A norvég Longship program célja, hogy az ország európai szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) központtá váljon. Ennek egyik eleme a Norvégia breviki cementgyárában nemrég megvalósult beruházás, amely jól demonstrálja a technológia ipari méretű alkalmazhatóságát.
Norvégia CCS-stratégiája
Norvégia világviszonylatban is élen jár a CCS területén. Évtizedek óta biztonságosan tárolja a szén-dioxidot a norvég kontinentális talapzatban, elsősorban a Sleipner és a Snøhvit gázmezőkön. Ebben az esetben a szén-dioxid-leválasztás gazdaságilag is indokolt, mivel bár a földgáz természetes összetevője, eltávolításával javítható az energiahordozó minősége, és könnyebben teljesíthetők az exportkövetelmények.
Mi az a CCS?
A CCS-technológia fejlesztését az állam a 2000-es évek eleje óta aktívan támogatja. Ekkorra ugyanis a gázerőművek engedélyezése körüli politikai viták világossá tették, hogy a gázalapú energiatermelés társadalmi elfogadottsága jelentős mértékben függ a szén-dioxid-kibocsátás hatékony kezelésétől. Ennek hatására Kårstøben és Mongstadban nagyszabású kezdeményezések indultak a gázerőművek kibocsátásának leválasztására és föld alatti elhelyezésére. Bár a technológiai nehézségek, az egészségügyi aggályok, a magas költségek és az ipari méretű alkalmazás bizonytalansága miatt végül mindkét projektet leállították, az állami és az ipari szereplők továbbra is elkötelezettek maradtak a CCS-megoldások fejlesztése mellett. A 2012-ben megnyitott Technology Center Mongstad mára a világ legnagyobb olyan létesítményévé vált, ahol tesztelni lehet a különböző szén-dioxid-leválasztási technológiákat.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyre több megújuló energiát használunk – de fosszilist is
A fosszilis tüzelőanyagokra fordított beruházások még mindig kétszer akkorák, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla kibocsátást.
A nehezen dekarbonizálható területeken van a hangsúly
2014-től a norvég CCS-politika új irányt vett. A korábbi, nagy léptékű erőművi leválasztás helyett a kormány a nehezen dekarbonizálható iparágakra (a cement-, az üveg-, a papír- és a műtrágyagyártásra) helyezte a hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan felmerült, hogy az állami és az ipari szereplők szoros együttműködése mellett az országban fokozatosan a teljes CCS-értékláncot kiépítenék. A folyamat a 2020-ban elindított Longship programban csúcsosodott ki; ez az ország eddigi legnagyobb klímavédelmi beruházása. A viking hajókról elnevezett projekt célja a fentieknek megfelelően tehát az lett, hogy az országban megteremtsék a teljes körű CCS-infrastruktúrát. A program tízéves költségvetése 34 milliárd norvég korona. Ebből 22 milliárd koronát a norvég állam biztosít. A szén-dioxid leválasztása két helyszínen történik: a breviki cementgyárban és az oslói Hafslund Celsio hulladékégető üzemben. Utóbbi évente 350 ezer tonna hulladékot dolgoz fel, és a hozzá tartozó – várhatóan 2029-re elkészülő – CCS-berendezés 400 ezer tonna szén-dioxidot választ majd le.
Kép: canva
A leválasztáshoz mindkét helyszínen norvég fejlesztésű, aminoldaton alapuló technológiát alkalmaznak. A leválasztott gázt cseppfolyósítják, majd hajón Øygardenbe szállítják, ahol egy közbenső tároló- és kompressziós létesítményben előkészítik a geológiai elhelyezésre. A szén-dioxid innen egy víz alatti vezetéken jut el a parttól 110 kilométerre lévő Északi-tenger alatti tárolóhelyre, ahol a 2600 méter mélyen lévő porózus homokkőbe pumpálják. A gáz a nyomás alatt behatol a kőzet pórusaiba, a felette lévő sűrű, vízzáró palaréteg pedig megakadályozza, hogy kiszivárogjon onnan, idővel pedig ásványi anyagokká alakulva az alapkőzet részévé válik.
Évi 1,5 millió tonna szén-dioxid
A teljes szállítási és tárolási infrastruktúrát az Equinor, a Shell és a TotalEnergies által közösen alapított Northern Lights nevű vegyesvállalat működteti. A projekt első fázisában állami támogatás mellett évi 1,5 millió tonna szén-dioxidot tárolnának el. A második fázisban a tárolókapacitást évi 5 millió tonnára bővítik. Ennek költsége 7,5 milliárd norvég korona, amit a vállalat javarészt önerőből, illetve egy 131 millió eurós uniós támogatásból finanszírozna.
A Northern Lights célja, hogy kereskedelmileg is életképes, határokon átnyúló európai CCS-piacot alakítson ki. Az érdeklődő európai ipari szereplők szén-dioxid-leválasztási potenciálja a norvég kormány korábbi közlése szerint évente körülbelül 70 millió tonna. A vállalat eddig három hosszú távú megállapodást kötött. Az egyiket a holland Yara műtrágyagyártóval (innen évi 800 ezer tonna szén-dioxid származna), a másikat a dán Ørsteddel (ennek két hőerőművéből évi 430 ezer tonna biogén szén-dioxid kerülne ide), a harmadikat pedig a Stockholm Exergivel (innen pedig évi 900 ezer tonna biogén szén-dioxidot szállítanának).
