Mi az oka annak, hogy míg bizonyos állatokat cukinak és szerethetőnek tartunk, addig más fajoktól irtózunk, vagy rossz tulajdonságokat társítunk hozzájuk? Tényleg sunyi lenne a róka, gonosz a farkas, halálhozó a holló, alattomos a kígyó, csúnya a varangy, számító a keselyű, ostoba a szamár, és konfliktuskerülő a strucc? Van az előítéleteknek valóságalapjuk, vagy csak a saját negatív viselkedésmintáinkat vetítjük rá néhány kipécézett állatra?
Az ember ősidők óta bélyegez meg bizonyos állatfajokat nem éppen pozitív jelzőkkel, ennek a szokásnak pedig számos forrása van. Az egyik legfőbb nyilvánvalóan a félelem, hiszen egy farkassal való véletlen összetalálkozáskor alighanem akkor is telerakjuk a nadrágunkat, ha tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy egyébként egy szemernyi gonoszság sincs az állatban. Jó esetben persze mindezt tudjuk, volt idő azonban, amikor ez még közel sem volt mindenki számára ennyire egyértelmű, így egy másik okként megemlíthetjük a tudatlanságot is. Erre remekül ráépülhettek a különböző hiedelmek és babonák: sokaknak még ma is borsódzik a háta, ha átszalad előtte egy fekete macska. És nyilvánvalóan szerepet játszanak még a tudományosan igazoltnak vélt, ám tévesen terjedő információk.
Na meg ott vannak az embereknek szóló, ám állatszereplőket felvonultató tanulságos mesék, melyek közül a legismertebbeket az ókori költő, Aesopus írta. Nyilvánvalóan ezek is nagyban megalapozták, hogy megvan a véleményünk egy-egy állatról, hogy azokat a horrorfilmeket már ne is említsük, amelyekben az alkotók egy cápát, egy medvét, egy krokodilt, esetleg egy csapat piranhát ábrázoltak a természetbe óvatlanul kimerészkedő szereplőik legvadabb rémálmaként. Az alábbiakban három olyan állatot igyekszünk jobb színben feltüntetni az olvasó előtt, amelyek annyira nyomorultul jártak, hogy már nevükben is kénytelenek bélyeget viselni.
Kapcsolódó bejegyzések
Tanulhatnánk tőlük, mégis kizsákmányoljuk őket – Filmajánló
Különleges élményben lehet része annak, aki mozijegyet vált a Bálnák: A bolygó őrei valamelyik vetítésére.
Tapad-e vér a gyilkos bálna uszonyához?
Felsorolásunk első szereplője egyszerre van jó és rossz helyzetben, hiszen egyrészt mindenki szerette Willy-t a Szabadítsátok ki Willyt! című filmből, másrészt viszont a címszereplőt mégiscsak egy közönséges gyilkosnak állítjuk be a gyilkos bálna megnevezéssel. Adná is magát a kérdés, hogy miért pont egy családi matinét kerekítettek az alkotók a tengeri emlős köré egy vérgőzös horror helyett, de tudhatnánk, hogy semmi okunk nincs kételkedni a gyilkos bálna ártatlanságában, hiszen nem állna meg a bíróság előtt a vád, miszerint emberi vér tapad az uszonyához.
Néhány tragikus baleset persze fűződik a gyilkos bálnákhoz, ám ez alapján még kár lenne leírni az egész fajt. Több szakértő is egyetért abban, hogy az állatoknak alapvetően semmi bajuk velünk, emberekkel. A gyilkos bálna igazából azért kapta ezt az elnevezést a köznyelvben, mert az óceánok ragadozójaként kifejezetten kíméletlennek számít. Uralkodó természete kiválóan megmutatkozik abban, hogy a mélység fenevadjaiként beállított cápákkal játszi könnyedséggel felveszi a harcot, de olyan is előfordul, hogy őket nézi ki prédaként élelemszerző körútján. Mindez persze teljesen természetes, kár lenne rossz szándékot feltételezni cselekedetei mögött, hiszen ilyen alapon a nemes állatként tisztelt oroszlánra és tigrisre is ráaggathatnánk a „gyilkos” címkét. Nevezzük tehát a gyilkos bálnát inkább orkának vagy kardszárnyú delfinnek, és akkor biztosan nem leszünk azzal vádolhatók, hogy előítéletesen gondolunk rájuk!
