Avokádó, most akkor jó vagy rossz? Az érem két oldala

Az avokádó az elmúlt 2 évtized igazi „szuperélelmiszere”, ami nélkül már nem lehet elképzelni egy valamirevaló instagram ételposztot. Mint minden iparszerűen termesztett élelmiszernél, itt is megjelennek a kritikák.

Az avokádót (sok másik népszerű terményhez hasonlóan) monokultúrában termesztik, ami károsítja a biodiverzitást. Előző cikkünkből kiderült, hogy a banán lehet, hogy luxuscikké változik, és a méhek pusztulásában is meghatározó szerepe van a biológiai sokféleség csökkenésének.

Doodi Hazut, az Avokadoim Hungary Kft. tulajdonosa, avokádó importőr, kereskedő jól ismeri az avokádót. A termelőkkel közvetlen kapcsolatban van. Vele gondoljuk végig a kérdés mindkét oldalát.

Doodi Hazut úgy véli, jóval több hasznunk származik az avokádóból, mint amennyi negatívum társul hozzá.

„A növények különböző módon hatnak a földre. Vegyük a burgonyát, mondják, hogy „megöli a földet”. Utána mást kell termesztened az adott területen, hogy visszanyerje az eredeti állapotát, de ez egy bevett gyakorlat. Úgy gondolom az avokádó annyira egészséges és kiváló élelmiszer, hogy amit kárnak tekintünk a termesztésével, azt visszakapjuk a fogyasztása által, miután rendkívül pozitív az egészségre hosszú távon gyakorolt hatása.

Az avokádó munkalehetőséget ad az embereknek, nem csak a termelőknek. Számtalan szegmens kapcsolódik hozzá. Gondoljunk csak a kereskedőkre, szállítókra, importőrökre vagy éppen az éttermekre. Ha a negatívumoktól kialakult torz kép miatt nem vennénk több avokádót, borulna ez a lánc, sok embernek veszélybe kerülne a megélhetése és a jelenlegi gondok súlyosbodnának, ahelyett, hogy megoldás irányába terelődnének.

Ha már van egy ilyen fantasztikus alapanyagunk, ami ennyire egészséges és finom, inkább örömmel kell fogyasztani, ezzel tudjuk segíteni azt is, hogy a termesztési körülményeket megfelelővé tegyék.”

A gyümölcs, ami a heregolyókról kapta a nevét

A gyümölcsöt – néhol olvasni, hogy zöldség, de valójában a babérfélékhez tartózó fa bogyós gyümölcse – már 10.000 évvel ezelőtt a közép-amerikai őslakosok is fogyasztották, majd a maja naptárba is bekerült, az aztékok pedig afrodiziákumnak tartották. Neve is az azték, ahuacatl szóból származik, melynek jelentése nemes egyszerűséggel here. Mivel alakja emlékeztet a férfi „koronaékszerekre”, és gyakran párban lóg, teljesen helytálló az aztékok névadása. A 16. században ebből a kifejezésből kapta meg a ma is használt avokádó nevet.

A földrajzi felfedezések után nem vált azonnal népszerűvé. 1500-1900 között közép-amerikai családi farmok termesztették, és csupán a mexikói konyha használta (mára híressé vált ételük a guacamole). 1900-tól kaliforniai gazdák is elkezdtek vele foglalkozni, és a nagyobb népszerűség érdekében úgy vélték, szükséges lenne más névvel illetni. Ekkor akasztották rá az aligátorkörte nevet, de mások hívták vajgyümölcsnek, avokádókörtének, sajtkörtének. Végül belátták, jobb, ha az avokádónál maradnak.

Igazi superfood!

Az avokádó több mint 10 féle vitamint és vagy 20 féle ásványi anyagot tartalmaz, melyek mindegyike jótékonyan hat szervezetünkre, ezért méltán nevezik csodanövénynek. A-,B-, C-, E-, és K-vitamin mellett található benne még réz, vas, foszfor, magnézium, kalcium és kálium. A gyümölcs közel háromnegyede vízből áll, további 15%-a pedig olaj, aminek kétharmadát egyszeresen telítetlen olajsav teszi ki, de telített és többszörösen telített zsírsavakban is bővelkedik. Továbbá rostban és fehérjében is gazdag. Számtalan diétának az alapja, és nem mellesleg a neutrális ízére is rá lehet kapni. Mára olyannyira népszerű, hogy több kontinensen termesztik. Legtöbben sósan, de Brazíliában és távol keleten édesen, tejjel és csokoládéval, fagylaltban és turmixban is fogyasztják.

