A pandémia hatása az élelmiszer- és egészségiparra
A pandémia hatása az élelmiszer- és egészségiparra

Pandémia – zöld vagy piros lámpa a fenntarthatóságnak? Élelmiszeripari, egészségipari kitekintés, avagy minek lesz nagyobb környezeti hatása: e-kereskedelem, zöldségesdobozok, telemedicina és e-receptek, vagy műanyag csomagolás, a motoros futár kipufogó bűze, gyógyszer- és sportszer pazarlás.

Egy éve ilyenkor még csak a virológusok sejtették, hogy egy olyan globális pandémia előtt állunk, ami meg fogja változtatni a világot. Most, egy évvel Vuhan után alapjaiban változtak meg a mindennapjaink. Egy korábbi cikkünkben a PwC szakértői – Osztovits Ádám cégtárs, a PwC Közép- és Kelet-európai régiójának Stratégiai vezetője, és Perger Júlia manager, a körforgásos gazdaság szakértője azt elemezték, hogy melyek azok az iparágak, vállalatok, szokások, termékek, amelyek a COVID-19 hatására kerültek előtérbe, és ez mit jelent a fenntarthatóság szempontjából.

A folytatásban – kiegészülve a PwC egészségügyi szaktanácsadójával, Remete Gergővel – arról beszélgetünk velük részletesebben, hogy miként változik az élelmiszer- és egészségipar fenntarthatósága a járvány hatására.

Van valami speciális oka, hogy ezzel kezdünk? Találtatok közös pontot a két iparág pandémia alakította zöld jövője szempontjából?

Osztovits Ádám: Mondhatnám, hogy ábécé sorrendben haladunk a Greendex rovatainak feldolgozásában, és kifelejtettük az elsőt (Design), de másról is szó van. Az élelmiszer– és egészségipar rövid és hosszú távon is jelentősen befolyásolhatja a fenntarthatósági törekvéseket és a zöld jövőt: elsősorban a tudatosság és szokások változásán keresztül. Másrészt ez a két iparág egyértelműen felértékelődött a pandémia alatt.

Élelmiszerre minden válságban és utána is konstans szükség van, az egészségiparnak, egészségügynek pedig még fontosabb a szerepe a járvány leküzdésében és a jövőbeli védekezésben.

Üzletileg pedig, ha megkérdezünk egy befektetési bankárt, hogy mibe tegyünk a pénzünket, e két iparágban tevékenykedő és a fenntarthatóságot szem előtt tartó cégeket, részvényeket a “befektetésre kiemelten ajánlott kategóriába” javasolja.

Tessék csak megkérdezni. De mondok egy még banálisabbat: újabban ki ne ismerné és becsülné többre az ezen a területen dolgozókat? Orvosok, ápolók, mentősök mellett a virológusok, infektológusok, laboránsok, gyógyszerészek, élelmiszermérnökök, kutatók társadalmi presztízse ugrott meg hirtelen. Ez egyben lehetőség a fenntarthatósági szempontokról folytatott társadalmi párbeszéd és példamutatás kiterjesztésére ezeken a területeken.

Osztovits Ádám cégtárs, a PwC Közép- és Kelet-európai régiójának Stratégiai vezetője, és Perger Júlia manager, a körforgásos gazdaság szakértője

Menjünk bele picit a részletekbe: az élelmiszeripar és ahhoz kapcsolódó szektorokban fellendült a helyi kereskedelem, rövidültek az ellátási láncok, és előtérbe került az egészségtudatosság. Hogy látjátok, egyértelműen zöldebb irányba mozdult el az iparág?

Perger Júlia: A lockdown hatása – még ha az az országok közötti áruforgalmat nem is érintette -, hogy rövidebbek az ellátási láncok, felértékelődtek a helyi kereskedők. Számukra az e-kereskedelem térhódítása új lendületet adott: míg korábban egy kis termelő nehezen tudott bejutni a kiskereskedelmi láncokhoz, most viszont megszervezték a saját házhozszállítási rendszerüket. Ez egyértelműen pozitív hatás, hiszen a rövidebb értékláncok hatékonyabb kiszállítással és alacsonyabb ökológiai lábnyommal járnak.

Az új helyzet az iparágon belül együttműködéseket is elősegítette: sok termelő összefogott, és közösen hoztak létre friss zöldség-gyümölcs vagy húsárú kiszállítást, hogy a logisztika hatékonyabb legyen. Világszerte egyre több olyan platform, közösség jött létre, amely az ellátási lánc egyes szereplőit köti össze, ezzel a kisebb szereplők számára is egyszerűvé téve a piacra lépést. Ebben egyébként egyre több, az úgynevezett “last-mile” kihívást, vagyis a logisztikai központok és a végső fogyasztók közötti szállítási útvonalat optimalizáló szoftverek is pozitív hatással bírnak, mind költség, mind fenntarthatósági szempontból.

Osztovits Ádám: Másik pozitív trend a növekvő tudatosság, amely számtalan, az élelmiszeripart érintő területen nőtt a járvány hatására. Előtérbe került az immunerősítés is, melynek fontos eszköze az emelt zöldség és gyümölcsfogyasztás. Ez mind a helyi termelés fellendülése, mind az össztársadalmi hatások miatt egy pozitív fenntarthatósági változás.

Ezzel összefüggésben újfajta, tudatos vásárlást ösztönző árazási modellek alakultak ki, amelyek szintén a fenntarthatóságot támogatják: fellendült például az előfizetéses modellen alapuló úgynevezett zöldségdoboz rendszer, ahol egy-egy termelőtől hetente az éppen akkor szezonális, friss termékeket kapjuk meg.