Vámpír-e a vérszopó denevér?
A kardszárnyú delfinek mellett a denevérek is panaszt tehetnének hitelrontásért és rágalmazásért, hiszen a gótikus regények, majd a különböző horrorfilmek végleg összemosták őket a rettegett fantázialény, a vámpír baljós alakjával. Ebben az „összeesküvésben” ráadásul hazánk is komoly szerepet játszott: Hollywood máig legikonikusabb Drakula-alakítását egy tájainkról kivándorolt színművésznek, Lugosi Bélának köszönhetjük.
Kapcsolódó bejegyzések
Felmérték a hazánk barlangjaiban telelő denevérállományokat
Hazánkban minden denevérfaj védett, ezért fontos tudni, mely barlangokban találhatók hibernálódott denevérek.
A denevérek persze nem biztos, hogy annyira hálásak neki, hiszen az egykori sztár még egy Ördögi denevér című filmet is forgatott. Az ilyen művek révén pedig ezekről a szerencsétlen kis szárnyas emlősökről megmásíthatatlanul elterjedt a tévhit, hogy félni kell tőlük, mert kiszívhatják a vérünket. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, hiszen a legtöbb denevérfaj többnyire rovarokkal táplálkozik. A vérszopó denevér persze nem veti meg a vért, sőt kizárólag ezen él, de a szűz lányokat így is biztonságban tudhatjuk, hiszen csak az állati eredetűt, a disznókét vagy a szarvasmarhákét kívánja, ezekét sem az örök élet kapzsi és önző reményében, csupán a faj túlélésének biztosítékaként.
Jelent-e veszélyt hallójáratainkra a fülbemászó?
Az előbbi két állat persze valójában keveseket izgat, hiszen gyilkos bálnával és vérszopó denevérrel a közvetlen környezetünkben maximum az állatkertekben futhatunk össze. Nem így a fülbemászóval, amely hívatlan vendége lehet otthonainknak egy-egy gyümölcsvásárlást követően. Sokan irtóznak tőle, mert azt gondolják, hogy az éj leple alatt belemászik a fülükbe. Mindez valóban rémisztően hangzik, ha belegondolunk, mit csinálhat a rovar a hallójáratunkban a farán lévő, bizarr kinézetű fogóval. Talán azzal váj lyukat magának az agyunkhoz? Korántsem!
A fülbemászó fogója fegyverként funkcionál ugyan, ám nem nekünk árt vele, csupán – a vele egy szinten lévő – ellenségei távoltartására használja, valamint arra, hogy hozzájuthasson a napi betevőjéhez, ami még véletlenül sem emberi agy, hanem olyan mezőgazdasági kártevők, mint a tetvek, a hernyók vagy más rovarok petéi. Amennyiben tehát néhány példány pont a veteményeskertünkben bukkan fel, nem hogy nem kell félnünk tőlük, de valamilyen szinten még hasznukat is vehetjük. Az már persze más kérdés, hogy a gyümölcsösöknek nem igazán tesz jót, ha a fülbemászó elszaporodik bennük, ám a barackjainkkal ellentétben a fülünket ebben az esetben is tökéletes biztonságban tudhatjuk.
Láthatjuk tehát, hogy a legtöbb állati sztereotípia teljesen alaptalan, hiszen vagy valami téves képzeten alapul vagy egy olyan szokáson, amely hozzátartozik az adott állatfaj túléléséhez. Semmi értelme a természetben bűnös szándék után kutatni, a rosszra való hajlamot ugyanis kizárólag azért feltételezzük egyes állatokról, mert az emberekhez hasonlítjuk őket. Ha pedig szívesen leszámolnánk az előítéletekkel, nézzük meg A rosszfiúk című egész estés animációs filmet, amely olyan állatokról szól, akik a velük kapcsolatos sztereotípiák miatt lettek bűnözők, ám végül ráébrednek, hogy nem engedhetik, hogy ezek határozzák meg az egész életüket.
Bolygónk élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: Canva
