A tasmán tigris egy olyan ragadozó, amelyet az ember a kipusztulásig vadászott, és amely a nevével ellentétben nem macskaféle, hanem egy kutyaszerű erszényes. Az utolsó ismert példány 1936-ban pusztult el egy állatkertben.
Most a Colossal Biosciences nevű „kihalásmentesítéssel” foglalkozó cég genetikailag fel akarja támasztani a tasmán tigrist, más néven az erszényes farkast (Thylacinus cynocephalus).
„Akárhogy is nevezzük, ez a mitikusan szép húsevő erszényes a biológiai fejlődés igazi remekműve volt” – írja a cég a projektről. „Kihalásának története mégis az emberi beavatkozás és agresszió tragédiája.”
Ennek a ragadozónak jellegzetes csíkjai voltak, és – az állatvilágban ritkaságszámba menően – mind a nőstény, mind a hím hasi erszénnyel rendelkezett. Ausztrál kutatók „erszényes dingónak” vagy „erszényes kutyának” nevezték – de DNS-ében sok közös vonás van a kenguruval is.
Az állat kihalásáért az embereket okolták, különösen azután, hogy Tasmániában fejpénzprogramot vezettek be a juhok és más állatok védelmére. De 2017-ben Andrew Pask biotudományi professzor vezette azt a kutatást, amely szerint az erszénys farkas is szenvedett a genetikai sokféleség hiányától.
„A mai populáció nagyon fogékony lenne a betegségekre, és nem lenne túl egészséges, ha még létezne” – mondta Pask még 2017-ben. A professzor most mégis részt vesz a Colossal új projektjében, amelynek célja az erszényes visszahozása. Arra a kérdésre, hogy változott-e a véleménye az életképességéről, elmondta, hogy a tervbe változatos DNS-forrásokat fognak beépíteni.
Hogyan jönnének létre ezek az állatok? Természetesen nem klónozással. Ehelyett a Colossal lényegében egy hibrid állat létrehozását tervezi, amely a tasmán tigris számos tulajdonságával rendelkezik. Tudósai a CRISPR génszerkesztési technológiát fogják használni, hogy a visszanyert thylacine DNS-ének darabjait beillesszék egy olyan húsevő erszényes genomjába, mint például a tasmán ördög, amely a kihalt állat legközelebbi rokona.
A csúcsragadozó visszatérése eltávolítaná a beteg és gyenge állatokat a populációból, így megfékezve a fertőző betegségek terjedését, és javítaná az általa érintett populációk genetikai egészségét is. Pask szerint a tasmán tigrisek évezredeken át játszották ezt a szerepet, és mostani visszatérésük helyreállíthatja az egyensúlyt Tasmánia teljes ökoszisztémájában.
„Ha a tasmániai tigrisek hatékonyan irtanák ki néhány invazív kártevő fajunkat, például a nyulakat, macskákat és rókákat, akkor a szárazföldre való visszatelepítésük jelentős természetvédelmi előnyökkel járhatna más ökoszisztémák számára” – mondta. Hozzátette azonban, hogy egy ilyen elképzelést még át kellene vizsgálni és tanulmányozni kellene fogságban tartott területeken, mielőtt bármilyen szélesebb körű szabadon engedés szóba jöhetne.
Forrás (npr.org)