A klímaváltozás ma már letagadhatatlan, érezzük a hatását. Talán a bőrünkön még nem is, de a terményeinken fokozottan. Égető kérdés, hogy a változásokra tud-e érdemben reagálni a több 100 milliárdos piaci súllyal rendelkező mezőgazdaság, és ezen belül a szőlészet, a borászat.
Az MCC (Mathias Corvinus Collegium) és a Klímapolitikai Intézet kerekasztal-beszélgetésén a klímaváltozás hatásait és a mezőgazdaság, különösképpen a szőlő- és borkultúra lehetséges válaszait vitatta meg Feldman Zsolt, mezőgazdaságért felelős államtitkár, Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum igazgatója, és ifj. Szepsy István, tokaji borász. A beszélgetés teljes egészében visszanézhető.
Hol tud teremni a szőlő?
Először is tudnunk kell, hogy milyen éghajlati és környezeti hatások között érzi jól magát a szőlő. A szóban forgó gyümölcs eredetileg mediterrán éghajlaton honos, de különböző fajtái változatosabb éghajlati körülmények között is megteremnek. Az igazán értékes tradicionális bortermesztést számos mikroklimális tényező befolyásolja.
Az északi féltekén az egyik fontos mérőszám az áprilistól októberig tartó időszak átlaghőmérséklete. Hogy a szőlő meg tudjon teremni, ennek körülbelül 13 és 24 °C között kell lennie. A minőségi borok környezetére jellemző ideális hőmérséklet felső határa inkább 21–22 °C. Egyes fajtáknál a határok még szűkebbek. A rizling esetében például 13,2–17,1 °C a korlát. A szőlő a szélsőséges kontinentális éghajlati sajátságokat – a korai fagyokat és a perzselő meleget – sem szereti.
A hazai állomány sérülékeny
A magyarországi szőlők kontinentális elhelyezkedésük miatt még sérülékenyebbek. Feldman Zsolt, mezőgazdaságért felelős államtitkár elmondta, hogy az elmúlt 40 év hőmérsékleti adataiból látszik, hogy 1,4 °C-kal nőtt hazánk átlaghőmérséklete, és Magyarországon belül kelet felé haladva ez az adat még nagyobb.
Még az óvatosabb klímamodellek is 2050-re 1,5–2 °C-os, 2100-ra pedig 3,5–4 °C-os hőmérsékletemelkedést prognosztizálnak. Ráadásul ez csak a hőmérséklet változása; a fagykár és az aránytalan csapadékeloszlás további problémákat szülhet.
Az államtitkár kiemelte, hogy a vízgazdálkodás lesz a döntő abban, hogy nyertesként vagy vesztesként kerülünk-e ki a változásból. Azért is fontos erre különösen odafigyelnünk, mert egyáltalán nem biztos, hogy akkora vízhatalom vagyunk, mint ahogyan gondoljuk.
Skandináv rizlingek és tokaji vörösök
Több klímamodell létezik. Egy valamiben mindegyik álláspontja azonos: komoly változások vannak kilátásban a világ bortermelő régióiban. Akár az egész világot, akár csak Európát nézzük, azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább kiszélesedik a szőlőtermelésre alkalmas égöv. A tradicionális fajták termőterülete, például a rizlingé, északra tolódik. Már most díjnyertes pezsgőalapanyagokkal látnak el bennünket a dél-angol legelők, nem véletlen, hogy a nagy francia Champagne-házak elkezdtek területeket vásárolni az angol szigeten. Az északi területeket még jobban érinti a melegedés, ott 6 °C-os hőmérsékletemelkedés van kilátásban, ami azt eredményezheti, hogy 50 év múlva a skandináv területek klímája hasonlítani fog a mostani észak-franciaországira.
Ha nem vesszük fel a kesztyűt, akkor 50 év múlva a mostani területeken – a megszokott módszerekkel – 25–75%-os termelésvisszaesés várható. A zárt francia borvidékeknek, így például Burgundiának is alkalmazkodnia kell, ezért pár éve már az engedélyezett fajták közé sorolnak portugál szőlőket is.
Magyarországi változások a bortermesztésben
Feldman Péter elmondta, hogy a melegedés mindenre hatással van, így fel van adva a lecke a magyar mezőgazdaságnak. Például a lucfenyők területe vészesen csökken, változik a termények szerkezete, a hőstressz miatt nehezebbé válik a nyári gyümölcsök termesztése.
Az egész országra jellemzőbbé válnak a vörös szőlők, és lassan kikopnak a könnyebb, fehérboros fajták. Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum igazgatója kiemelte, hogy az elmúlt 20 év alatt a borok savtartalma 1–1,5 fokkal csökkent, ami igen jelentősnek mondható. Ezzel párhuzamosan a borok alkoholosabbá váltak. Ez abból a szempontból problémás, hogy a piaci igények éppen a könnyebb borok felé mozdultak el.
