Ma, amikor a minimalista építészet üvegfalai semmiféle menedékkel nem szolgálnak, muszáj segítenünk kicsiny szomszédainknak a túlélésben. A rovarhotelek fontosságáról, elkészítéséről már írtunk. De annak, aki kertes házban lakik, bizony van más módja is, hogy segítsen!
Tudom, persze, senki nem szereti, amikor így október közepétől megszaporodnak a lakásban az ízeltlábúak. Éjszaka lépten-nyomon elénk kerülnek, amint ügyes-bajos dolgaik után szaladgálnak ott, ahol terveink szerint rajtunk – és családunkon kívül – más állatfajták nem fordulnak meg. Ha mégis, akkor a sorsukat egy kíméletlen papucs teljesíti be, vagy a jószívűek kitessékelik őket például egy papírlapon. De odakinn sincs sok esélyük a túlélésre.
A mínuszok beállta a hidegvérűeknek és a rovaroknak egyet jelent a biztos halállal. Mivel számuk így is évről évre megtizedelődik, jó, ha az életben maradásuk legalább rajtunk nem múlik. Minden az egyénnel kezdődik, ne várjuk meg, hogy helyettünk majd más megoldja a biodiverzitás egyre súlyosabb problémáját! Ezért teszünk ki madáretetőt, készítünk rovarhotelt, vagy hagyunk egy kis rovarteleltető sávot a kertben.
Utóbbihoz nem kell mást tenni, mint meghagyni egy szűk, 20–30 centis sávot a kertben – akár a szélén –, amely kiváló védelmet nyújt a hó, a talaj menti fagyok vagy az éhes ragadozók ellen. Minél magasabb, annál jobb, de az már elég, ha a lábszárunk közepéig ér. Nekünk semmibe nem kerül, azonban a rovaroknak, a bogaraknak, de még a pókoknak is ez maga lehet az élet.
Tavasszal a keskeny sávból akár méhlegelőt is készíthetünk. Ehhez viszont nem elég pusztán a kaszálást elhagyni, kicsit több munka lesz vele. De erről később…