Az ökoszisztémák működésében kiemelt szerepet játszik a hegyeket évszakosan vagy állandóan borító hótakaró, ezért is jelent nagy problémát, hogy a hegyvidékek alacsony és közepes magasságú területei rendkívül érzékenyek a klímaváltozásra.
Ezeken a területeken a 20. század közepe óta a hóborítás időtartama átlagosan öt, néhol tíz nappal rövidült évtizedenként. A következő, 2050-ig tartó időszakban pedig további 10-40%-os csökkenés várható, többek között például az Alpokban is.
A jelenlegi kibocsátási trendek azt vetítik előre, hogy az évszázad végére az alacsony hegyvidéki területek hótakarója teljes egészében eltűnhet. A folyamatok elkeserítőek a télisportok és a síturizmus szemszögéből.
Elképzelhető, hogy a valaha téli olimpiát rendező helyszínek közül 2100-ra csupán 8 olyan lesz, ahol a megfelelő fokú marad a hóbiztosság.
Természetesen nem csak a sport szerelmeseit érheti veszteség. A hegyi hótakarók és a gleccserek visszahúzódása földcsuszamlásokat, hegyi árvizeket, gyakoribb erdőtüzeket eredményezhet, amellett, hogy az ivóvízellátást és az energiatermelést is visszavethetik.
Az Alpokban végbemenő folyamatok hazánkat is érinteni fogják. A Duna vízhozama és vízminősége például biztosan megsínyli majd a változásokat, és a folyam gazdasági hasznosítása is megnehezedik.
A probléma további vetületeit, és az alkalmazkodás lehetőségeit is részletesen bemutatja Lehoczky Annamária éghajlatkutató cikke a Másfélfok oldalán.
Forrás: masfelfok
