Áttörést értek el a világ országai a klímaváltozás elleni küzdelemben a jelenleg is tartó COP26 klímacsúcson. Legalábbis az ígéretek szintjén. A fő cél eléréséhez viszont még mindig meg kellene kettőzni az erőfeszítést, és persze minden azon múlik, végül mi valósul meg a fogadkozásokból.
„Rendkívül biztató… Kiváló… Nagy hír… Mérföldkőnek számító pillanat…” – fogalmazott a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója, Fatih Birol azzal kapcsolatban, hogy az IEA új modellszámítása szerint a globális átlaghőmérséklet iparosodás előtti szinthez viszonyított emelkedését 1,8 °C-on lehet tartani, ha az országok minden, az ENSZ klímacsúcsán tett ígéretet betartanak. Ez jelentős előrelépés az eddigiekhez képest, hiszen ez az első alkalom, hogy a kormányok kellő ambíciójú célokat tűztek ki a globális felmelegedés 2 °C alatt tartására. Ez azt jelentené, hogy elkerülnénk a legrosszabb klímaforgatókönyveket.
Kapcsolódó bejegyzések
A tuvalui miniszter térdig a vízben állva küldött üzenetet Glasgow-ba
A kis csendes-óceáni szigetország külügyminisztere látványos körülmények között üzent a klímacsúcs résztvevőinek.
Még mindig a katasztrófa felé tartunk
A sikerhez elengedhetetlen maradéktalanul végrehajtani a karbonsemlegesség elérésére és a metánemisszió csökkentésére vonatkozó valamennyi vállalást – hangsúlyozta a legbefolyásosabb energiaügyi szervezet vezetője. Ezért az október 31-től november 12-ig tartó COP26 konferencián tett bejelentések óvatosan kezelendők, mivel még nagyon messze vagyunk az ígéretek teljesítésétől. Az országok aktuális klímatervei alapján a világ egyelőre továbbra is a 2,7 °C-os katasztrofális felmelegedés felé tart. A globális felmelegedés korlátozásáért folytatott küzdelem tehát korántsem ért véget – figyelmeztetett percekkel a nagy bejelentés után Selwin Hart, az ENSZ különleges tanácsadója és főtitkárhelyettese, utalva az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) augusztusi helyzetértékelő jelentésére.
Az eddigi talán legfontosabb ENSZ-klímacsúcson, a 2015-ös párizsi rendezvényen született egyezményben a világ közel 200 országa azt tűzte ki célul, hogy legfeljebb 2, de lehetőleg 1,5 °C-ban korlátozzák a globális átlaghőmérséklet emelkedését (1750-hez, vagyis az iparosodást megelőző időszakhoz képest), vállalva, hogy minden ehhez szükséges intézkedést megtesznek. Mindeddig azonban ezek jelentős részével adósok maradtak. Így – az IEA klímacsúcs előtt megjelent, az IPCC számításaitól némileg eltérő következtetéseket tartalmazó éves jelentése alapján – a konferencia előtt bejelentett ígéretekkel a felmelegedés mértéke 2,1 °C és 2,6 °C között lett volna. Akár 2,1 és 2,6 °C közötti, akár 2,7 °C-os hőmérsékletemelkedésről beszélünk, mindkettő katasztrofális klímaváltozást eredményezne az IPCC-nek éppen a párizsi klímacsúcs „megrendelésére” készült tanulmánya szerint.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyelőre nem tudunk megszabadulni az olaj-, gáz- és szénfüggéstől
2050-re a megújuló energia átveszi az energiamix legnagyobb szeletét, de sajnos tovább növekszik a fosszilis energiahordozók kitermelése is.
Már az IPCC legutóbbi, 195 ország kormánya által jóváhagyott jelentése is hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az erőteljes és tartós emissziócsökkentés viszonylag gyorsan pozitív eredményeket hozna. Leghamarabb a levegőminőség javulna, de 20–30 éven belül a globális átlaghőmérséklet is stabilizálódna. Az évszázad második felében pedig elindulhatna a globális lehűlés is. Mindehhez azonban a friss vállalásokon és teljesítésükön felül további jelentős erőfeszítések szükségesek. Jelenleg különösen a rövid távú cselekvés tűnik elégtelennek – áll az IEA friss elemzésében.
Az elemzés alapján érdemes részletesebben is megvizsgálni, mit is jelentenek a klímaügy szempontjából az új vállalások, valamint a lehetséges 1,8 °C-os felmelegedés.
Egyre többen vállalják a klímasemlegességet
Az új elemzés a Nemzetközi Energiaügynökség említett éves jelentésének (WEO-2021) frissítésével készült, amely értelemszerűen csak a megjelenése előtti politikai döntésekből, ígéretekből indulhatott ki. Az addig a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 70 százalékáért felelős országok kormányai – beleértve a jelenlegi legnagyobb kibocsátó Kínáét is – vállalták, hogy 2050-ig vagy nem sokkal később nettó nullára (vagyis a természet és a mesterséges technológiák által már ellensúlyozható szintre) csökkentik az emissziót. Bár ez nem hangzik olyan rosszul, még a legjobb esetben is – ha az összes ígéretet maradéktalanul és időben végrehajtják – 2,1 °C-kal emelkedne a globális átlaghőmérséklet a 21. század végéig, jelentősen növelve a klímakockázatokat.
