Az utóbbi években egyre több jelentés érkezett a nyári kékalgavirágzásról, amelyet az éghajlat felmelegedése és a megnövekedett tápanyagbevitel okoz. Az ember azonban nemcsak a modern kor óta, hanem már a bronzkor óta hatással van a kékalgák fejlődésére, ez derül ki a Német Földtudományi Kutatóközpont kutatóinak tanulmányából, amelyet a Communications Biology című tudományos folyóiratban tettek közzé.
Mivel egyes kékalgák, más néven cianobaktériumok kis méretük miatt nem hagynak látható fosszilis nyomokat az üledékekben, keveset tudunk arról, hogyan fejlődtek tavainkban az elmúlt évezredek során. A kutatóknak most először sikerült megfejteniük az üledékekből származó DNS segítségével a kékalgák elmúlt 11 000 éves történetét egy mecklenburgi tó üledékében.
Egyes kékalgafajok mérgezőek, így a fürdővizekben a tömeges virágzás akár egészségkárosító is lehet. A bőrrel érintkezve allergiát fertőzéseket okozhatnak, és ha például az ivóvízbe kerülnek, akár májrákot is okozhatnak
– írja cikkében a gfz-potsdam.de.
A cianobaktériumok, ahogyan a kékalgákat nevezik, a legrégebbi fotoszintézist végző szervezetek közé tartoznak. A mai szárazföldi növények végső soron a cianobaktériumoktól örökölték az oxigéntermelés és a szén-dioxid megkötésének képességét. A cianobaktériumok egy másik képességgel is rendelkeznek, amely megkülönbözteti őket a többi algától. Képesek a légkörből nitrogént felvenni és tápanyagként felhasználni. Ez a képesség az egyik oka annak, hogy a kékalgák elszaporodtak más vízi élőlények rovására, amelyek egyre inkább kiszorulnak.
A vizsgálathoz egy 11 méteres üledékmagon meghatározták az üledék cianobaktérium DNS-ét, majd elemezték a kékalgafajok számát és összetételét, valamint diverzitásukat is. A kutatók így ki tudták mutatni, hogy a kékalgák már a legrégebbi vizsgált mintákban is jelen voltak, 11 000 évvel ezelőtt, röviddel a tó kialakulása után.
Kapcsolódó bejegyzések
Új algafajt fedeztek fel a Víztudományi Kar kutatói
Új kovaalga fajt azonosítottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának kutatói a Körtvélyesi Holt-Tiszában.
A fajok száma és változatossága azonban nagyon alacsony volt, és a kékalgák valószínűleg nem játszottak különleges szerepet a tó ökoszisztémájában. Amióta az ipari mezőgazdaság megkezdődött, ami a jelentősen megnövelte a nitrogénbevitelt a tavakban, ez a fejlődés még inkább felgyorsult. Mostanra a körülmények annyira kedveznek a faj számára, hogy több helyen már túlságosan elszaporodtak.
(Forrás: gfz-potsdam.de/en)
