A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó és Élményprogram második napján a természetközeli mezőgazdaságé volt a főszerep a konferenciateremben. Egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb előadások és kerekasztal-beszélgetések reggel tíz órától egészen zárásig.
A természetközeli mezőgazdaság gyakorlati oldalát bemutatva „Talajkímélő nagyüzemi növénytermesztés ökológiai szemlélettel” címmel tartott előadást Bakocs Marcell, növényvédelmi szakmérnök, agronómus.
Bakocs Marcell agronómus családi gazdaságukban irányítja a növénytermesztési folyamatokat mintegy 1200 hektáron Baranya vármegyében, emellett pedig „hobbiként” különböző egyetemeken tanul, és szerez különböző végzettségeket.
Előadásának első részében arról beszélt, hogy mi az, amit az agráregyetemen tanulhatunk. Saját és mások tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy az egyetemen legfőképpen a konvencionális intenzív talajművelést tanítják, melynek során olyan gondolkodási keretrendszert sajátítanak el a diákok, amely később az egész szakmai pályafutásuk során elkíséri őket. Emiatt pedig eretnekségnek fogják gondolni azt, ha valaki másképp gondolkodik, másképp cselekszik a gyakorlatban, holott a világban már több mint 200 hektáron más módszerekkel képesek felelősen gazdálkodni.
Az agronómus szerint a hagyományos rendszerben a talajra csupán fizikai és kémiai közegként tekintenek, a biológiát pedig teljesen figyelmen kívül hagyják. Mindössze annyi szerepet hagynak neki, hogy milyen vetőmagot válasszanak, illetve a kártevőket milyen vegyszerrel kell majd elpusztítaniuk.
Azt is hozzátette, hogy a konvencionális gazdálkodás sokszor a hosszú távú, komplex rendszerben való gondolkodás helyett leginkább egyéves projektek sorozataként tekint a termelési évekre, a legfőbb célkitűzés pedig a termés és a profit maximalizálása. Ez pedig nem fenntartható.
A szakember ezután rátért a regeneratív technológia bemutatására, aminek fókuszában talajaink védelme áll, szerkezetük, vízbefogadó képességük, szervesanyag-tartalmuk, aggregátumstabilitásuk és egyéb paramétereik. Elmondta, hogy ebben a rendszerben a talajra egy ökológiai rendszer részeként tekintenek, és ebben próbálják elhelyezni a növénytermesztési gyakorlatukat is.
Ezután fotókkal illusztrálva bemutatta azt a saját tapasztalatát, amely ráébresztette arra, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak. Az eset arról szólt, hogy a hirtelen jött, heves májusi eső miként mosta ki a drága pénzért vetett magokat a földből.
A szakember megemlítette azt a rendeletet, amely szerint az idei évtől az ország jelentős területén a 12%-osnál nagyobb lejtőkön gyakorlatilag kötelezővé tették a direkt vetéses technológia alkalmazását, amellyel véleménye szerint két fő probléma van. Az egyik az, hogy a gazdatársadalom erre első reakcióként kiskapukat keres, hogy ki lehessen bújni alóla. A másik, a fő probléma pedig az, hogy egyszerűen nem tudnak hová fordulni tanácsért és tudásért azok, akik szeretnék alkalmazni ezt a technológiát. A szakirodalom kettő darab könyv, ezenkívül külföldi és hazai fórumokon, hazai rendezvényeken lehet tájékozódni a technológiáról.
Bakocs Marcell úgy gondolja, hogy a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt közös és alapvető érdeke lenne az, hogy minél nagyobb területen folytassunk regeneratív gazdálkodást. A fogyasztóknak és a termelőknek is ez az érdeke, csak ezt sokan még nem ismerték fel. Ennek egyik legfőbb oka szerinte az, hogy a továbbképzés és a szakmai tudásátadás feladatkörét nagymértékben vagy teljesen átengedtük a növényvédőszer-gyártó, gépgyártó és egyéb kereskedelmi cégek kezébe.
Szerinte a többi szereplőnek kellene összefognia: az egyetemeknek, a politikának, a szakmának, a gazdálkodóknak, és a regeneratív gazdálkodást kellene minél inkább előnyben részesíteni, kidolgozva azt a szakmai tudásanyagot, amelyre támaszkodni lehetne az átállás során. Ez 3–5 éves folyamat, vagy akár még hosszabb is lehet. Ha ez a tudásanyag megvan, akkor ezt széles körben el kell terjeszteni. Nem elég csak a jogszabályi követelményeket felállítani, mellé kell tenni a tudást és a marketinget is.
Zárásként elmondta, hogy jelenleg a modern mezőgazdaságunk nagyon sok erőforrásra – pl. a földgázra, a nitrogénre, a foszforra, a káliumra, a vasra, a gázolajra – alapvetőként tekint, amelyeket nem tud nélkülözni. Ezeket persze a regeneratív gazdálkodás alkalmazásakor sem lehet mind elhagyni, viszont lényegesen csökkenteni lehet a használatukat. És a takarékoskodást minél hamarabb el kellene kezdeni, különben szégyenszemre előállhat az a helyzet, hogy a gyerekeinknek Európában éhezéssel kell szembenézniük.