Ennek a rendkívüli népszerűségnek ára van. Az avokádót monokultúrákban termesztik, mely komoly terhet ró a természetre. Évente 5,7 millió tonna avokádó fogy a nagyvilágban. 20 évvel ezelőtt egy átlagos amerikai mindössze 90 gramm avokádót evett egy évben, mára ez 3,5 kilogrammra emelkedett, tehát a kereslet exponenciálisan növekszik, amit a termelők igyekeznek kielégíteni. A növény trópusi melegben érzi jól magát, és rendkívül magas a vízigénye is. 1 kg avokádó megtermeléséhez 2000 liter vízre van szükség. Összehasonlításképpen: ugyanennyi almához 822, banánhoz 790, körtéhez 547, narancshoz csupán 110 liter víz szükséges. Maga az ültetvény szerencsére kártevőkkel szemben elég ellenálló, így nem igényel sok növényvédőszert, ellenben csak 5-12 év alatt fordul termőre egy fa.

Egy hely, ahol az avokádó előbb kap vizet, mint az emberek

Chilében, bár nem őshonos, régi hagyománya van a gyümölcsnek, így az egyik legnagyobb importőrnek számít. Az ottani avokádótermesztés Petorca városában összpontosul, mely Chile középső részén található, egy igen meleg és száraz klímájú vidéken. Az avokádó igen jövedelmező, így a gazdák a legnagyobb terméshozamot célozzák meg. Az egyébként rendkívül száraz régióban minden megtermelt hektárhoz napi 100.000 liter víz szükséges (ez 1000 ember napi vízhasználatával megegyező).

2011-ben odáig fajultak a dolgok, hogy a régió fő vízellátó folyóját megcsapolták az avokádófarmerek. Légi felvételekkel 65 illegális csatornát lepleztek le, melyek a folyóból az ültetvényekre terelték a vizet. Ezeket a csatornákat azóta felszámolták, de sajnos ez csak a jéghegy csúcsa volt. Chilében a rossz privatizáció miatt a vízkészletek is magán kézbe kerültek, ezért tart ott a régió, hogy a lakosoknak platós kocsival hordják az ivóvizet, míg a nagy avokádóimportőrök farmjain zöldellnek a fák.

A Guardiennek nyilatkozó vízügyi aktivisták elmondták, hogy a platón szállított víz gyakran rossz minőségű, és ha fellépnek a nagyvállalatok ellen, életveszélyes fenyegetésekben van részük. A kisebb gazdák, akik nem jutottak öntözővízhez, már tönkrementek, és a város is kezd elnéptelenedni a rossz körülmények miatt.

Doodi Hazut:

„Az, hogy több víz szükséges hozzá, mint a banánhoz vagy a citromhoz, az igaz, de nem lehet mindenhol csak citrusokat termeszteni. Izraelben rengeteg citrusfélét termesztettünk, de változott a kereslet, így igazodni kellett hozzá.

Izraelben rengeteg avokádót termelnek, pedig kevés a víz, de találtak rá megoldást, úgynevezett „reciklált” vizet használnak. A vízfogyasztás és felhasználás tehát technológia módszer kérdése, ami a világon bárhol használható lenne. Ezzel optimalizálható az öntözés.

A chilei vízkészlet kisajátítása elsősorban a kormány hibája, nem a gyümölcsé. A fő kérdés tehát, miért olyan helyeken termesztik, ahol kevés a víz, miért nem ott, ahol ez nem gond? Én biztos vagyok benne, ahogy nő a kereslet, a világ korrigálja önmagát, tehát meg fogják találni a legalkalmasabb és legköltséghatékonyabb helyeket a termesztésre.”

Avokádó nyomán erdőirtás és bandaháború

Mexikó a gyümölcs igazi hazája, itt termesztik a világ avokádójának 30-40%-át. A dél-nyugati Michoacán állam, azon belül is Tancitaro városa számít az avokádó fellegvárának, itt termelik meg a mexikói termény 72%-át. A hatalmas keresletnövekedés miatt felment az értéke a birtokoknak, évi 25,8 millió forint profitot termelnek hektáronként az ültetvények. Csak Tancitaroban a napi termelés értéke több, mint 1 millió dollár, a lakosság 20%-nak a megélhetése közvetlenül az avokádótermeléshez köthető.

