A legújabb tanulmányok szerint mikroműanyag nemcsak a tengerekben és óceánokban fordulhat elő, az apró műanyagdarabkák folyamatosan bekerülnek a levegőbe is. Ezek a részecskék több ezer mérföldet utazhatnak, és befolyásolhatják a felhők kialakulását, ami azt jelenti, hogy hatással lehetnek a hőmérsékletre, az esőzésekre, sőt, akár az éghajlatváltozásra is.
A kutatók kezdenek aggódni amiatt, hogy a levegőben lévő apró műanyagdarabkák, amelyek a tenger habjaiból vagy az autópályán pörgő gumiabroncsokból az égbe szállnak, potenciálisan megváltoztathatják a jövőbeli éghajlatunkat. Denise Mitrano, a svájci ETH Zürichi Egyetem környezetanalitikai kémikusa tavaly novemberben társszerzőként írt egy cikket, amelyben kiemelte, mit tudnak – és mit nem tudnak még – a kutatók arról, hogy a műanyagok hogyan hatnak a felhőkre, potenciálisan megváltoztatva a hőmérsékletet és a csapadékmintákat.
Egészen a közelmúltig, amikor a vegyészek a levegőnkben lévő szemétre gondoltak, nem a műanyagok jutottak eszükbe. Úgy gondolták, hogy a koncentráció alacsony, ráadásul a műanyagokat gyakran úgy tervezik, hogy víztaszítóak legyenek olyan termékek esetében, mint a táskák vagy a ruházat, ami miatt nem valószínű, hogy felhőcseppek magvát képeznék. Az elmúlt években azonban tanulmányok nemcsak azt igazolták, hogy a mikroszkopikus műanyagdarabkák képesek felhőket táplálni – néha igen erőteljesen -, hanem azt is, hogy több ezer kilométerre is eljutnak a forrásuktól. Emellett sokkal több részecske van a levegőben, mint azt a tudósok eredetileg gondolták.
A műanyagok globális éves termelése az 1950-es 2 millió tonnáról mára több mint 450 millió tonnára ugrott. Eddig több mint 9 milliárd tonna műanyagot állítottak elő, és ennek körülbelül a fele a hulladéklerakókba vagy más módon kidobásra került. Egyes előrejelzések szerint 2025-re 11 milliárd tonna műanyag halmozódik fel a környezetben. Műanyagot találtak a talajban, a vízben, a növényekben és az óceán fenekén. 2019-ben például a Pireneusokban a kutatók olyan mikroműanyagokat találtak, amelyek eső vagy hóesés útján érkeztek.
Natalie Mahowald, a Cornell Egyetem munkatársa vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok nyugati része felett a mikroműanyagok 84%-a az utakról, 5%-a a mezőgazdasági porból, 11%-a pedig az óceánokból származik. Közel egy tucatnyi tanulmány kimutatta, hogy a levegőben lévő mikroműanyagok koncentrációja a Csendes-óceán nyugati részén 0,01 részecske/köbmétertől Londonban és Pekingben több ezer részecske/köbméterig terjed.
Kapcsolódó bejegyzések
Tonnaszám nyelik a bálnák a mikroműanyagot
A szilák segítségével táplálkozó bálnák napi több millió mikroműanyag-szemcsét nyelnek le, ezzel a bolygó legnagyobb műanyaghulladék-fogyasztói.
Az levegőben található műanyag mennyiségének pontos meghatározása rendkívül nehéz. A legtöbb ilyen vizsgálatot úgy végzik, hogy a műanyagdarabkákat aprólékosan kiszedegetik a szűrőkből, és mikroszkóp alatt vizsgálják meg őket, hogy megbecsüljék az alakjukat és a színüket, majd spektroszkópiai módszerekkel igazolják a forrásanyagot. Minél kisebbek a darabok, annál nehezebb azonosítani őket.
Laura Revell, az új-zélandi Canterbury Egyetem légkörkutatója és kollégái megpróbálták modellezni, hogy a mikroműanyagok hogyan befolyásolhatják a hőmérsékletet a napfény visszaverésével vagy elnyelésével, ami az úgynevezett „sugárzási kényszer” számítása. Az egyszerűség kedvéért azt feltételezték, hogy a műanyag mindig átlátszó, bár ez nem igaz (és a sötétebb anyag általában több napfényt nyel el), és hogy a globális koncentráció egységesen egy részecske köbméterenként, ami 1000-szer alacsonyabb, mint a mondjuk Londonban mért koncentráció.
Ezekkel a feltételezésekkel Revell úgy találta, hogy a műanyag közvetlen hatása a sugárzási kényszerre „olyan kicsi, hogy az már jelentéktelen”. Fontos azonban, hogy ha a koncentráció eléri a köbméterenkénti 100 részecskét (ami sok helyen már megtörtént), akkor a műanyagnak körülbelül ugyanolyan mértékű sugárzási erőhatása lehet, mint egyes aeroszoloknak, amelyek már szerepelnek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület értékelésében. Más szóval, a műanyagok figyelemre méltóvá válnak. De hogy felmelegítenék, vagy lehűtenék-e a Földet, nem tudni.
(Forrás: Yale Environment 360)