, hasonló képet kapunk: 2020-ra az emberi tevékenységből származó, úgynevezett antropogén tömeg (minden, amit az ember gyártott) meghaladta az előbbit. A kérdéses becslés szintén a Weizmann kutatóinak nevéhez fűződik, melyből az is kiderült, hogy 1900-ban az ember által gyártott dolgok tömege még csak a biomassza 3%-át tette ki, a növekedés tehát nyugodtan nevezhető exponenciálisnak. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a korábbi becslések szerint az emberi civilizáció megjelenése óta fajunk a vadon élő emlősök 83%-át pusztította el, az állatvilág fele pedig nagyjából az elmúlt fél évszázadban veszett oda.