Az óceánt gyakran az utolsó vad határvidéknek tekintik: egy hatalmas és üres kék vadon, ahol a hullámok, bálnák és albatroszok uralkodnak. Ez azonban már nem igaz. Sokak által észrevétlenül egy új ipari forradalom bontakozik ki a tengereinkben.
Az elmúlt évtizedekben exponenciálisan nőttek az új tengeri iparágak. Ez magában foglalja a tengeri olaj- és gázkitermelés bővülését, de a tengeri megújuló energiaforrások, például a szél- és árapályenergia exponenciális növekedését is. Az akvakultúra, vagyis a víz alatti gazdálkodás a világ egyik leggyorsabban növekvő élelmiszeripari ágazata. A halászat óceánjaink több mint felén folyik. Több mint 1 millió km víz alatti adatkábel szeli át a nyílt tengereket. Az óceánokon pedig 1600%-kal több rakományt szállítanak a hajók, mint az 1980-as években.
A tengeri ipari forradalom kezdete miatt a héten véglegesítésre kerülő új ENSZ-szerződés sürgető fontosságú, amely meghatározza óceánunk és bolygónk legnagyobb részének, a nyílt tengereknek a jövőjét.A nyílt tenger, amely a nemzetek partjainál 200 tengeri mérfölddel távolabb eső vizeket foglalja magában, az óceán kétharmadát teszi ki. Ez a hatalmas terület egyedülálló módon mindannyiunké.
A nyílt tengerek biológiai sokfélesége ökológiai szempontból fontos, változatos és egyedülálló, ugyanakkor törékeny és a tengeri ipar robbanásszerű növekedése miatt egyre inkább veszélyeztetett. Számos bálnafaj a kihalás szélére sodródott a halászati és hajózási iparral való végzetes interakciók, valamint a bálnavadászat öröksége miatt. Még az óceáni csigákat is veszélyeztetettnek nyilvánították a mélytengeri bányászat jelentette kockázatok következtében.
A New Yorkban tárgyalás alatt álló ENSZ-szerződés reményt ad arra, hogy új eszközökkel intelligensebben tervezzük meg a „kék gazdaság” robbanásszerű növekedését, és legalább néhány negatív tendenciát megfordítsunk. A szerződés egyik történelmi jelentőségű eleme a nyílt tengeri védett területek létrehozásának lehetősége lenne.
A szerződés egyben lehetőséget kínál az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség előmozdítására is. A nyílt tengeri védett területek hálózata ugródeszkaként szolgálhatna az éghajlatváltozás által megterhelt fajok számára, amelyek megpróbálnak elmenekülni az óceánok felmelegedése elől. Az óceán biztosítja a világ oxigénjének mintegy felét, több milliárd ember táplálékát, valamint több milliárd dollárnyi munkahelyet és bevételt – ez a szerződés így a mi sorsunkról is dönt.
Forrás (theguardian)
