A Journal of Environmental Economics and Management című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány szerint az évszázad közepére a terméshozamok 10%-os csökkenésével kell számolnunk egy erőteljes globális felmelegedés forgatókönyve esetén. Az évszázad végére ez a szám a világ mezőgazdasági terméshozamainak negyedére nőhet.
A Boston University, a velencei Ca’ Foscari Egyetem és az Euro-Mediterrán Éghajlatváltozási Központ Alapítvány (CMCC) kutatóiból álló kutatócsoport korábbi adatokon alapuló statisztikai modelleket használt előrejelzéseik kiszámításához. Emellett 21 másik nagy felbontású globális klímamodell-szimulációból származó jövőbeli hőmérséklet- és csapadék-előrejelzéseket is figyelembe vettek, hogy megbecsüljék, hogyan változnak majd a terméshozamok az éghajlattal kapcsolatos időjárási minták változásai miatt.
Négy növényt, nevezetesen kukoricát, rizst, szóját és búzát elemeztek, amelyek jelenleg a világ kalóriabevitelének 75%-át teszik ki. E növények terméshozamának változása óriási kalóriahiányt okozhat a világ népessége számára, különösen, mivel a bolygónak az évszázad végére még több milliárd embert kell táplálnia.
A tanulmány szerint a gazdák már most is le vannak maradva az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, még a nyugati országokban is, ahol a mezőgazdasági technológiák sokkal fejlettebbek, mint más régiókban.
Ha az Egyesült Államokban nehézségek tapasztalhatók az alkalmazkodásban, akkor mit várhatunk a trópusok élelmiszertermelői számára, ahol a világ népességének 40%-a él, és ahol a szélsőséges magas hőmérsékleti értékek az előrejelzések szerint jobban emelkednek, mint az Egyesült Államok fő kalóriatermesztő régióiban?
tette fel a kérdést Enrica De Cian professzor a Ca’ Foscari Egyetemről, a CMCC kutatója.
Itt jöttek jól a tudósok statisztikai modelljei. Ezek nagyméretű, globális rácshálós adathalmazokon alapulnak, amelyek a történelmi terméshozamokból, valamint a hőmérsékletre és a csapadékra vonatkozó információkból állnak. Ezután a kutatók ezeket az adatokat arra használták, hogy elkülönítsék a jelenleg használatos kétféle alkalmazkodási megközelítés hatását.
A rövid távú stratégiák közé tartozhat a műtrágya vagy az öntözővíz mennyiségének megváltoztatása, míg a hosszú távú stratégiák a növényfajták, az ültetési módszerek, a betakarítási időpontok és az új technológiák átvételére vonatkoznak. Bár a hosszú távú kiigazításoknak technikailag segíteniük kellene a gazdálkodóknak az éghajlattal kapcsolatos kedvezőtlen időjárási viszonyok kompenzálásában, előfordulhat, hogy nem elegendőek. A klímaváltozás hatásai ugyanis olyan súlyosak lehetnek, hogy több alkalmazkodási intézkedést kell bevezetni, méghozzá gyorsan, hogy csökkenteni lehessen a világ élelmiszerellátásának sebezhetőségét.
Ebből az következik, hogy a globális kalóriakészletek továbbra is ki vannak téve az éghajlatváltozással szembeni folyamatos vagy akár növekvő sebezhetőségnek. Most azt tervezzük, hogy ezekre az eredményekre építve megvizsgáljuk, hogy az öntözési beruházások és a termesztés térbeli eltolódása hogyan segíthet ellensúlyozni a kedvezőtlen éghajlati változások hatásait.
ismretette a kutatás további irányait Ian Sue Wing, a Bostoni Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője
(fotó: pexels – Todd Trapani)
