Az újrahasznosítás kiterjesztésével más előnyök mellett jelentősen javítható a nap- és szélerőművek, illetve egyéb tiszta technológiák gyártásához szükséges nyersanyagok ellátásának biztonsága. A politikai szándék erősödik, de az eredményekben egyelőre alig látszik változás.

A tiszta energiaforrásokra való átállásnak nélkülözhetetlen feltétele a nap- és szélerőművek, az akkumulátorok, az elektromos autók gyártásához vagy éppen a villamosenergia-hálózat fejlesztéséhez felhasznált kritikus ásványi anyagok ellátásának biztosítása. A 2050-es klímasemlegesség eléréséhez jelentősen gyorsítani kell a tiszta technológiák terjedését, a kritikus ásványok iránti kereslet pedig már most is erősödik, ami várhatóan a következő években is folytatódik, bizonyos elemek iránti igény pedig a sokszorosára növekedhet.

Miközben tehát a világ lassan-lassan kiszabadul a fosszilis energiahordozók függőségéből, egyúttal új nyersanyagfüggőségek jönnek létre, csak éppen ennek fókuszában most már olyan elemek állnak, mint a réz, a lítium, a nikkel, a kobalt vagy a ritkaföldfémek, ezért a vélemények szerint lényegében a kritikus ásványok lettek az új olaj. A fekete arannyal vont párhuzam azért is találó, mert a kritikus ásványok lelőhelyei is földrajzilag több-kevésbé koncentráltan, az országok közt egyenlőtlenül elosztva találhatók, ezért ezekkel kapcsolatban is gyakran felmerülnek energiabiztonsági és szuverenitási aggályok.

Kapcsolódó bejegyzések

Fékezve is elérheti a villanyautó-piac a klímacélokat

Szabályozások, sok helyen rossz infrastuktúra, bizonytalanságok: a villanyautók térnyerését több kihívás is nehezíti.

A függőség nemcsak a felhasználó, hanem a termelő országokat is sújtja, ezért az ENSZ novemberi éves klímacsúcsán az emberi jogi vonatkozásokon túl hangsúlyt kapott az a törekvés is, hogy a kritikus ásványok – más árukhoz hasonlóan – ne csalják „fejlődési csapdába” az erőforrásokban gazdag, sebezhető nemzeteket. A lelőhelyekkel rendelkező jellemzően fejlődő országok érdekeinek védelme érdekében vannak, akik a kőolaj-exportáló államok OPEC nevű szervezetéhez hasonló tömörülés létrehozását javasolják a kritikus ásványokat exportáló országok számára.

Az aggodalmakat fokozza, hogy ahogyan a tiszta technológiák gyártása esetében, úgy az ehhez szükséges kritikus nyersanyagok ellátási láncai mentén is nyomasztó kínai dominancia alakult ki. A félelmeket részben igazolva Kína már ma is korlátozza a kritikus ásványok exportját a Nyugattal vívott kereskedelmi és technológiai háború részeként.

Az ellátási kockázatok várhatóan az árupiaci nyersanyagárak emelkedésében is tükröződni fognak, annál is inkább, mivel a mai mérsékelt árak nem ösztönzik kellőképpen új bányák nyitását, pedig további nagy beruházásokra van szükség az ellátás jövőjének biztosítása érdekében.

A nyersanyaggazdaság is körforgásossá válik

A nyugati világ erőit egyesítve is igyekszik fel-, illetve újjáépíteni a kritikus nyersanyagok nem kis részben Kína stratégiájának következtében számára bizonytalanná vált ellátási láncait. Akadnak azonban olyan vélemények, amelyek szerint a Nyugat nem tudja megtörni függőségét, és ha a cél a globális ellátási láncok zavarainak minimalizálása, akkor nem is feltétlen kell Kínát elsőszámú kockázatnak tekinteni.

Kapcsolódó bejegyzések

Így uralja le Kína a világ villanyautópiacait

Folytatódhat Kína villanyautógyártásban elért hódítása: hogyan hat ez a világ autópiacára?

A kormányok különféle szakpolitikai megoldásokkal igyekeznek biztosítani a kritikus ásványokhoz való hozzáférést, a közös beszerzési platformok létesítésétől egészen az űrbányászat területéig terjedően. A világszerte hozott intézkedések a protekcionizmus és az állami intervenciók olyan mértékű felfutásával járnak együtt, amire a 20. század eleje óta nem volt példa a nyugati demokráciákban, megnyitva az utat egy új fogalom, az erőforrás-nacionalizmus megszületése előtt is.

Nehezíti a kritikus ásványi stratégiák kidolgozását és végrehajtását, hogy a döntéshozóknak az ellátás biztonsága mellett a költség- és a fenntarthatósági szempontokra is tekintettel kell lenniük. Ezt szem előtt tartva az Európai Unió például a kritikus ásványok hazai termelésének növelésére, partnerségek kialakítására és külföldi befektetések elősegítésére, valamint az újrahasznosításra helyezi a hangsúlyt stratégiájában.

