Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a Grönland és az északi sarkvidéki Kanada partjainál élő kis jegesmedvepopuláció a 2013-14-es időszakban a 1990-es évekhez viszonyítva 1,6-szorosára nőtt. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a vékonyabb tengeri jég előnyös lehetett az állatok számára.
Ennek oka az lehetett, hogy a napfény jobban áthatolt a vékonyabb jégen, ami serkentette a kis élőlényeket. Ez több táplálékot jelentett a fókáknak, a jegesmedvék fő zsákmányának. A tudósok, akiket Kristin Laidre, a Washingtoni Egyetem Sarkvidéki Tudományos Központjának munkatársa vezetett, az Endangered Species Research című szaklapban 2023. május 25-én megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy „ezek az előnyök valószínűleg ideiglenesek, tekintettel a folyamatos éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzésekre”. Hosszú távon a jég felületének további csökkenése kevesebb lehetőséget jelent, ahonnan a jegesmedvék vadászni tudnak.
Nemrég azonban egy ősi állkapocscsont elemzése alapján a tudósok úgy vélték, hogy a jegesmedvék túléltek egy olyan időszakot, amely melegebb volt, mint a mai. Megállapították, hogy a medve egy felnőtt hím volt, amely valahol 130 000 és 110 000 évvel ezelőtt élt és pusztult el, és hasonlított a mai jegesmedvékhez.
Körülbelül 125 000 évvel ezelőtt a bolygó elég meleg volt ahhoz, hogy a vízilovak azon a területen éljenek, ahol jelenleg London van. A jegesmedvék, amelyek mostanra alkalmazkodtak a kizárólag tengeri jég közelében élő fókák fogyasztásához, valahogy átvészelték azt a néhány ezer évet, amikor talán nem is, de legalábbis nem volt ennyi tengeri jég.
Sandra Talbot, az anchorage-i Far Northwestern Institute of Art and Science munkatársa szerint az, hogy azt az időszakot túlélték a jegesmedvék, reményt adhat. Emellett arra késztethet minket, embereket, hogy olyan menedékhelyeket hozzunk létre a jegesmedvék számára, ahol jég nélkül is túlélhetnek, például a Spitzbergákon.
(Forrás: University of Alaska Fairbanks)