Kép: canva
Európai szintre emelheti a kibocsátáscsökkentést
Az európai kibocsátók számára hozzáférhető tárolási platform létrehozása lényegében megteremtheti egy új nemzetközi kibocsátáskereskedelmi rendszer alapjait, Norvégia pedig vezető szerepre törekszik ezen az alakulóban lévő piacon, amely várakozásai szerint tíz éven belül kiépülhet. A norvég kormánynak ezért szintén stratégiai célja, hogy a CCS-technológia ne csupán hazai dekarbonizációs eszközként, hanem európai szintű szolgáltatásként működjön. Ennek érdekében 2024-ben kétoldalú szándéknyilatkozatot írt alá Dániával, Svédországgal, Belgiummal és Hollandiával, hogy megkönnyítse a szén-dioxid határokon átnyúló szállítását. A norvég stratégia arra épít, hogy belátható időn belül több európai állam is nagyszabású CCS-fejlesztésekbe kezd, ez azonban egyelőre bizonytalan. A technológia kiépítése ugyanis rendkívül költséges, nehezen méretezhető, és csak komoly állami támogatás mellett valósítható meg, ezt pedig a legtöbb ország nem tudja biztosítani.
Kapcsolódó bejegyzések
Kína és a hidrogénipar fejlődése
Az elmúlt években a kínai napenergia-ipar robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, és gyártói a globális piac meghatározó szereplőivé váltak.
A CCS kiemelt támogatása egyúttal annak a hosszú távú norvég stratégiának is a része, amelynek keretében az ország a fosszilis energiahordozóktól fokozatosan a tisztább technológiák felé mozdulna el. A CCS alkalmazása ráadásul nemcsak a helyi ipar dekarbonizációját segíti elő, hanem a földgáz hidrogéntermelésre történő hasznosítását is. Mivel ez utóbbi gáz használatára az európai zöld megállapodás különösen nagy hangsúlyt fektet, előállítása a jövőben jelentős exportbevételekkel kecsegtet Norvégia számára.
Kép: canva
A breviki CCS-létesítmény
A cementgyártás a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 8%-át adja, és különösen nehezen dekarbonizálható ágazatnak számít, mivel kibocsátásának mintegy kétharmada nem az energiatermelésből, hanem a mészkő hevítése során lezajló kémiai folyamatokból származik. Éppen ezért a CCS-technológia kulcsszerepet játszhat az ágazat karbonlábnyomának csökkentésében. Jelenleg a globális cementiparban 30 CCS-projekt van aktív fejlesztés alatt. Ezek közül a világ első ipari léptékű szén-dioxid-leválasztási és -tárolási létesítménye a norvégiai Brevikben kezdte meg működését 2025 júniusában.
A német Heidelbergs Materialshoz tartozó cementgyár évente 400 ezer tonna (a teljes kibocsátás közel felének megfelelő mértékű) szén-dioxidot vonna ki a termelési folyamatból. A leválasztott gázt a vállalat cseppfolyósítja, majd a Longship keretén belül az Északi-tenger alatti tárolóba juttatja. A fenti megoldással előállított prémium termék, a karbonsemleges evoZero cement várhatóan 2025 második felében kerül majd piacra, és két változatban lesz elérhető: az egyik közvetlenül a breviki CCS-üzemből származik, a másik pedig a vállalat heidelbergi gyárában készül, de úgy, hogy társítják hozzá a breviki üzemben elért szén-dioxid-megtakarításokat.
A breviki gyár éves cementgyártási kapacitása mintegy 1 millió tonna; ennek körülbelül a felét fogják majd az evoZero márkanév alatt forgalmazni. A termék karbonsemlegességét a Det Norske Veritas nevű független tanúsító szervezet hitelesíti. A szén-dioxid-leválasztási és -elszámolási folyamatok átláthatóságát egy blockláncalapú nyilvántartási rendszer garantálja, és ez biztosítja azt is, hogy egy adott mennyiséget ne lehessen többször felhasználni.
A termék iránt jelentős piaci érdeklődés mutatkozik, már előre lekötötték a 2025-ös teljes gyártási mennyiséget. A Heidelberg Materials a következő nagy léptékű CCS-beruházását a svédországi Slite cementgyárában valósítaná meg. A Gotland szigetén működő, a legnagyobb svéd cementgyárként számon tartott üzem az ország összesített szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 4%-át adja. A tervezett projekttel a teljes éves kibocsátását leválasztanák (ez körülbelül 1,8 millió tonna szén-dioxidot jelent). A fejlesztést a svéd állam és az Európai Unió együttesen 371 millió svéd koronával támogatja, és végleges jóváhagyása 2026–2027-re, üzembe helyezése pedig 2030-ra várható.
Forrás: Energiastartégia Intézet
Kiemelt kép: canva