Október közepe óta azonban újabb országok jelentették be, hogy fokozzák klímavédelmi erőfeszítéseiket. Az élre kívánkozik, hogy az évszázad közepére várhatóan a világ legnépesebb államává váló India miniszterelnöke, Narendra Modi már a mostani klímacsúcson közölte, hogy 2070-re célul tűzték ki a klímasemlegesség elérését, megerősítve az ország 2030-as klímacéljait is. Szavai már csak azért is kellemes meglepetésként érték a nemzetközi közösséget, mert pár nappal korábban még elutasította a nettó nulla emissziós cél vállalását.
Kapcsolódó bejegyzések
India több hozzájárulást vár a gazdag országoktól az éghajlatváltozás elleni küzdelemben
A gazdag országok még mindig nem támogatják a korábban vállalt mértékben a fejlődő országokat a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Emellett több más meghatározó ország is ígéretet tett arra, hogy eléri a klímasemlegességet. Az ígéretek nemcsak a szén-dioxid-kibocsátásra korlátozódtak, hanem több mint 100 ország vállalta azt is, hogy 2030-ig 30 százalékkal visszavágja a metánszivárgást. A metángáz a szén-dioxidnál jóval kisebb mennyiségben kerül a légkörbe, és rövidebb ideig stabil (részben szén-dioxidra bomlik), azonban sokszor erősebb az üvegházhatása. A metánemisszió csökkentéséről korábban kevesebb szó esett, de az újabb elemzések szerint rövid távon ez a leghatékonyabb módja a klímaváltozás megfékezésének.
Az újrarajzolt pálya
Az említett új ígéretek és vállalások figyelembevételével az IEA új kibocsátáscsökkentési pályát rajzolt. Fontos, hogy az előrejelzés az IEA jelzése szerint a november 3-ig elhangzott ígéretek ismeretében készült. Elvileg még nem kalkulálhatott tehát a rá következő napon, november 4-én történt lényeges fejlemény lehetséges következményeivel. Ez utóbbi szerint 28 újabb ország csatlakozott a szén kivezetését célzó, nagyvállalatokat is tömörítő nemzetközi szövetséghez (Powering Past Coal Alliance, PPCA), 48-ra növelve a tagországok számát.
Noha ez valóban újabb érdemi előrelépést jelent klímaügyben, a hír súlyát csökkenti, hogy Kína, India és az Egyesült Államok, tehát világ a három legnagyobb szénégetője még mindig nem írták alá a PPCA-t. Különösen Ázsiában még inkább növekedni is látszik a szénfelhasználás, és százával építik az új szénerőműveket. Márpedig a 2050-es globális klímasemlegességnek az IEA szerint feltétele, hogy nagyjából mostantól a világon sehol ne ruházzanak be hagyományos technológián alapuló új szénerőműbe.
Az alábbi grafikonon sárga vonal jelzi a COP26 klímacsúcson bejelentett ígéretek megvalósításával és hatásaival számoló, az üvegházhatású gázok (szén-dioxid-egyenértékben kifejezett) kibocsátásának várható alakulását jelző prognózist. A kék vonal a jelenleg érvényben lévő intézkedések alapján, míg a narancssárga a klímacsúcs előtt tett ígéretek teljesülése esetén várható, a zöld pedig a 2050-es globálisan klímasemlegesség eléréséhez szükségesnek tartott emissziócsökkentési pályát mutatja.
Az elemzés szerint a jelenleg érvényben lévő döntések várható hosszú távú hatásaihoz viszonyítva az új ígéretek teljesítésével ugyan jelentős kibocsátáscsökkentés érhető el, a 2050-es nettó nulla emissziós állapot megvalósításához azonban körülbelül még egyszer ilyen nagy csökkentésre lenne szükség. Pusztán a jelenleg érvényes döntések várható hatásával kalkulálva a 2021-ben elérhető szinthez képest a 2050-es kibocsátás gyakorlatilag stagnálna. Ehhez viszonyítva a konferenciáig tett ígéretekkel durván harmadával, a konferencián bejelentett ígéretekkel együtt pedig felével csökkenne az ÜHG-emisszió. Továbbra is maradna tehát 16–17 milliárd tonnányi eltüntetendő éves kibocsátás.
Még az ígéretek szintjén is csak félúton járunk, a jelenlegihez képest még egyszer ekkora vállalás kellene ahhoz, hogy a felmelegedést 1,5 °C alatt tartsuk. A kormányok egyelőre különösen a rövidebb távú, 2030-ig megtehető és megteendő tervekkel és intézkedésekkel adósak. A szükségeshez képest 70 százalékos elmaradás látszik. Az 1,8 °C-os felmelegedés még mindig meghaladja a párizsi megállapodás által kitűzött célt. A tudósok pedig egyértelműen figyelmeztetnek a 1,5 °C-os határérték túllépésének kockázataira. Persze a már megtett ígéretek is csak akkor érnek valamit, ha a kormányok mielőbb világos és hiteles politikai intézkedésekké és stratégiákká alakítják őket. Ezért a teljesítés nyomon követése és az elszámoltathatóság kulcsfontosságú az ígéretek betartatásának biztosításához.
Fotók: canva.com