Nem véletlen, hogy illegális erdőirtással igyekeznek növelni a gazdálkodás alá vont területek számát. 2001 és 2010 között megháromszorozódott az ültetvények száma, és évente 6-8 ezer hektár erdő vált az avokádótermesztés áldozatává. Michoacánban mára az erdős területek nagysága megegyezik az ültetvényekével. Bár a terület vízben gazdagabb, de a kiszáradás itt is terítéken van. A Kanadából télire ide érkező amerikai királylepkék lakóhelye is egyre szűkül, így populációjuk is tizedelődik.

Ahol az avokádó a marihuánánál is értékesebb

Ismerve ezeket az árbevételeket, nem véletlen nevezik zöld aranynak is. Értéke immár vetekszik a marihuánaültetvények árbevételeivel, és ahol ekkora a profit, megjelennek a bűnbandák.

Mexikóban a kartelek működése nem újkeletű, de az, hogy az avokádóra is rátették a kezüket, már újdonságnak hat. Eleinte csak a drogpénzek tisztára mosása végett vásárolták be magukat, aztán Michaocán tartományban fő profiljukká vált az avokádózás. Ezen a területen azonos elven működtek az avokádó kartelek, mint a kolumbiai kokainbandák.

2006-ban a mexikói állam háborút indított a drogkereskedők ellen, ennek hatására szétestek a nagy kartelek, és a kisebbek teljesen rátelepedtek az avokádóra. 2006-ban 5 bandatag fejét dobták a helyi discoba. 2006-2018 között 10.000 gyilkosság történt. A 2000-es évek közepén jellemzőek voltak az emberrablások, a nagyobb gazdák családtagjait rabolták el, majd váltságdíjat vagy a területük átadását követelték. Több tízezres létszámú avokádó-kartell jött létre, mely Templomos Lovagok nevet viseli. A 2010-es évek végére úgy elfajultak a dolgok, hogy az egész iparágat – a termeléstől a csomagoláson át egészen az értékesítésig – markukban tartották és védelmi pénzekkel sarcolták a még nem a banda alá tartozó termesztőket.

Mivel a helyi rendvédelmi szervek tehetetlenek voltak, a termesztők összefogtak, és magánseregeket fogadtak. Jól mutatja, hogy mennyire komoly fegyverzettel bírnak, hogy egy bandatámadás esetén 10 helyi rendőr vesztette életét, mivel nem rendelkeztek páncélozott járművel, de a magánhadsereg jobb felszerelésének köszönhetően visszaverte őket. Ellenőrzőpontokat létesítettek, és folyamatos jelenlétükkel visszaszorították a kartelt. Tancitaro városa manapság már békés, de ehhez szükség van a zsoldosokra is. Bár van polgármestere a városnak, de a legerősebb döntéshozó szervezet az Avokádó Termesztők Tanácsa. Bár most érzékeny béke honol a városban, egyes hangok azt rebesgetik, hogy a kartelek helyét a magánhadseregek vették át.

Doodi Hazut:

„A mexikói helyzetet illetően, ezek az emberek nem az avokádó miatt válnak bűnözőkké, hanem mert nincsenek kontrolálva az illegális szereplők. Európában egyébként rendkívül erős a szabályozás, az ide érkező gyümölcsök-zöldségek esetében 99%-ban biztosak lehetünk benne, hogy ellenőrzött körülmények vannak a háttérben (mind a környezeti, mind a munka és egyéb feltételek vonatkozásában). Európába elsősorban Izraelből, Spanyolországból, Peruból, Chiléből, Kolumbiából érkezik a gyümölcs. A mexikói avokádót nagy részét helyben, illetve az USA-ban fogyasztják el.”

Nyilatkozta Doodi Hazut, Avokadoim Hungary Kft. tulajdonosa.

Ha érdekelnek az egzotikus termékek és a hátterük, ajánlom a Netflixen futó Rotten dokumentumfilm-sorozatot, de mint az avokádónál láttuk, minden esetben érdemes utánajárni az egyes témáknak, mert a műsor hajlamos csak az érem egyik oldalát bemutatni.