Az elektromos autók akkumulátorainak gyártása a jelen egyik legkomolyabb üzlete – Magyarországon is -, amivel egyszersmind a globális felmelegedés ellen szándékozunk küzdeni. Az, hogy ez az akkumulátorgyártás mennyire környezetbarát, attól függ, hogyan sikerül megoldani az újrahasznosítás problémáját. Norvégiában is öt hatalmas akkumulátorgyár épül jelenleg, milliárdos beruházások, ezért norvégiai kutatók elkezdtek foglalkozni az akkumulátorok újrahasznosíthatóságának problémájával.
Norvégiában öt új autóból majdnem négy elektromos jármű. Világszerte 10 százalék körüli az új elektromos járművek aránya, de ez a szám meredeken emelkedett az elmúlt években. Tavaly csaknem nyolcmillió új elektromos autó került az utakra. Ezen autók akkumulátorai ritka fémeket tartalmaznak, amelyek drágák, néha nehezen beszerezhetők és gyakran nagyon környezetszennyezők. Az elektromos autók pozitív környezeti hatását megkérdőjelezi, ha nem sikerül újrahasznosítani az akkumulátorokban lévő anyagokat. Csakhogy egyelőre drágább lenne újrahasznosítható akkumulárorokat gyártani.
Valóban drágább olyan akkumulátorokat készíteni, amelyek könnyebben újrahasznosíthatók. De azon a napon, amikor az újrahasznosításra vonatkozó előírások szigorodnak, még több pénzbe fog kerülni az akkumulátorgyártás újratervezése és újjáépítése. A probléma az, hogy megosztottak az akkumulátorokat gyártó cégek és azok, amelyek újrahasznosítják azokat. Az akkumulátorok gyártási módja szükségtelenül megnehezíti az újrahasznosításukat
– mondja Sulalit Bandyopadhyay, az NTNU (Norwegian University of Science and Technology) Vegyészmérnöki Tanszékének docense és akkumulátorszakértője.
Az NTNU kutatói azt is megvizsgálták, hogy lehetséges-e a régi akkumulátorok megjavítása az újrahasznosítás helyett, hogy azután, ezeket az akkumulátorokat az autók helyett más célokra használják. Bandyopadhyay rámutat, hogy amikor egy elektromos autó akkumulátora már nem használható elektromos járművekhez, a töltöttségének 80 százaléka továbbra is rendelkezésre áll. Az akkumulátorokat esetleg más területeken is fel lehetne használni, például utcai világításra vagy különféle háztartási célokra.
A két leggyakoribb akkumulátortípus az NMC akkumulátor, amely nikkelt, mangánt és kobaltot tartalmaz, és az LFP akkumulátor, amely lítiumot, vasat és foszfort tartalmaz. Az LFP akkumulátorok általában nem alkalmasak más célokra. Az NMC-akkumulátorok is problémákba ütköznek, mert végül úgyis újra kell őket hasznosítani, miután nem autókban használták őket. De nem csak a technikai akadályok jelentik a teljes problémát. Ha az autók számára alkalmatlanná vált akkumulátorok néhány hibás celláját kicseréljük, majd ezeket az akkumulátorokat valami másra használjuk, ki viseli a felelősséget az akkumulátorért? Ezzel a jogalkotóknak lesz dolga.
Minden Li-ion akkumulátorban közös, hogy grafitot használnak anódanyagként. Jelenleg ezt nem hasznosítják újra, de a Vianode-nál kifejlesztettek egy módszert a grafit újrahasznosítására. A Vianode elektromos járművek akkumulátoraihoz gyárt anódokat.* Az NTNU a Vianode egyik partnere, akik a SUMBAT projektben a grafit újrahasznosításán dolgoznak. Ez az együttműködés jó példa arra, amikor egy gyártó a kutatókkal összefogva a terméke fejlesztésekor figyelmet fordít annak újrahasznosítási megoldására. Ezt a munkát az Innovation Norway, a Norvégiai Kutatási Tanács és a SIVA támogatja.
(Forrás: norwegianscitechnews.com)
*Az anód szó a görög άνοδος = felemelkedés szóból származik, és egy készülék azon elektródáját nevezik így, amelyből elektronok lépnek be az áramkörbe, például egy elektrolit oldatból. Az eszköz ellentétes töltésű elektródája a katód. (bővebben lásd: wikipedia)