Az ipari és a technológiai fejlődés korábbi időszakaitól eltérően a jelenlegi energiaátállás a lineáris gazdaságtól a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulásról is szól, ami a kulcsfontosságú ásványi anyagokra is vonatkozik. Így, bár az újrahasznosítási technológiák továbbra is fejlesztés alatt állnak, a hangsúly a kritikus ásványok esetében is egyre inkább átkerül a kitermelés, felhasználás és ártalmatlanítás fázisokkal jellemezhető folyamatokról a fenntartható termelésre és a hosszan tartó használatra, valamint az életciklus végén történő újrahasznosításra, amely szempontokat már a tervezés során figyelembe kell venni.

Erősödik a politikai szándék, de az eredmények még váratnak magukra

Bár az újrahasznosítás nem szünteti meg a bányászati ​​beruházások szükségességét, értékes másodlagos ellátási forrást hoz létre, amely csökkenti az új bányáktól való függést, és növeli az importáló országok ellátási biztonságát. A kritikus ásványok újrahasznosításának fokozása jelentős pénzügyi és fenntarthatósági előnyöket kínál, és maguk az újrahasznosító vállalkozások is nyereségesek lehetnek, de a támogató szabályozási környezet és az innovatív üzleti modellek is fontosak a gazdasági életképesség javításához.

Az újrahasznosítás fejlesztése mellett szól, hogy a kritikus ásványok kitermelésének és feldolgozásának jelentős a karbonlábnyoma, amely 2018-ban az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának megközelítőleg a 10%-át tette ki. Szintén felértékeli az újrahasznosításban rejlő lehetőségeket, hogy az említettektől nem függetlenül nem ritkán ellenállás bontakozik ki az új bányák nyitásával szemben, a kevésbé gazdag országokban is.

A kritikus ásványok újrahasznosítása mögötti politikai akarat erősödik, az új politikák és szabályozások rohamosan terjednek, bár a legtöbb stratégia ma még nem átfogó. A politikák, illetve a szabályozások egyértelműbbé tétele is elengedhetetlen az újrahasznosítás elterjedésének támogatásához. A politikai ambíció erősödése ellenére az újrahasznosított anyagok használata még nem tud lépést tartani a kereslet növekedésével. Sőt, az újrahasznosítás által lehetővé tett másodlagos nyersanyagellátás aránya a teljes ellátáson belül több fontos nyersanyag – például a réz és a nikkel – esetében csökkent az elmúlt években.

Pedig az újrahasznosítás kiterjesztésével 2050-ig igen jelentősen, 25–40%-kal lehetne csökkenteni a kritikus ásványok kitermelését célzó új bányászati projektek iránti igényt. Az egyik jó példát és kivételt az alumínium jelenti, melynek ellátásában az újrahasznosított rész aránya a jól bevált hulladékgazdálkodási programoknak és a támogató szabályozásoknak köszönhetően mérsékelten emelkedni tudott.

Felfutóban az akkumulátor-újrahasznosítás

Az akkumulátor-újrahasznosítás kulcsfontosságú az általános újrahasznosítási arány növelésében. Az akkumulátor-újrahasznosítási kapacitás gyorsan növekszik is Kína vezetésével, felülmúlva immár az ehhez rendelkezésre álló alapanyag mennyiségét.

Az újrahasznosított akkumulátorfémek, például a nikkel, a kobalt és a lítium előállítása alacsony bázisról gyors növekedést mutat, jelentős részben az újrahasznosított akkumulátorfémek piaci értékének 2015 és 2023 között tapasztalt közel 11-szeres növekedése által hajtva. A lítiumion-akkumulátorok újrahasznosítására vonatkozó szabadalmak száma 2017 és 2022 között átlagosan 56%-kal nőtt, ahogyan az akkumulátor– és hulladék-újrahasznosításba történő kockázati tőkebefektetések is bővülnek, az új technológiák pedig az újrahasznosítás hatékonyságának javítását ígérik – mutat rá a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA).

Az újrahasznosított nyersanyagok globális mennyiségét ugyanakkor olyan tényezők is érdemben befolyásolhatják, mint például a használt elektromos járművek exportja. A fejlett gazdaságok nagy számban exportálnak használt hagyományos meghajtású autókat a fejlődő országokba, de kérdés, hogy a tendencia hogyan folytatódik az elektromos járművek esetében. Ha a használt villanyautók nemzetközi kereskedelme hasonló mintát követ, akkor a fejlett gazdaságokban és Kínában az újrahasznosításra rendelkezésre álló akkumulátor-alapanyag jelentősen csökkenhet, míg a fejlődő gazdaságokban nagymértékben növekedhet.

Az újrahasznosítás fokozása során számos egyéb feltételre is tekintettel kell lenni, például arra, hogy a tevékenység nem mentes a környezeti hatásoktól sem, így a rosszul menedzselt akkumulátor-újrahasznosítás környezetszennyezést is okozhat, ezért a politikai döntéshozóknak a kulcsintézkedések között azonosítaniuk és minimalizálniuk kell ezeket a hatásokat – húzza alá az IEA.

Kiemelt kép: pexels