Az arzénos víz nem csak néhány alföldi falu problémája, világszerte gondokat okoz. Hazánkban nagyot csökkent az arzén által érintett területek száma, de a probléma ma is létezik. Lássuk, hogy állunk vele!
Az, hogy „a vizek országa” vagyunk, csak bizonyos szempontból helytálló kifejezés. Jóformán az összes folyónk külföldön ered, így ki vagyunk szolgáltatva szomszédaink szennyezésének. De ivóvíz-ellátottságunkat tekintve jól állunk, hiszen a lakosság 98%-a számára elérhető a közüzemi vízellátás. És ami ennél is fontosabb, a lakások és házak 95%-a rá van kötve a vezetékes vízhálózatra, olvasható ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ legfrissebb ivóvíz-minőségi elemzéséből.
Európát tekintve mi magyarok viszonylag spórolósan bánunk a vízzel, hiszen átlagosan „csak” 100 litert használunk el fejenként naponta. Ezzel szemben osztrák szomszédjaink 150, míg a svájciak 250 liter vizet fogyasztanak naponta. Természetesen ez nem azért van, mert kevesebbet fürdenénk. A 90-es évektől mérséklődött a lakossági fogyasztás. Ez részben az emelkedő vízdíjjakra adott reakció volt, de fontos megjegyezni a takarékos berendezések és a tudatos vízhasználat terjedését is.
Egyébként Magyarország víz-összkivételének nagyobbik, mintegy 70%-át az ipar adja. Szintén a 90-es évektől datálható ennek visszaszorulása, mely mérsékelte a teljes országos vízhasználatot.
Nem mindegy, honnan származik az ivóvíz
Vezetékes vizünk több mint 90%-a felszín alatti forrásból származik, aminek a legtöbb esetben örülhetünk. Hiszen a felszín feletti és a felszínhez közeli rétegvizek jobban kitettek a külső szennyezéseknek. Ilyen a túlzott trágyázás, vagy esőzések után kimosódó szennyvíz.
De sajnos van egy igen alattomos szennyező, ami a mélyebb rétegekből eredő vizekben jobban jelen van. Nem más, mint a „mérgek királya”, az arzén. Az arzén az egyetlen vízkészlet-szennyező, ami elsődlegesen természetes forrásból, a kőzetekből kerül a vezetékes vízbe. A felszín feletti vizekben elenyészően van csak jelen. A túlzott mezőgazdasági tevékenység miatt a 80-as évekre a felszíni és felszínhez közeli ivóvízforrásaink elszennyeződtek, így a mélyebb rétegekhez kellett nyúlni, ami minden más paramétert tekintve jobb – az arzént kivéve.
Harc az arzénos vízzel
Európában 200 millió ember fogyaszt arzénos vizet. Sajnos ilyen szempontból a Kárpát-medence keleti-délkeleti része fokozottan terhelt. Magyarországon belül főként Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megye érintett. Az arzén idegméreg, de persze nincs a vízben annyi, hogy rögtön meghaljunk tőle, arra viszont évtizedes távlatban elegendő, hogy növelje néhány ráktípus (bőr-, hólyag-, tüdő- és veserák) kialakulásának kockázatát. A várandós nőkre és a kisgyermekekre pedig rövidebb időtávon is veszélyes, például spontán vetélést okozhat, valamint károsíthatja a fejlődő idegrendszert és értelmi visszamaradást eredményezhet.
Nem minden arzén mérgező, sőt, kismértékben még orvosságnak is jó. Először Hippokratész használta fekélyek kezelésére, de nem csak a görögöknél volt ismeretes. Több ókori civilizáció is alkalmazta gyógyszerként, a kínaiak sikeresen használták malária ellen, a perzsák pedig lázat kezeltek vele. A 20. század elején pedig arzén tartalmú antibiotikummal gyógyították a szifiliszt.
Szerves formában rendkívül nagy mennyiség, több ezer mikrogramm van jelen a tengeri élőlényekben, így ezáltal az azokból készült ételekben is. Ezek a szerves arzénvegyületek nem halmozódnak fel a szervezetben, de a vízben oldott, szervetlen arzén igen.
