Ha kertünk kialakítása során el tudjuk engedni a rövidre nyírt gyep, a térkő és a jól megszokott tujasor (újabban babérmeggy) sivár kombinációját, és változatos, természetközeli kialakításra törekszünk, akkor valódi, sokszínű „élő helyet” hozhatunk létre, ahol izgalmas mini expedíciókra indulva olyan érdekes dolgokkal is találkozhatunk, melyekre első nekifutásra nem mindig találunk magyarázatot.

Velem is ez történt. Épp a néhány hónapos kiskutyánkat sétáltattam a kertünkben, amikor a bohókás kis jószág hirtelen megállt, és érdeklődve szaglászott körbe egy szokatlan tereptárgyat a talajra hullott levelek között, majd rövid ismerkedés után szájába kapta, és láthatóan fellelkesülten, farkát csóválva, fejét magasra szegve szaladt tovább. Némi kergetőzés után sikerült elkoboznom a különös zsákmányt. És be kell valljam, ahogy a tenyeremben forgatva nézegettem a hüvelykujjnyi, hosszúkás gombócot, nem volt azonnal egyértelmű számomra, hogy mihez van szerencsém.

Száraz, puha tapintású, szürke szőrzet borította, mintha egy amorf egeret tartottam volna a kezemben, amelynek nincs se lába, se feje, se farka. Megbontva aztán a kis csomót, kiderült, hogy az előbbi hasonlattal nem jártam távol az igazságtól.

Bizarr módon apró csontok, fogak és rágcsálók koponyái kerültek elő, melyeket a már említett, sűrűn összetömörödött szőrszálak tartottak egyben. Ezt látva már tudtam, hogy mit találtam, és nagyon örültem neki.

Meglepő felfedezés a szilfa alatt

Alig néhány percnyi keresést követően egy egész maréknyit szedtem össze belőle. Jellemzően ugyanazon a területen bukkantam rájuk, mindössze néhány négyzetméteren belül, ahol megbújva hevertek a száraz avarban, a ritka, keszekusza gyep növényei között.

Kertünk egyik jól megtermett szilfája alatt volt a pompás lelőhely, így a forrás után kutatva egyből a fölém tornyosuló növény ágait kezdtem el szemlélni, mert tudtam, hogy a levegőből érkezik az „áldás”, de ekkor még nem sikerült megpillantani a csont- és szőrcsomók gazdáját. Innentől kezdve majdcsak napi szinten vizsgáltam át a területet, és szinte mindig találtam néhány friss gombócot. Egyértelmű volt, hogy az elkövető visszajár ide, így előbb-utóbb találkozni fogunk. Hamarosan így is lett.

Kapcsolódó bejegyzések

Az éjszaka hangtalan, szárnyas ragadozói

Mutatjuk, mely bagolyfajok élnek hazánkban!

Az egyik reggelen megpillantottam a pihenő állatot, ahogy magasan, az egyik ágon ült mozdulatlanul. Színezete, textúrája nagyszerű álcát nyújtott számára. Olyan jól utánozta a fa kérgét, mintha csak annak kinövése lenne. Egyedül a zömök formája volt árulkodó az elvékonyodó ágak sűrűjében. Nagy, álmosnak tűnő szemekkel pislogott maga elé, miközben alatta 6–8 méterrel állva figyeltem.

Az állat jellegzetes „tollfüleit” és nagyjából 40 cm-es testhosszát szemlélve egyértelmű volt, hogy egy erdei fülesbagolyhoz van szerencsém. A megtalált fura csimbókok pedig az általa meg nem emésztett – zömmel csontokból és szőrbőr álló – visszaöklendezett, úgynevezett bagolyköpetek.

Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb bagolyfaj hazánkban

Az erdei fülesbagollyal – nevével ellentétben – általában nem a legsűrűbb, zárt erdőkben találkozhatunk. Ez a csendes röptű ragadozó fészket nem épít, hiszen természetes körülmények között zömmel varjak, szarkák, örvös galambok elhagyott költőhelyét foglalja el, és ott neveli fel a fiókáit.

Ezeket az egyre inkább urbanizálódó fajokat követve nemcsak folyóparti erdősávokban, mezőgazdasági területek peremén, hanem települések parkjaiban, útszéli fasorokban, régi temetőkben, sőt – ahogy a fenti példa mutatja – a kertjeinkben is megjelenik.

A bagolyköpetek tartalmát vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy milyen élőlényekre vadászik: főként pockok és egerek szerepelnek az étlapján. Jó étvágyának köszönhetően naponta átlagosan 2,5 ilyen prédaállatot képes elfogyasztani, így állományuk évente sok millió rágcsálótól szabadítja meg a mezőgazdaságot és a háztartásokat. Nem véletlen, hogy a mezei pockok elleni biológiai védekezés keretében a gazdálkodók sokszor úgynevezett T-fákat helyeznek ki, melyekről a madarak könnyen megfigyelhetik és levadászhatják a területen felbukkanó rágcsálókat.

Az állomány télen nem vonul délebbre, ellenben érkeznek hozzánk hazánkban telelő állatok, így ilyenkor nagyobb számban vannak jelen, és csapatostul húzódnak be a települések öreg, általában örökzöld fáira.

