Ezek a hatalmas, elefánthoz hasonló állatok több mint 4000 éve tűntek el Eurázsiából, de valójában mi vezetett a kihalásukhoz? Az Adelaidei Egyetem és a Koppenhágai Egyetem tudósai fosszíliák és ősi DNS-ek elemzésével, valamint számítógépes modellek segítségével visszavezették a gyapjas mamut kihalásáig vezető 20 000 évet.
A közhiedelem az, hogy a gyapjas mamutokat az emberek addig vadászták, amíg ki nem pusztultak. Ez azonban nem teljesen igaz, mert ezek a hatalmas és fenséges állatok ellenállóak és túl erősek voltak ahhoz, hogy ilyen könnyen el lehessen őket pusztítani. Ezért is olyan fontosak az ehhez hasonló kutatások, hogy megtudjuk, hogy az embernek akkor pontosan milyen hatása is volt a gyapjas mamut kihalására.
A tudósok megállapították, hogy a mamut populációk kezdeti hanyatlásában több tényező is szerepet játszott, de az emberek bizonyos esetekben akár 4000 évvel is felgyorsították a kihalásukat. Az emberek a mamutokat húsért, bőrért és csontért vadászták. A gyapjas mamutok nagyon fontosak voltak a térségben élők túlélése szempontjából, és értékes erőforrást jelentettek a közösségek számára. A tudósok azonban most úgy vélik, hogy a gyapjas mamutok kihalása Eurázsiában több ezer évvel később következett be, mint korábban gondolták. Úgy tűnik, hogy kisebb csoportokban, ahol megfelelő környezeti feltételek uralkodtak és alacsony volt az embersűrűség, tovább fennmaradtak.
Összegezve tehát a gyapjas mamutok a változó éghajlati viszonyok miatt tűntek el, de az ember egyértelműen több ezer évvel meggyorsította e fenséges állatok kihalását.
Forrás (technology.org)
