Esőerdőket védő cégek, a termelés tisztaságáról árulkodó logók, globális klímaszervezetek, fenntartható gyorsétteremláncok. Ugye nem gondoljuk, hogy ezek valóban képesek megoldani a problémát?

Amikor elkészül egy termék az amazóniai dzsungelek mellett úgy, hogy abba a lehető legkevesebb nyílméregbéka pusztult el, már kapja is a pecsétet, hogy hiperzöld az áru. Ha a helyieknek is csepegtet vissza valamicskét a globális multinacionális vállalat, mondjuk kapnak egy víztornyot a ciroktermesztők valahol Afrikában, már jár is a fair trade címke!

De azzal már senki nem törődik, hogy valahogy az avokádónak el kell jutnia Európa millenialjaihoz is, vagy a pálmaolaj tán a maga lábán jön át? A tengerek óriási teherhajói, a teherszállító repülőgépek olyan iszonyatos terhelésnek teszik ki a bolygót, amit nem tudunk máshol kiváltani. Nyugtathatjuk magunkat és a lelkiismeretünket, hogy ma is jó emberek voltunk, amikor kanáribarát csokit vásároltunk, de közben míg az asztalunkra került a termék, iszonyatos mennyiségű kőolajszármazékot égettek bele a levegőbe a hajók, repülők és kamionok.

Megéri?

Megéri az önáltatás csak azért, hogy elmondhassuk, hogy ugyan még mindig iszonyatosan pazarlunk, de most már legalább mindezt esőerdőbarát módon tesszük? Ugyan se nem légkörbarát, se nem környezetbarát a vásárolt dolgaink életciklusa, de mi megnyugodtunk. Beletettük a vászontáskánkba a boldog mangókat, előtte pedig bambuszkeretes tollal írtuk a bevásárlólistát.

Van kiút a hazugságból!

Amikor elmegyünk egy-egy skanzenbe, láthatjuk, eleink hogyan álltak a használati tárgyaikhoz, ahhoz, amit fogyasztottak, az egész mikrokörnyezetükhöz. Mindennek volt helye, mindennek volt célja, és minden organikus volt. Nemcsak az, ahogy megtermett, hanem az is, ahogy az élethez álltak. A pazarlást nemcsak azért nem ismerték, mert nem volt trópusi gyümölcs, hanem azért sem, mert becsülték a holnapot. Megértették, hogy nem kell minden ma azért, hogy a végén már holnap se legyen.

Mehetünk persze tovább a féktelen tékozlás útján, hogy a boltjaink polcai a változatosságtól és a mennyiségtől roskadozzanak, de azt az árat egy „környezetbarát” címke felragasztása sem fogja megfizetni, amekkora pusztulást hozunk a mértéktelenségünkkel.

Vegyük a fáradtságot, és lépjünk ki a globális nézőpontból, tegyünk rendet a saját portánkon! Ez lemondással jár, ehhez tudatosan kell vásárolnunk. Alakítsuk úgy az életünket, hogy közben kicsit visszanézünk eleinkre, akik felelősséggel bántak a rájuk bízott birtokkal, jelen esetben magával a Földdel!

Kapcsolódó bejegyzések

Helyi élelmiszerek: nem a szállítási távolság a lényeg!

Fontos, hogy helyi élelmiszert válasszuk, de a logisztikai terhen túl mélyebb ez a téma. Szemléletformálást is takar.