2024-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében lezajlott felmérés során 638 településen, 1 035 helyszínen 11 629 erdei fülesbaglyot számoltak össze a szakemberek jelentős számú lelkes önkéntes bevonásával.

Káros emberi hatások

Bár hazánk leggyakoribb bagolyfajáról beszélünk, a negatív civilizációs hatások jócskán érintik őket is, és sajnos nincs teljes biztonságban az állományuk. A múlt század végén zajlott irtóhadjárat miatt a hazai vetési varjak egyedszáma töredékére esett, így ezzel csökkent az erdei fülesbaglyok fészkelési lehetősége is. Ráadásul úthálózatunk erőteljes terjeszkedésének következtében sokuk esik autók áldozatául az ütközések során.

Kapcsolódó bejegyzések

Ne tekintsük járulékos veszteségnek az elgázolt állatok millióit! – Utak és élővilág 1. rész

Európai utakon megközelítőleg 194 millió madár és körülbelül 29 millió emlős veszti életét évente! Vannak állatfajok ahol tömeges pusztulásról beszélhetünk.

Emellett a rágcsálóirtó készítmények is károsíthatják őket, hiszen azok a megmérgezett – így általában könnyebben elejthető – prédát elfogyasztó madarak szervezetébe is bekerülnek. Ezek nemcsak a vadon élő ragadozókra, hanem háziállatainkra, a kutyákra és a macskákra is veszélyesek lehetnek.

Segítsük az erdei fülesbaglyokat: hozzunk létre fészkelőhelyet!

Jó hír, hogy ha termetes fa is akad a telkünkön, akkor másolva a varjúfélék vagy az örvös galambok fészkét, mi magunk is létrehozhatunk mesterséges költőhelyeket.

A legegyszerűbb megoldás, ha egy nagyobb méretű vesszőkosarat 3–6 méteres magasságban egy stabil alapot nyújtó ágvillába rögzítünk. A kosarat vastagon béleljük ki száraz fűvel vagy falevelekkel, így biztosítva a kellő komfortot a beköltöző madarak számára. A vesszőkosár tartósságát fokozhatjuk, ha pár perc extra munkát rászánva csirkehálóval borítjuk be az alját és külső oldalait, így a kiszáradó, korhadó vesszők nem fognak olyan könnyen eltöredezni, hiszen a vékony drótkeret kellő tartást biztosít.

Segítsük a baglyokat télen is!

Habár a klímaváltozás miatt a tél már ritkábban teszi próbára az élővilágot olyan hetekig tartó, igazán hideg időszakokkal, amely során vastag hólepel fedi a tájat, de ha mégis előfordul ilyen, akkor ez a baglyok számára is komoly kihívást jelent. Ilyenkor nehezen találnak táplálékot, és az állományuknak akár jelentős része is elpusztulhat. Azonban etetőhelyek létesítésével tudunk nekik segíteni. Ehhez válasszunk egy nyitott, fentről jól belátható helyet a kertben, ahol rendszeresen napraforgómagot, kevés almát és egyéb téli madáreleséget szórunk a talajra.

Ezzel – mintegy pozitív mellékhatásként – máris támogatjuk az ilyenkor nagy számban megjelenő énekesmadarakat is, de a feladatunk itt nem ért véget. Annak függvényében, hogy épp mi áll rendelkezésünkre, téglából, gallyakból, tűzifahasábokból készítsünk zegzugos, falevelekkel vagy szénával bélelt, a fagytól védett búvóhelyet a talajetető mellé, ahová a téli menedéket kereső egerek behúzódhatnak, melyek számára a szomszédos területen kiszórt eleség csábító, terített asztalt jelent, miközben ők maguk a sötétben vadászó baglyok prédáivá válhatnak.

A kulcs a változatosság. Tegyük a kertünket sokszínű élőhellyé!

Ahogy a fenti példa is mutatja, önmagában nem hatékony egy-egy faj védelme, ha közben nem segítjük a teljes ökoszisztémát. Ezért törekedjünk arra, hogy a kertünk olyan sokszínű élőhely legyen, amely fajok sokaságának nyújt otthont.

Teljesen észszerű, hogy a gyakran használt területeken rövidre vágjuk a füvet, és még némi térkövezés is belefér, de a kert félreeső részein – ahol ez szó szerint a kutyát sem zavarja – legyenek dús bokorszigetek, avarral borított erdei talajt mintázó területek, nyíratlan gyepfoltok! Egy eldugott sarokban építsünk farakást, legyen komposztdomb, sőt, ha tehetjük, létesítsünk díszhalmentes kerti tavacskát is! Mindezzel sokrétűen támogatjuk az élővilág alapjait, és így már felépülhet egy olyan komplex ökoszisztéma, amelyben némi szerencsével megjelenhetnek a csúcsragadozók. Köztük akár az erdei fülesbaglyok is.

Köszönjük Orbán Zoltánnak, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársának a cikk elkészítéséhez nyújtott szakmai segítséget.

Az erdei fülesbaglyok védelmével kapcsolatban az alábbi írásaiban találhatunk további információkat: https://mme.hu/baglyok-koltesenek-segitese, https://mme.hu/bagolyeteto_egervar