Németország a háború kitörése óta gőzerővel dolgozik az orosz energiától való függése csökkentésén, és már vannak is eredményei a munkának. Az igazán nagy változások csak ezután jönnek, az áramszektor nagyszabású átalakításáé lesz a főszerep.
Az orosz-ukrán háború következtében előállt új helyzetben Németország haladéktalanul hozzálátott hosszú távú energiapolitikájának újratervezéséhez. Nemzetbiztonsági üggyé emelve az energiaellátást. Az újraszabott nemzetbiztonsági stratégiában már központi cél az orosz energiaimport csapdahelyzetéből való szabadulás. Ez egyenlő azzal, hogy elismerik Berlin eddigi, együttműködésre törekvő Oroszország-politikájának kudarcát. A német vezetés nem igyekszik elkenni a felelősségét. Legutóbb Frank-Walter Steinmeier elnök gyakorolt önkritikát a nyilvánosság előtt, mondván, hiba való volt ilyen sokáig ragaszkodni az Északi Áramlat 2 gázvezetékprojekthez.
Kapcsolódó bejegyzések
Nagy zavart okoz a háború a jövő nyersanyagainak ellátási láncában
Oroszország a világ egyik legnagyobb érc-, és nyersanyagimportőre. Ezek között rengeteg olyan földfém is található, amely az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen. Mi lesz így a világgazdasággal?
Növekvő nyomás, csökkenő függés
Az Európai Unió gazdasági motorjának függése az orosz energiától az egyik legnagyobb a közösségben, így az egyik legvisszafogottabb álláspontot Németország foglalja el az orosz energiával szembeni teljes embargó ötletével kapcsolatban. Az országra növekvő nyomás hárul más EU-tagok részéről azért, hogy számolja fel az orosz hadigépezet napi mintegy 220 millió dolláros finanszírozását és a Moszkvának való kiszolgáltatottságot. Közben azonban Berlin nem tétlenkedik. Máris sikerült eredményeket elérnie. Az invázió óta az orosz olajimport aránya 35 százalékról 25 százalékra, a gázimport súlya 55 százalékról 40 százalékra, míg a széné 50-ről körülbelül 25 százalékra csökkent a teljes német felhasználásban.
A függés a földgáz esetében a legerősebb, ezért a „leszokás” itt a legidőigényesebb. Az orosz olajat és szenet már 2022 végétől, a gázt viszont csak 2024-től tudnák nélkülözni a kormányzati értékelés szerint. A DIW gazdaságkutató viszont úgy látja, a gáztól való függés már az idei télre is felszámolható. A hivatalos terv szerint az orosz szén felhasználását 2022 nyarán, az olajét pedig az év végén szüntetik be. A gáz esetében viszont még nincs céldátum, de ezt is „a lehető leggyorsabban” igyekeznek kiküszöbölni.
A cél eléréshez támaszkodnak a cseppfolyósított földgáz (LNG) és hidrogén importjának fokozására, a fogyasztás visszafogására, továbbá a megújulóenergia-termelés bővítésére is. Utóbbi két intézkedés összhangban áll a kibocsátáscsökkentési célokkal is, míg a vezetékes orosz gáz hajón érkező LNG-vel és hidrogénnel történő kiváltása azzal együtt növelheti a karbonemissziót, hogy az orosz olaj- és gázipar számára a klímavédelem nem fő szempont. Az energiamegtakarítás témája külön cikket érdemel (hisz Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszter, alkancellár mindenkit arra kért, hogy autó helyett lehetőség szerint vonatot vagy kerékpárt használjon), de a hosszú távú hatásokat tekintve a legizgalmasabb mégis talán a villamosenergia-szektor átalakítását célzó terv.
Ez már csak azért is igaz, mert a villamos energia a 2050-es klímasemlegesség elérése során várhatóan a jövő energiarendszerének magjává válik. Aránya a teljes végső energiafogyasztásban 1973 és 2019 között megkétszereződött (az OECD országokban), és már a második legjelentősebb forrás. 2050-ig pedig a súlya – kedvező esetben – a mostani 20 százalékról közel 50 százalékra emelkedhet.
Nemzedékenként csak egyszer történik ilyen
A német villamosenergia-szektor átfogó megújításának terve három pilléren nyugszik: a megújulóenergia-termelő kapacitás növelésének felgyorsításán, a hálózat fejlesztésén és a piaci szabályozás módosításán. A cél az, hogy a német áramszektor 2030-ra érje el a 80 százalékos megújulóenergia-részarányt, 2035-re pedig a teljes karbonsemlegességet. 2021-ben 45,7 százaléknál járt a mutató (miután 2020-ban már megvolt az 50 százalék), ugyanekkor az EU-ban 37, Magyarországon pedig 15,5 százalék volt a megújulók aránya az áramtermelésben.
Az intézkedési csomag végrehajtásához egy sor törvényt módosítanak. A megújulóenergia-törvénybe például belefoglalják, hogy a megújulók a közérdeket szolgáló „elsőrendű közjó”, ez pedig a megújulóenergia-projektek, például a szárazföldi szélerőműfarmok engedélyeztetésének meggyorsítását eredményezheti. Megemelik a megújulóenergia-támogatási tendereken kiosztandó új kapacitások nagyságát is. A szárazföldi szélerőművekre vonatkozóan 2025-ig megnégyszerezik, a napenergia esetében pedig több mint három és félszeresre emelik 2026-tól 2035-ig. A tengeri (offshore) szélerőművek telepítését is kiemelt közcélként jelölik meg, így akár környezetvédelmi területeken is épülhetnek majd ilyenek, ha megfelelnek az ökológiai és egyéb, például a turbinalapátok újrahasznosíthatóságát is értékelő teszteken.
Továbbá megemelik a háztartási naperőművek által a hálózatba táplált áram után fizetendő átvételi árat. Az energiaközösségek által létesítendő szélerőmű-projekteket pedig 18 MW-os, a naperőműveket 6 MW-os teljesítményig mentesítik a tendereljárás alól. Növelik az agrár- és a lebegő naperőművek támogatását, sőt a mezőgazdasági hasznosítású tőzeglápos vidékek napelemes rendszerekkel való betelepítését is támogatják, a kiszáradástól való védelmük érdekében is. Ezek „újranedvesítéssel” való helyreállítása is a klímavédelmet szolgálja, mivel jókora a karbonmegkötő képességük. Az energiatárolás elterjedését a technológiai kutatások finanszírozási feltételei is javítják, különös tekintettel a hidrogénre.
Az intézkedések között szerepel még egyebek mellett a 2045-ös németországi klímasemlegességi cél törvénybe emelése, ahogyan az emelkedő energiaárak okozta problémák kezelése érdekében új, átfogó fogyasztóvédelmi szabályokat is bevezetnek. Miután az érintett törvények nagy része évtizedek óta nem változott, az iparágban egyesek a csomagot olyan megújulásként írják le, amire nemzedékenként csak egyszer kerül sor. A Német Energiaügynökség részéről az energia- és klímapolitika „sokak által várt új lendületeként” üdvözölték a megújulást. Ugyanakkor figyelmeztettek, hogy az intézkedések szükségesek, de nem elégségesek Németország klímacéljainak eléréséhez.
