Az olvadó sarki jég átformálhatja a nemzetközi hajózást
Az olvadó sarki jég átformálhatja a nemzetközi hajózást

A Jeges-tenger jegének olvadása új kereskedelmi útvonalakat hozhat létre a nemzetközi vizeken, ennek pedig jelentős következményei lehetnek. Egy új tanulmány szerint a változások a hajózási ágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkenését hozhatja, valamint gyengülhet Oroszország ellenőrzése a sarkvidéki kereskedelmi útvonalak felett.

Az éghajlati modellek komor jövőképet festenek a Jeges-tenger számára: az Északi-sarkvidék egykor egész évben jéggel borított részei olyan gyorsan melegednek, hogy már két évtizeden belül hónapokon keresztül megbízhatóan jégmentesek lesznek. Ez egyébként számos olyan fajt is veszélybe sodor, melyek a fagypont alatti hőmérsékletre és a jégtáblák jelenlétére alapozzák létezésüket.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban a héten megjelent új tanulmány a természeti változások hatásait a nemzetközi hajózás vonatkozásában vizsgálja a régióra vetítve. A tanulmány szerző Brown Egyetem klímakutatói a Maine-i Egyetem jogi karának egyik jogtudósával együttműködve azt valószínűsítik, hogy a Jeges-tenger olvadása komoly hatással lehet a hajózási útvonalak szabályozására a térségben, akár már a következő évtizedekben. Előrejelzésük szerint 2065-re az Északi-sarkvidék hajózhatósága oly mértékben megnőhet, hogy ez új kereskedelmi útvonalakat eredményezhet a nemzetközi vizeken, ami nemcsak a hajózási ágazat szén-dioxid-kibocsátását csökkentheti, de egyben gyengítheti Oroszország ellenőrzését az Északi-sarkvidéki kereskedelem felett.

Nincs olyan forgatókönyv, amelyben a sarkvidéki jég olvadása jó hír lenne, de a sajnálatos valóság az, hogy a jég máris visszahúzódik, ezek az útvonalak megnyílnak, és el kell kezdenünk kritikusan gondolkodni a jogi, környezeti és geopolitikai következményekről.

– mondja Amanda Lynch, a tanulmány vezető szerzője, a Brown Egyetem professzora

1982 óta az ENSZ tengerjogi egyezménye szabályozza az Északi-sarkvidék területén történő hajózást, jelentős jogkört biztosítva a partmenti országoknak. Az egyezmény 234. cikkelye kimondja, hogy „a hajók által okozott vízszennyezés megelőzése, csökkentése és ellenőrzése” érdekében azok az országok, amelyek partjai az északi-sarkvidéki hajózási útvonalak közelében vannak, szabályozhatják az útvonal tengeri forgalmát, mindaddig, amíg a terület az év nagy részében jéggel borított marad.

A tanulmány társszerzője, Charles Norchi jogtudós szerint Oroszország évek saját gazdasági és geopolitikai érdekei szerint használja a 234. cikkelyt. Például erre hivatkozva az orosz törvények előírják, hogy az északi-tengeri útvonalon áthaladó összes hajót oroszoknak kell vezetniük, valamint hogy az áthaladó hajók kötelesek útdíjat fizetni és előre jelezni, ha használni kívánják az útvonalat. A szigorú szabályozás eddig arra sarkallta a hajózási társaságokat, hogy inkább a hosszabb, de olcsóbb utakat válasszák, például a Szuezi- és Panama-csatornát használják.

A jég olvadása azonban lehetővé fogja tenni azt, hogy az orosz felségvizek helyett a nemzetközi vizekre költözzön a térség hajózása. Lynch szerint ezzel a hajók útvonalai 30-50%-kal lehetnek rövidebbek, mintha a Szuezi-csatorna és a Panama-csatorna útvonalait használnák, a tranzitidő pedig becslések szerint 14-20 nappal is csökkenhet. Ezzel együtt a számítások szerint globálisan 24%-kal csökkenhet a hajótársaságok kibocsátása, ha elkezdik használni az új, olcsóbb és rövidebb útvonalakat.

A szakemberek szerint a hajózás jövőjével kapcsolatos kérdéseket érdemes már most feltenni, hogy a lassan változó nemzetközi jogi környezetnek legyen ideje alkalmazkodni a változásokhoz. Ahogy Lynch mondja, „ha már most jelezzük ezeket a közelgő változásokat, az segíthet megelőzni, hogy válságként alakuljanak ki, amelyet gyorsan kell megoldani, ami szinte soha nem végződik jól. A nemzetközi megállapodások tényleges kidolgozása némi előrelátással és megfontolással minden bizonnyal jobb megoldás”. (brown.edu)

search icon