A szőlőre az jellemző, hogy a legjobb minőség a termelhetőség határán jelenik meg. Ekkor alakulnak ki az apró, igazán értékes különlegességek, például alacsony hozam mellett a cukor, a sav és a tanin érzékeny egyensúlya. Többek között ezért van az, hogy az öntözött területeken azt az értékes karakterét veszíti el a szőlő, amely különlegessé tenné.
Fontos tudni, hogy a káros üvegházhatású gázok kibocsátásáért 10%-ban a mezőgazdaság felel, Magyarországon is harmadik a dobogón az energiaszektor és a feldolgozóipar után. A szőlészetek, a borászatok az említett 10%-nak csak kis részéért okolhatók, főleg a termékek csomagolása és a logisztika miatt.
Mit mond a borász?
Az 50 legjobb magyar borász közé választott ifj. Szepsy István, tokaji termelő elmondta, hogy területeik mikroklímájára különösen komoly hatással van a klímaváltozás. Történelmi borrégiójuk legalább 500 éve édes boráról híres. Azért, hogy Tokajban természetesen tudnak édes bort előállítani, a botritisz a felelős. Ez nem más, mint egy gombabetegség, amelytől a szőlőszem megtöpped.
Több környezeti hatásnak kell egyszerre teljesülnie, hogy ez a nemes rothadás bekövetkezzen. Elengedhetetlen hozzá a Bodrogköz párás mikroklímája. Sajnos a melegedő és változékony időjárás miatt egyre ritkábban lehet aszút szüretelni. Elképzelhető az is, hogy a jövőben kézzel kell a botritisz kórokozót a gyümölcsre permetezni.
Változás az is, hogy korábban kell szüretelnünk. Szepsy István elmondása szerint már az amúgy kifejezetten savas furminttal is előfordul, hogy kiégnek a savak, ha a gazda rosszul időzíti a szüretet. Vele ellentétben a melegedés a száraz furmintokra kedvező hatással van. Érettebben szedik le a gyümölcsöt, így sokkal fogyaszthatóbb száraz furmintok születnek. Így napjainkban Tokaj már nemcsak az édes, hanem a száraz boraival is versenybe szállhat.
Tokajban is – akárcsak a franciáknál – új szőlőfajták is megjelennek. Mindegyik előadó hangsúlyozta, hogy a fő fegyver a magyar fajták klónszelektációja lehet. Például – ha a furmintot tekintjük –, legalább 500 éves múltja olyan stabil génállományt eredményezett, hogy kiváló klónváltozatok nemesíthetők belőle. Ezek képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
A magyar borágazat jövője továbbra is a kisebb, családi borászatok kezében van. Egyrészt ezek rugalmasabban tudnak reagálni a változó körülményekre, másrészt sikeresebben gondját viselik az értékes különlegességeknek. Összehasonlításképp: a tokaji borvidék 5 ezer hektárt foglal magában. Magyarország összes borrégiója együttvéve 60 ezer hektáron helyezkedik el. Ez a terület körülbelül akkora, mint Champagne. De Champagne és az összes franciaországi szőlőterület is eltörpül az elmúlt időszakban telepített 1 millió hektár kínai szőlőhöz képest. Kínának – még Új-Zélandhoz vagy Chiléhez képest is – fiatalabb a borkultúrája, de a klímaváltozásnak köszönhetően hatalmas területek kerültek olyan égövbe, amely alkalmas szőlő telepítésére, s ezt a kínaiak igyekeznek is kihasználni. Az eddigiekből logikusan következik, hogy hazánk nem a megtermelt szőlő mennyiségét, hanem a helyi különlegességeket tekintve rúghat labdába a nemzetközi borpiacon.
Új növények megjelenése
Arról már volt szó, hogy bizonyos nyári gyümölcsök termesztése nehezebb lesz, bizonyos növényekre azonban a melegedés pozitívan hat, ugyanis kitolódik a vegetációs időszakuk. Ondré Péter megjegyezte, hogy már ismerhetünk magyar termesztésű kiwit, olívabogyót vagy datolyát is. Ezek termesztésében azonban még nagyon kevés a tudásunk és a gyakorlatunk. Nem hihetjük tehát, hogy a mediterrán gyümölcsök termesztésére való átállás megoldja a problémáinkat. Középtávon a klasszikus gyümölcsöknél kell maradnunk, de a klónokkal való kísérletezés és a nemesítés folyamata nem állhat le.
A tőlünk északabbra fekvő, egyre inkább felértékelődő szlovák, román vagy éppen lengyel szőlőültetvények is árnyalják a piacot. A szakértők azonban úgy vélik, nem kell megijedni. Inkább partnerként tekinthetünk a környező vidékekre, mintsem versenytársként. Együttműködéssel felértékelődhet a kelet-európai borrégió, és Magyarországnak az lenne a feladata, hogy tradicionális tudástőkéjével a szakmai összefogás élére álljon.
Borító: canva.com