Mi az arzén?
Az arzén fél-fémek közé tartozó, acélszürke, fémes fényű, kristályos, íztelen és szagtalan, mérgező anyag, amely elsősorban a földkéreg kőzeteiben fordul elő. Az arzén az esetek túlnyomó többségében geológiai eredetű; a mélyebb víztartó rétegekben fordul elő és onnan kerül az ivóvízbe. Természetesen emberi tevékenység következtében is szennyeződhet a környezet arzénnel (bányászat; fémolvasztás; szén, olaj, hulladékok égetése, arzén tartalmú peszticidek).
fotó: elements.com/arsenic.php
Arzén: az itthoni helyzet
Magyarország az 1980-as évektől kezdve harcol az arzén ellen. Itthon a kezdetekben 1,7 millió ember ivott arzénos vizet. A WHO 10 mikrogramm/literben állapította meg a maximális, még ártalmatlan mennyiséget, melyet 1998-ban az Unióban is átvettek. De mivel Magyarország annyira érintett volt a problémában, nem tudott egyből megfelelni az előírtaknak. Ezért itthon ezt a határértéket csak 2012-ben lehetett bevezetni, és még akkor is több mint 350 településen mértek ennél magasabb adatot. Továbbra is Dél- és Délkelet-Magyarország, Bács-Kiskun, Csongrád és Szabolcs volt érintett.
Jól mutatja az Országos Közegészségügyi Intézet szakembereinek 2003-as összefoglalója, még a közelmúltban is mekkora probléma volt idehaza az arzénos víz. Az arzénos víz általi halálozási kockázat az említett megyékben hasonló volt, mint a közlekedési baleseteké, valamint a nagyvárosi légszennyezettségé. Ezért 2012-től komoly Uniós finanszírozású projektek indultak meg az arzénos víz ellen, körülbelül 100 milliárd forintos költségvetéssel. 2017-ig 192 ivóvízminőség-javító projekt zajlott, melyben 217 település arzénos vizét próbálták határérték alá vinni. De sajnos nem oldódott meg teljesen a probléma.
Hogy állunk most az arzénos vízzel?
A 2021-ben érvényes, Nemzeti Népegészségügyi Központ által kiadott vízminőségi kiadvány beszámol az arzénos területekről. (A beszámoló 2019-es adatokkal dolgozik.) Bár 100%-osan nem sikerült elhárítani a veszélyt, de mára csupán 14 településre és településrészre szorult vissza a probléma. Dél-Magyarországon Makó és közvetlen környéke, valamint délnyugat-Magyarországon Csokonyavisonta és Rinyaújlak maradt érintett. Az, hogy kevesebb, mint 10 év alatt 350 településnek javult az ivóvize jó eredmény, de természetesen csak a 100% lehet a cél. A jelentés azt írja, hogy folyamatosan dolgoznak a problémám, és ahol kellett, új pályázatokat is kiírtak. De ami azt illeti, nem túl gyorsan haladnak. Hiszen az egy évvel ezelőtti összefoglalóhoz képest csak 2 településen szüntették meg az arzént.
Az arzént forralással nem tudjuk eltűntetni a vízből. A szervezetből csak vérvizsgálat által mutatható ki. Ha informálódni szeretnénk ivóvizünk arzénosságáról, bátran keressük fel vízszolgáltatónkat, vagy böngésszük a Nemzeti Népegészségügyi Központ adatait.
Pánikra nincs okunk. Tudni kell, hogy ez a 10 mikrogramm/liter határérték azt jelenti, hogy a vizet 70 éven keresztül, naponta 2 liter mennyiségben fogyasztók esetében 100.000 emberből egynél jelenthet megnövekedett rákkockázatot. Egyes országokban: Chilében, Indiában, Argentínában az itthoni értékek sokszorosa, sőt Tajvanban literenként 1800 mikrogramm van a vízben.
Kiemelt kép: canva.com
