A tengerszint-emelkedésről dióhéjban
A tengerszint-emelkedésről dióhéjban

Földünk felszínének 71%-át borítják tengerek, és maradéknak is csak egy része olyan szárazföld, melyen élni és termelni tudunk. A legsűrűbben lakott területek jelentős hányada a tengerpartokon összpontosul, és pont ezeket a helyeket fenyegeti a klímaváltozás egyik legjelentősebb következménye: a tengerszint-emelkedés.

De milyen következményei lesznek az emelkedésnek?

Európában a legnagyobb veszélyben talán az igen alacsony fekvésű Hollandia van, mivel azonban a hollandoknak évszázados tapasztalataik vannak a tengerrel való harcban, és gazdasági erőforrásaik is jelentősek, valószínűleg meg tudják majd oldani a saját védelmüket.

Arról gyakran hallunk, hogy Velencét el fogja önteni a víz, de pont az Adria gyöngyszeme az, amelyet még az unokáink is megcsodálhatnak. Hosszú csúszás után jövőre végre elkészülhet az a mobilgátrendszer, amely akár 3 méteres hullámoktól is védeni tudja a várost. A mobilgát beruházási költsége eléri az 5,4 milliárd eurót.

A probléma viszont az, hogy sok helyütt nem lesz elég pénz a védekezésre, mert a legfenyegetettebb országok jelentős része a szegényebb, fejlődő csoportba tartozik. Ebben az évszázadban a legnagyobb fenyegetésnek az ázsiai országok vannak kitéve, legalábbis ha a fenyegetett lakosság számát vizsgáljuk.

Ma körülbelül 300 millió ember él olyan területeken, amelyek 2050-re víz alá fognak kerülni a nagyobb tengeri áradások alkalmával. 75%-uk Kína, Banglades, India, Vietnám, Indonézia és Thaiföld lakója. Az elsők viszont nem ők lesznek, hanem a főleg óceániai kis szigetek lakói:

Valószínűleg Kiribati lesz az első ország a világon, melyet elnyel majd a tenger.

A tengervíz emelkedése már jóval azelőtt lakhatatlanná fog tenni területeket, hogy tényegesen elárasztaná azokat. Ez nyilván a szigetországokat érinti a legsúlyosabban, hiszen például az aprócska atollokból álló Maldív-szigeteken nincs hova hátrálni, de a partvidéki országok sincsenek sokkal jobb helyzetben. A magas vízállások, vihardagályok sós vízzel fogják elárasztani ezeket a területeket, ami ellehetetleníti a mezőgazdaságot, és az ivóvízforrásokat is elszennyezheti.

Kiribati napjai meg vannak számolva, ezt tudják az ott élők is. A kormány a szomszédos, jóval magasabban fekvő Fidzsin vásárolt földterületeket, hogy egy napon átköltöztessék a lakosságot. Ha megvalósul, ez egy olyan esemény lesz, amire még nem volt precedens.

A humanitárius katasztrófák szinte egészen biztosan be fognak következni, csak azt nem tudjuk, hogy ezek mekkora volumenűek lesznek. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a klímaváltozásért leginkább felelőssé tehető országok alig segítenek Kiribatinak és a hozzá hasonló szigetállamoknak abban, hogy valamiképp megvédjék magukat egy olyan dologtól, amiről a szigetállamok szinte egyáltalán nem tehetnek.

De honnan jön az a sok víz?

A tengerszint emelkedését két fő tényező befolyásolja. Az egyik a mindenki által ismert jelenség, a jégsapkák olvadása. Az igazán nagy veszélyt nem a tengeren úszó jéghegyek jelentik, mert bár ezekről gyakrabban hallunk, fontos tudni, hogy olvadásuk nem okoz vízszintemelkedést, ahogy azt Arkhimédésztől megtanultuk.

Az igazi problémát az jelenti, ha olyan jég olvad, mely alatt szárazföld van. Ilyen helyek például Grönland vagy a Déli-sark nagy része. Ha itt jelentős olvadás indul meg, akkor az egész biztosan méterekben mérhető tengerszint-emelkedéshez vezet, ezt mindenképp el kellene kerülnünk.

A másik fontos tényező a tengerek vízének felmelegedésével van összefüggésben: a tengerszint emelkedés csaknem felét a hőtágulás adja.- Néhány térségben ezt tovább súlyosbítja a partvidékek túlzott erodálódása.

2006-2015 között a tengerszint éves emelkedése elérte a 3,6 mm-t, míg ez a szám csupán 1,4 mm volt 1901-1990 között. A jelenlegi tendenciák alapján úgy becsülik, hogy a folyamat 2100-ra az évi 1 cm-es emelkedést is elérheti.

Érdekesség, hogy pont a napokban bocsátották fel az európai-amerikai együttműködéssel kifejlesztett Sentinel-6 Michael Freilich műholdat, mely minden korábbinál pontosabban fogja vizsgálni a folyamatot.

És ez az egész miért érdekelne engem?

Minket itt a Kárpát-medencében látszólag nem érint, és ezért kevesebbet is beszélünk róla, de a tengerszint-emelkedés már kézzelfogható valóság. A következő évtizedekben pedig már olyan hatásai is lehetnek, melyeket mi is meg fogunk érezni. Ebből pedig csak a legkisebb lesz az a probléma, hogy az utazós bakancslista néhány partvidéki helyét nem tudjuk majd kipipálni.

A tengerszint emelkedésével párhuzamosan lakhatatlanná váló területekről a lakosság előbb-utóbb el fog költözni/menekülni. Az elvándorlás egy része, ha az lehetséges, országon belüli lesz, egy másik jelentős része viszont a nemzetközi migrációs nyomást fogja növelni. Az IPCC szerint 2100-ra 280 millió ember kényszerülhet arra, hogy elhagyja a lakóhelyét.

Több százmillió ember elvándorlása olyan mértékű humanitárius válságot fog eredményezni, melyhez még hasonlót sem láttunk, és ennek a hullámai szinte biztosan hozzánk is elérnek majd.

Az emelkedés megállításához, de legalábbis lassításához az üvegházgázok kibocsátását kellene visszafognunk, ebben pedig mindannyiunknak van felelőssége. Ha ez sikerül, az 1 méteres emelkedés elérése is csak 2300-ra várható, ha viszont kontroll nélkül folytatódik a mostani helyzet, az emelkedés elszabadulhat, és a tudósok úgy számolnak, hogy a mai szinthez képest már 2100-ra elérheti a 38 centiméter. Vannak azonban, akik szerint még ennél is magasabbra számíthatunk a századfordulóra.

Elengedhetetlenül fontos lenne az is, hogy a nemzetközi közösség nagyobb mértékben támogassa a leginkább érintett országokat. A klímaigazságosság jegyében, a felelősség mértékének megfelelően vállalva a terheket a kisebb országoknak is maradhat esélyük az alkalmazkodásra.

Képek forrása: pixabay

search icon