Egy új kutatás az Ubehebe-krátert és a hullámtörmelék lerakódásainak oldalirányú kiterjedését vizsgálta. Amikor a magma a Föld felszíne felé bugyborékol, és találkozik a talajvízzel, a gőznyomás felgyorsul, és néha kitöréseket produkál, amelyek forró hamuáramlatokat lövellenek a levegőbe. Ez azt eredményezi, hogy a por megfojtja a környéken élő embereket, és betemetheti a közeli városokat.
Ezek az úgynevezett freatomagmatikus kitörések nem csak az olyan nagy, hegyvidéki vulkánoknál fordulnak elő, mint a Vezúv. Előfordulhatnak elszórt vulkáni mezőkön is, ahol a vulkáni tevékenység szélesebb területen oszlik el, és a kitörések krátereket, úgynevezett maarokat hagynak maguk után. Bár a feljegyzett történelem során csak néhány maar-képző freatomagmatikus kitörés történt, a geológusok meg tudják becsülni a jövőbeni maar-képző kitörések körüli veszélyes területeket.
A hullámok kifutási távolságára vonatkozó korábbi tanulmányok a rendelkezésre álló adatokat használták, amelyek olyan vulkánok lerakódásain alapultak, ahol hasonló kitörések történtek
– mondta Greg Valentine, a kutatás vezetője.
Hozzátette, hogy éppen a Death Valley jó konzerváltsága miatt alkalmas kutatási helyszín.
A legtöbb maar-krátertől 1-6 kilométerre terjednek a forró hamuáramlatok által létrehozott lerakódások, az úgynevezett piroklasztikus hullámok, ami arra utal, hogy a piroklasztikus hullámok csak ilyen messzire jutnak el a kitörés helyétől. A Geophysical Research Letters című szaklapban megjelent új tanulmány szerint azonban ez a becsült távolság alulbecsült lehet.
A Buffalo Egyetem professzora, Greg Valentine által vezetett tanulmány 10-15 kilométerre becsüli a piroklasztikus hullámok kifutási távolságát. A megnövekedett kifutás bizonyítéka a kaliforniai Death Valleyben található Ubehebe-kráterből származik, amelyet körülbelül 2100 évvel ezelőtt egy kitörés okozott. Ott a kutatók a krátertől 9 kilométerre is lerakódásokat találtak. Ez több, mint amennyire korábban gondoltak a kutatók.
Kapcsolódó bejegyzések
A tongai vulkánkitörés felmelegítheti a Földet
A kutatók becslése szerint az esemény mintegy 5%-kal megemelte a sztratoszférában* lévő víz mennyiségét.
Az Ubehebe vulkán kiáramlása reprezentatívabb lehet, mint más vizsgált maar-krátereké. Greg Valentine kutató szerint az Ubehebe mérete nem kiemelkedő a hasonló kráterekhez képest, de a Death Valley rendkívül száraz, kevés növényt tartalmazó környezete jobban megőrizhette a vulkáni hamut, ezért pontosabb eredményeket szolgáltathatott.
(forrás: phys.org)
