Egy friss kutatás szerint a rovarok valószínűleg épp úgy képesek érzékelni a fájdalmat, mint a gerincesek. Ráadásul az is valószínű, hogy ezt azokhoz hasonlóan kellemetlen élményként élik meg. Ez evolúciós szempontból is érthető lenne: az élőlények kerülik az olyan helyzeteket, ahol megsérülhetnek, és ez alól a csótány és a szúnyog sem kivétel – számol be róla a Qubit.
Mint írják, a különböző állatok tudatosságáról és fájdalomérzetéről régóta vitatkoznak a tudósok: sokáig csak a gerinceseket tartották érző lényeknek, de egyre több jel utalt arra, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű – ezt támasztja alá a londoni Queen Mary University kutatóinak eredménye is.
Ahogy a cikkből kiderül, a brit kormány 2021-ben érző lénynek nyilvánította a polipokat, tintahalakat és homárokat, és úgy tűnik, hogy a rovarok lehetnek a klub új tagjai. Hasonló intézkedések más országokban is lassan bevezetésre kerülnek, nemrég számoltunk be például a spanyol jogszabályok ilyen irányú változásáról.
Kapcsolódó bejegyzések
A körforgásosság új dimenzióját nyitják meg a rovarok
Egyre felkapottabb téma a rovartenyésztés, amit ráadásul kiválóan be lehet illeszteni a körforgásos gazdaságba.
A szakemberek szerint nagyon nehéz megállapítani, hogy mi járhat egy állat fejében, de vannak olyan viselkedésbeli jelek, ami alapján lehet következtetni erre. Lars Chittka, a tanulmány vezető szerzője szerint a rágcsálóknál például ilyen az étvágy csökkenése és a vacokba történő visszavonulás árulkodik arról, hogy az állatnak fáj valami.
A kutató szerint a rovarok is hasonlóan viselkednek, ha fájdalom éri őket, ugyanis központi idegrendszerük alkalmas a fájdalom érzékelésére. Így feltételezhető, hogy ha a polip és a rák is képes erre a tapasztalatra, a csótány vagy a katica is érző lénynek tekinthető.
Mint írják, a kutatók szerint ez nem csupán filozófiai vagy fenomenológiai kérdés: ha elfogadjuk, hogy nem szabad egy másik élőlénynek szándékosan fájdalmat okozni, és törekedni kell a disznókkal, csirkékkel és polipokkal való humánus bánásmódra, a mostani eredmények szerint akár az élelmezési céllal tenyésztett szöcskék is igényt tarthatnának ugyanerre.
A kutatásnak persze más haszna is lehet. A fájdalomcsillapítók kutatásában például előnyt jelenthet, ha egy rovar hasonlóan reagál adott hatóanyagokra, mint az ember vagy más gerincesek. Ugyanígy az is érdekes, hogy egyes fajoknál másképp alakul a fájdalomérzet intenzitása az egyed, vagy adott esetben a faj túlélése érdekében. Utóbbira extrém példa az imádkozó sáskák esete: a faj hímjei másként érzékelik a fájdalmat párzás idején, mint máskor, ami nem is jön rosszul nekik, a faj nőstényei ugyanis arról híresek, hogy aktus közben elfalatozzák a hímet.
