A kibocsátáscsökkentés mellett gyakran szó esik a légköri szén-dioxid-szint csökkentésének alternatív eszközeiről is. Ebbe a sorba illeszkedik az alábbi megoldás is, melynek esetében az óceánokban élő fitoplanktonokat használhatnánk arra, hogy minél több szén-dioxidot vonjanak ki a légkörből. Ehhez viszont egy egészen különös megoldásra lenne szükség.
Adj nekem fél tankhajó vasat, adok neked jégkorszakot.
– mondta John Martin, a Moss Landing Marine Laboratories oceanográfus még 1988-ban
A geomérnökségről már volt szó korábban a Greendexen is. Ez a megoldás szintén ebbe a kategóriába illeszkedik. Az elképzelés az, hogy az óceánok vassal való trágyázása jelentősen növelni tudná a fitoplanktonok mennyiségét az óceánokban, a parányi szervezetek pedig hatalmas mennyiségben kötnék meg a szén-dioxidot.
A folyamat jól ismert, sőt eddig is igen nagy horderejű volt: a fitoplanktonok felelősek a légkörben lévő oxigén mintegy 50%-ért. Az apró szervezetek ugyanis épp úgy működnek mint a növények, fotoszintézist folytatnak, ennek során pedig a napfény és a szén-dioxid felhasználásával oxigént állítanak elő.
De hogy jön a képbe a vas?
A fitoplankton-virágzás előidézésének egyik jól ismert módja, hogy vasat, a planktonközösség számára fontos tápanyagot juttatunk a vízbe. Az óceán számos része vasban szegény, így elméletileg már egy viszonylag kis mennyiségű vas hozzáadásával is sok fitoplankton keletkezhet, és ezáltal sok szén-dioxidot vonhatunk ki a légkörből.
Az eljárás előnye, hogy a többi geomérnöki megoldáshoz képest relative olcsó és hatékony, nagyszabású kísérletekre mégsem került eddig sor. Azt viszont a kutatók is jelzik, hogy még ha az emberiség valóban belevágna egy ilyen jelentős vállalkozásba – melynek potenciálisan komoly hatása lenne az óceánok élővilágára is –, az éghajlatváltozás problémájának megoldására önmagában nem lenne elegendő. Ahhoz a drasztikus mértékű kibocsátáscsökkentésen keresztül vezet az út, minden más csak kiegészítést jelenthet. (Yahoo)