PwC - a pandémia hatása az élelmiszeripar fenntarthatóságára
Forrás: PwC

Perger Júlia: Az otthon töltött idő sokak életében a napi rutin kapcsán hozott változásokat és lehetővé tette a tudatosabb tervezést, mindennapok újragondolását többek között a minimalizmus, slow-down mozgalom, kertészkedés és a csináld magad irányzat (DIY) népszerűvé válásával. Ilyen változás az is, hogy egyre többen kezdtek otthon főzni, ami kutatások szerint kevesebb hulladékkal jár. Ellentrendnek tűnhet, de összességében a házhozszállítás növekedése is lehet zöld irányba mutató, hiszen a futárcégek optimalizált útvonalon közlekednek, így relatíve csökkenhet az egységnyi ételért megtett kilométerek száma. Fontos fenntarthatósági kihívás az, hogy csökkenjen a kiszállítással járó hulladék mennyisége, és változzon újrahasznosíthatósági minősége, aminek egyelőre nem kedveznek a járvány miatt a biztonsági, érintésmentességi megfontolások.

Az egészség, egészségtudatosság érthető módon központi témává vált a pandémia hatására. Ez főként abban mutatkozott meg, hogy felgyorsult az egészségügy digitalizációja, és felpörögtek az egészségmegőrzést szolgáló iparágak. Milyen pozitív és negatív példákat láttok az egészségipar területén?

Osztovits Ádám: Pár hét alatt szinte mindenhol elérhetővé váltak az e-receptek, amivel megspórolható az oda-vissza utazás a rendelőbe, ez pedig csökkenti a környezeti lábnyomot. Ráadásul kevesebb receptet kell kinyomtatni. A telemedicina is szinte minden magánrendelőben – de részben állami intézményekben is – elérhetővé vált, melynek fenntarthatósági hatása szintén a megtakarított utazási kilométerekben mérhető.

Az immunrendszer erősítése is fókusz témává vált: megnőtt az alapvető vitaminok (C- és D-vitamin) iránti kereslet. Itt központi kérdés lesz majd a fenntarthatóság szempontjából, hogy ezen gyorsan fogyó, minden hónapban újravásárolt táplálékkiegészítők csomagolása újrahasznosíthatóvá tud-e válni.

PwC - a pandémia hatása az egészségügy fenntarthatóságára
Forrás: PwC

Perger Júlia: Ellentmondásos kérdés a sportolás iránti kereslet növekedése. Egyrészt, egészségügyi szempontból a sportolás, mint szokás térhódítása nagyon pozitív változás. Ugyanakkor, fenntarthatósági szempontból, a lockdown alatt olyan sokan kezdtek el otthon edzeni, hogy pár nap alatt kiürültek a hazai sportboltok raktárkészletei, így sokan külföldről rendeltek például súlyzókat. Ezek gyakran Kínából, vagy tengerentúlról érkező eszközök mind a szállítás, mind a csomagolás miatt magas károsanyag kibocsátással és hulladék mennyiséggel járnak.

Érdekesség az is, hogy bár sharing economy kapcsán leggyakrabban az Überre és Airbnb-re asszociálunk, tulajdonképpen az edzőtermek is a sharing economy részei. Hiszen egy adott eszközt naponta többtucat vendég használ. Vagyis, az edzőtermi edzés sporteszközök tekintetében fenntarthatóbb, mint az otthoni. Kérdés, hogy a lockdown után az edzőtermek nyitásával hogyan változnak meg a szokások, meg tudják-e majd oldani az edzőtermek a biztonságos edzést, értve ez alatt a levegő és az eszközök fertőtlenítését is.

Remete Gergő: Az viszont bebizonyosodott, hogy az elektronikus megoldások az egészségügyi szolgáltatások fenntarthatóságának eddig kiaknázatlan eszközei. A járvány a digitalizáció e területének új lendületet adott. A digitális egészségügyi szolgáltatások elterjedése nem csak a távolságtartás melletti ellátás lehetőségét biztosítják, hanem az egyenlőtlenül rendelkezésre álló erőforrások megfelelő elosztását, a felesleges orvos-beteg találkozások kiiktatását és az otthoni körülmények között gyűjtött betegadatokra is támaszkodó pontosabb orvosi döntéshozatalt is lehetővé teszik. Ezek a megoldások a járvány alatt nem csak az orvos szakma, hanem a lakosság körében is igényként merültek fel és egészen biztosan békeidőben is velünk maradnak.

Összességében elmondható, hogy a pandémia pozitív fenntarthatósági hatása mind az élelmiszeriparban, mind az egészségügyben a digitalizáción keresztül érvényesül: azzal, hogy egyre több dolgot online intézünk, sok megtett kilométert és időt takaríthatunk meg.
A negatív fenntarthatósági hatások szinte kizárólag a keletkező extra hulladékmennyiség miatt jelentkeznek, amely már középtávon is ellensúlyozható fertőtlenítési vagy anyagtechnológiai innovációkkal. Az egészségügyben a fő fenntarthatósági szempontok kevésbé a környezeti, sokkal inkább a társadalmi fenntarthatóságban mutatkoznak meg: IoT alapú, online konzultációt, digitális betegmonitorozást lehetővé tevő megoldások terjedésével hosszú távon mind az egészségügyi alkalmazása, mind a rendszerszintű kapacitás növelhető, vagyis egységnyi idő alatt több beteg látható el.

search icon