Nincs menetrendje a természeti katasztrófáknak, hiszen bármikor bekövetkezhetnek. Sőt a tudósok szerint a jövőben egyre több ilyenre számíthatunk a klímaváltozás nyomán. Az évnek ezen szakában, amikor leginkább otthonunk kényelmében, ünnepi hangulatban töltjük időnket, a szokásosnál is megrázóbbak lehetnek az ilyen események. Két múltbeli katasztrófára tekintünk vissza.
2004-es indiai-óceáni cunami
2004-ben, karácsony második napján az indonéziai Szumátra közelében rendkívüli erővel (a Richter-skála szerint 9,1–9,3) mozdult meg a föld a víz alatt. A képződő lökéshullámok nyomán induló cunami Ázsia délkeleti és keleti részén, illetve Kelet-Afrikában okozott borzalmas károkat. Legalább 150 ezer ember vesztette életét, de egyes források szerint akár 250 ezer ember is meghalhatott a katasztrófában.
A partot érő cunami 2–6 méteres hullámokkal borotválta le a partvidéket, a víz pedig a belső lakott területekre is eljutott, hatalmas károkat okozva. Évek teltek el, mire az élet visszatérhetett a régi kerékvágásba, melyben az is hatalmas szerepet játszott, hogy a fejlett országok nagy összegű segítséget nyújtottak az érintett államoknak.
A katasztrófa nyomán egyre több helyen épültek ki cunami-jelzőrendszerek, így van remény arra, hogy a 2004-eshez hasonló pusztítás többé nem következik majd be.
1908-as messinai földrengés és cunami
1908 december 28-án hajnalban a szicíliai Messinát extrém erősségű földrengés rázta meg. A város szinte teljesen elpusztult, az épületek 91%-a omlott össze vagy szenvedett helyrehozhatatlan károkat. A rengés epicentruma a Messinai-szorosban, nagyjából 9 kilométeres mélységben, a tenger alatt volt. Ennek okán a rengés mellett cunami is pusztított.
Csak Messinában és külvárosaiban 75 ezer ember veszítette életét. Az Appennini-félszigeten, Reggio Calabriában és környékén további 25 ezer ember halt meg, az anyagi kár pedig itt is szinte felmérhetetlen volt. Sokak szerint ez volt a valaha tapasztalt legpusztítóbb földrengés, mely megrázta Európát.
A források szerint a cunami 12 méteres hullámokkal ostromolta a partokat. Reggio Calabriában ez okozta a legsúlyosabb károkat, ahol a teljes tengerparti terület elpusztult. El lehet képzelni milyen ereje lehetett a víznek annak alapján, hogy a Reggio Calabriától nem messze fekvő Lazzaro és Pellaro között egy teljes vasúti hidat is elsodort.
A katasztrófa hírére a brit, az orosz, a francia és az amerikai haditengerészet egyaránt hajókat indított Messinába, élelmiszerrel, gyógyszerrel és orvosokkal megpakolva. A fedél nélkül maradt túlélők jelentős részét az Egyesült Államok fogadta be. A később újjáépülő városban a mai napig tisztelegnek a segítségül érkező hősök előtt, például több utcát is a mentésben résztvevő orosz tengerészekről neveztek el.
Fotók: wikipedia
