A természeti értékek megóvására létrehozott Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2020-as jelentése szerint a természeti világörökségi helyszínek 33%-át fenyegeti az éghajlatváltozás, azonban a kulturális világörökségi kincsek sincsenek biztonságban.

Az elmúlt években egyre több helyszín állapota romlott a talajerózió, a tengerszint-emelkedés, a szélsőséges időjárás okozta áradások és a talaj fellazulása miatt.

A Földközi-tenger part menti területein található világörökségi helyszíneket a leginkább a tengerszint-emelkedés fenyegeti: egy Nature-ben megjelent tanulmány szerint 49, a Mediterráneumban található világörökségi helyszín közül 37-et már ma is veszélyeztet az árvíz, 42-t pedig a part menti erózió.

Velence van a legnagyobb bajban, hiszen egyes kutatások szerint csak idő kérdése, hogy mikor önti el az árvíz: akár 120 centiméterrel is emelkedhet a vízszint az évszázad végére, szélsőséges esetben akár a 170 centimétert is elérheti a növekedés.

Míg egyes területeken a vízszintemelkedés, máshol a szárazság és a hőség okoz majd problémát: a mediterrán térségben az előrejelzések szerint a 37 Celsius-fok feletti maximális hőmérsékletű napok száma mindenütt növekedni fog, Észak-Afrikában, Dél-Spanyolországban illetve Törökországban 2050-re megduplázódik.

Bár a kulturális és természeti kincsek megőrzésére az UNESCO folyamatosan gyűjti és tanulmányozza a helyi tapasztalatokat, a Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány szerint az éghajlatváltozás hatásai az egyes területek közt annyira eltérnek, hogy a különféle veszélyek és kockázatok figyelembevételével a hagyományos örökségvédelmi szabályozások újragondolására és legsürgetőbb feladatok figyelembevételével akciótervre van szükség. Többek között az adott helyszíneken bevált legjobb gyakorlatok megosztását támogatja az Európai Bizottság is.

(Forrás: hvg.hu Borítókép: Velence – pexels.com)