Helyenként éles hangvételű – egyebek mellett az eladatlan textíliák és lábbelik megsemmisítéséről szóló – vitákat követően az Európai Unió tagállamainak május végén sikerült közös álláspontot elfogadniuk a fenntartható termékekre vonatkozó szabályok megújításáról.
Az új szabályozás a jelenleg hatályos 2009-es irányelv helyébe lép majd, azt szigorítva és érvényét kiterjesztve lényegében valamennyi termékköre annak érdekében, hogy az EU belső piacán a jövőben megjelenő termékek teljes életciklusukat figyelembe véve a lehető legkisebb terhelést gyakorolják a környezetre és a földi klímára. A környezettudatos tervezésről szóló, jelenleg hatályos 2009/125/EK irányelv 31 termékcsoportra vonatkozóan állapított meg energiahatékonysági követelményeket. Az Európai Bizottság számításai szerint ezzel 120 milliárd eurónyi energiakiadást lehetett megtakarítani, a hatálya alá tartozó termékek energiafogyasztása pedig évi 10%-kal csökkent.
Az Európai Bizottság 2022-ben indította el a termékszabályok keretrendszerének reformját a fogyasztási cikkekhez kapcsolódó hulladék mennyiségének csökkentése és valamilyen formában történő újrafelhasználásának fokozása érdekében. Az ökodizájn-szabályozás (Ecodesign) értelmében az okostelefonoktól kezdve a ruhákon át a bútorokig termékek széles körére vonatkozóan szigorítanák a fenntarthatósági követelményeket, így az EU piacára kerülő minden árucikknek a jövőben energiahatékonyabbá, hosszabb élettartamúvá, könnyebben javíthatóvá, újrafelhasználhatóvá és újrahasznosíthatóvá kell válnia.
A tagállamok által az Európai Tanácsban most elfogadott közös álláspont (az úgynevezett általános megközelítés) kidolgozása során a leghevesebb viták akörül alakultak ki, hogy tilalmat terveznek bevezetni az eladatlan és a visszaküldött textíliák, lábbelik és egyéb ruhaneműk gazdasági szereplők általi megsemmisítésére vonatkozóan.
Sürgős cselekvésre van szükség
A kompromisszum elérésén fáradozó svéd EU-elnökség dolgát alaposan megnehezítette, hogy több tagállam, köztük a két legerősebb, Németország és Franciaország ragaszkodott a tilalom bevezetéséhez, míg mások egy lazább megközelítés alkalmazását szorgalmazták. (Az Európai Bizottság eredeti javaslata enyhébb eszköz alkalmazásáról szólt, és első lépésként csak ösztönözték volna az eladatlan termékek megsemmisítésének elkerülését.) A kérdés körüli vita, illetve az ezzel kapcsolatos eltérő tagállami álláspontok késleltették a tárgyalásokat, több EU-tagország pedig blokkolta a megállapodást, miután Svédország kivette a tiltásra vonatkozó részt a tagállamok (Európai Tanács) aláírására váró szövegtervezetből.
Kapcsolódó bejegyzések
9 gyakori mítosz a fenntartható divatról
A CNN szerkesztői a Fashion Revolution-nal partnerségben egy nemzetközi kampány részeként az alábbi 9 mítoszt szeretnék eloszlatni, ami a fenntartható divattal kapcsolatban is tartja magát.
Az eladatlan fogyasztási cikkek, mint például a cipők és a textilek gazdasági szereplők általi megsemmisítése széles körű környezetvédelmi probléma, különösen az online értékesítés gyors növekedése miatt. Ez a gyakorlat értékes gazdasági erőforrások elvesztésével jár, mivel ebben az esetben az árukat anélkül állítják elő, szállítják, majd semmisítik meg, hogy rendeltetésszerűen használták volna őket, a mindehhez felhasznált energia pedig jelentős, a klímaváltozást erősítő karbonemissziót von maga után.
Az EU textilstratégiája szerint az iparág környezeti hatásainak folytatódó növekedése miatt sürgős cselekvésre van szükség. Becslések szerint a globális szén-dioxid-kibocsátásnak akár 10%-a is a textiliparhoz köthető, miközben a világon a ruhagyártáshoz felhasznált anyagoknak kevesebb mint 1%-át hasznosítják újra.
Az EU-ban a ruházati iparnak van a negyedik legnagyobb hatása a környezetre és a klímaváltozásra az élelmiszeripar, az ingatlanok és a mobilitás (szállítás/közlekedés) után. A textilszektor az EU harmadik legnagyobb vízfogyasztója és földhasználója, az elsődleges nyersanyagok igénybevétele és az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából pedig az ötödik. Az EU-ban évente 5,8 millió tonna, vagyis fejenként 11,3 kilogramm textíliát dobnak ki, ugyanakkor a textil- és ruhaipar 1,5 millió európainak ad munkát.
