Olyan, mintha ő lenne madarak világának Loch Ness-i szörnye, amely olyan ritka és észrevehetetlen, hogy az Egyesült Államok kormánya tavaly kihaltnak nyilvánította. Egy kutatócsoport szerint azonban az Királyharkály valójában még mindig él és ott csipeget a louisianai erdőkben.
A harkály felkutatására indított hároméves kutatás során a tudósok Louisiana erdőségének egy meg nem nevezett részét járták be, hogy megfigyeljék a madarat és hangfelvételeket készítsenek. Az élőlényről készült felvételek rögzítésére időzített, pilóta nélküli nyomkövető kamerákat és egy drónt használtak.
Steve Latta, a pittsburghi National Aviary természetvédelmi igazgatója, aki az akciót vezette, elmondta, hogy a csapat minden tagja találkozott Királyharkályokkal, és gyakran hallották a hívását, amelyet úgy jellemeztek, mintha egy gyerek bádogtrombitába fújna.
„A fotókon megörökített madár mérete és jelzései erős bizonyítékok arra, hogy ez nem egy másik harkály, például egy bütykös vagy vörösfejű harkály” – magyarázta Latta. „Ez megerősített abban, hogy igen, ez a madár még igenis létezik.”
Az királyharkályok egykor viszonylag gyakoriak voltak, Carolinától az USA délkeleti részén át egészen Texasig terjedt az életterük. Ők voltak, illetve ma is ők a legnagyobb harkályok az Egyesült Államokban. A hímek fején jellegzetes vörös címer látható. Szívesen lakmároznak a nemrégiben elpusztult fák kérgében felhalmozódott rovarokból.
Számuk a 19. században kezdett meredeken csökkenni az élőhelyükbe való emberi beavatkozás és a túlvadászat miatt, és a ritkaságuk arra ösztönözte a gyűjtőket, hogy értékes példányokért még tovább vadásszák őket. Az akkori szegénységben élő emberek el is fogyasztották a húsukat. Tavaly az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata (FWS), miután a harkályt évekig a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolta, kihaltnak nyilvánította.
„Évek óta senki sem tudott képet készíteni róluk, mert ez egy nagyon ritka madár, ami a nehéz, mocsaras környezetben él, és elbújik az emberek elől, hisz 150 éve csak lövik őket” – mondta Geoffrey Hill, az Auburn Egyetem biológusa. „Jobb szemük van, mint nekünk, a fák magas részein élnek, és aktívan menekülnek az emberek elől.”
Hozzátette, hogy az FWS elhamarkodottan döntött úgy, hogy a faj kihalt, és hogy több tucat példány még mindig megmaradhatott a déli erdőkben.
„Néhányan nem tudják elhinni, hogy egy madár dacolhat a modern ember dokumentációjával, mert annyira uraljuk a természetet. De ez egy lenyűgöző faj” – mondta Hill.
Forrás (theguardian)