A textilipar tehát a fenntartható gazdaság kialakítását célzó európai törekvések szempontjából is kulcsfontosságú, amit az is jelez, hogy az Európai Bizottság külön is megszólítja a fogyasztóként talán leginkább érintett fiatal korosztályt, lényegében hadat üzenve a fast fashion-nek.
Csökkentenék az online vásárolt ruhák visszaküldési arányát
A minden tagállam által aláírt javaslat végleges verziója közvetlen tilalmat rendelne el az eladatlan textiltermékek és ruházati cikkek megsemmisítésére vonatkozóan, igyekezve biztosítani az átláthatóságot is. Ez alól általános mentességet kapnak a kis- és a mikrovállalkozások, a középvállalkozásoknak pedig egy négyéves átmeneti időszakot követően kell eleget tenniük a tilalomnak.
Egyes uniós országok saját nemzeti hatáskörben már bevezettek olyan törvényeket, amelyek megakadályozzák az eladatlan fogyasztási cikkek megsemmisítését. Az Európai Bizottság részben azzal érvelt egy hasonló szabályozás uniós szintű bevezetése mellett, hogy ha nem kerül rá sor, az a piac torzulását okozhatja. A tervek között szerepel az is, hogy felmérik, a feltörekvő digitális technológiák hogyan tudnák csökkenteni az online vásárolt ruházati termékek visszaküldésének nagy arányát.
Az Európai Unió állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács által elfogadott kompromisszumos állásponttal ugyanakkor több ország nem elégedett. Olaszország egyebek mellett az eladatlan termékekre vonatkozó megsemmisítési tilalommal kapcsolatban közleményben hangsúlyozta aggályait, például azt, hogy a tiltás akár a lazább környezetvédelmi szabályozású harmadik országokba való szállításra is ösztönözhet.
A formálódó új szabályozás súlyát érzékelteti az is, hogy a 25 nemzeti divatipari testületet képviselő European Fashion Alliance (EFA) szövetség képviselői június elején először fordultak nyilvánosan az EU intézményeihez, egyebek mellett az ökodizájn-szabályozás témájában is kifejtve véleményüket.
Jön a digitális termékútlevél
A környezettudatos tervezésről szóló új szabályozás egyik legfontosabb hozadéka a digitális termékútlevél bevezetése lehet, amely az adott termék környezeti fenntarthatóságával kapcsolatos információkat fog tartalmazni, és amely ezáltal a remények szerint segítheti a fogyasztókat és a vállalkozásokat abban, hogy megalapozottabb döntést hozzanak a termékvásárlás során. Az útlevél segítségével a hatóságok könnyebben végezhetnek teszteket és ellenőrzéseket. Az új, a korábbinál környezetbarátabb termékek pedig könnyebben mozoghatnak majd az egységes piacon.
Az új javaslat a környezettudatos tervezésről szóló irányelven alapul, de ennek hatályát szinte minden termékkategóriára kiterjeszti kivéve az élelmiszereket, a takarmányokat, a gyógyszereket és az állatgyógyászati termékeket, valamint a gépjárműveket, mivel ezek környezeti hatásával specifikus jogszabályok foglalkoznak. Emellett további követelményeket is bevezet, például a termékek tartósságára, újrahasználatára, korszerűsíthetőségére és javíthatóságára; a körforgásos jelleget akadályozó anyagok termékbeli jelenlétére; az energia- és erőforrás-hatékonyságra; az újrafeldolgozott tartalomra, az újragyártásra és az újrafeldolgozásra; a karbon- és a környezeti lábnyomra, valamint a tájékoztatási követelményekre vonatkozóan.
Az új törvény nem elsősorban tényleges, konkrét termékkövetelmények meghatározásával mozdítaná elő a fenntarthatóság ügyét, hanem tág kereteket teremtene a jövőben Brüsszelben elfogadandó termékszabályokhoz.
Ami a további menetrendet illeti, az elfogadott általános megközelítés az Európai Tanács tárgyalási álláspontja az Európai Parlamenttel lefolytatandó tárgyalásokra vonatkozóan, amelyek akkor fognak megkezdődni, amikor utóbbi is elfogadta saját álláspontját. Az új rendeletet az Európai Parlamentben történő megvitatását követően 2024-ben fogadhatják el, és várhatóan 2025-ben léphet hatályba. A tanácsi álláspont szerint a rendelkezés a hatálybalépése után 18 hónapos átmeneti időszakot követően válhat alkalmazandóvá, lehetővé téve a gazdasági szereplők számára, hogy alkalmazkodjanak az új követelményekhez. A tagállamoknak 2 évük lesz arra, hogy elfogadják a szükséges nemzeti intézkedéseket, egyebek mellett a piacfelügyeletre és a bírságokra vonatkozóan.
