Olyan világban élünk, ahol minden eldobható, minden újra cserélhető. Egyszerű és vonzó az eldobhatóságra épülő életmód, ellenben egyáltalán nem fenntartható. Mára tisztán látjuk a következményeit annak, hogy világunkban ez a szemlélet lett az uralkodó. Ezen változtatna az Európai Parlament által tavasszal elfogadott irányelv és a hozzá kapcsolódó szabályok, melyek megerősítik a fogyasztók javításhoz való jogát.
Right to repair – A javításhoz való jog
Nem volt olyan régen az a kor, amikor még egyáltalán nem volt evidens, hogy ha valami elromlott, azt cserélni kell. Néhány évtizede a javítás volt az elsődleges megoldás, de az még olyan világ volt, ahol nem volt mindenben bonyolult elektronika, mikrochip, és nem kapcsolódott minden eszközünk – a fogkefétől a ventilátoron át a mosógépig – az internetre. Ha egy-egy eszköz bonyolult is volt, hozzá lehetett férni azokhoz az erőforrásokhoz, melyek segítségével a lelkes otthoni bütykölő – vagy ha ő nem is, akkor a szerelő – mindenképp tudott boldogulni. Mostanában viszont az autószereléshez nem csavarkulcs, hanem laptop kell speciális diagnosztikai szoftverrel, a telefonhoz pedig olyan csavarhúzó, amilyet a boltban nem árulnak.
Számos vállalat szervizpolitikája alapvetően a házon belüli javítást célozza. Ez azt jelenti, hogy csak az adott cég, illetve a szerződött partnerei végezhetnek javítást egy adott terméken, vagy legalábbis ők azok, akik a javításhoz szükséges információkhoz, eszközökhöz és nem utolsó sorban az alkatrészekhez hozzáférnek. A cégek jellemzően azzal érvelnek, hogy a javítás korlátozása a fogyasztók biztonságát szolgálja, másrészről viszont saját szerzői jogaikra, illetve a szellemi tulajdon védelmére hivatkoznak.
A világ egyre több pontján megjelenő right to repair mozgalom célja viszont éppen ez: biztosítani akár a fogyasztók, akár a független szerelők számára az eszközök javításához szükséges erőforrásokat. Így például alkatrészeket, kapcsolási rajzokat, diagnosztikai szoftvereket vagy bármi mást, ami lehetővé teszi, hogy aki szeretné, megjavíthassa elromlott készülékét, vagy legalább megpróbálkozhasson vele.
Jó irányba változó szabályozás
A nyersanyaghiánnyal és a teljes sebességgel zakatoló gyárak okozta kibocsátásokkal küzdő világunkban a helyzet kezd tarthatatlanná válni. A termékek javíthatóságára vonatkozó jogos fogyasztói igényt, amelynek környezetvédelmi és fenntarthatósági aspektusai is jelentősek, a jogalkotók is felismerték nem csak Európában. Az Egyesült Királyságban nyáron születhet törvény a javítás jogáról, de az USA-ban is terítékre került már a kérdés.
Az Európai Unióban jó úton haladunk a right to repair megvalósulása felé: április végén az EP megszavazta a javítási jogról szóló irányelvjavaslatot, melyet május végén az Európai Tanács is jóváhagyott. Onnantól, hogy a jogszabály hatályba lép, a tagállamoknak 24 hónapjuk lesz majd arra, hogy az irányelvet átültessék a nemzeti jogba. Ezzel az EU, legalábbis ebben a szegmensben, komoly lépést tesz a körforgásos gazdaság felé.
Mit jelent a körforgásos gazdaság?
A körforgásos gazdaságban a felhasznált erőforrások hosszabb ideig és sokkal több cikluson keresztül maradnak a rendszerben, csökkentve ezzel a felhasznált nyersanyag, illetve a hulladék mennyiségét.
Legyen vonzóbb a javítás!
Az right to repair irányelv célja, hogy vonzóbbá tegye a javítást a fogyasztók számára. Ennek elérésében számos olyan eszköz és ösztönző segít, melyek hiányában eddig egyszerűbb, de legalábbis biztosabb lépés volt az új készülék vásárlása. Ezután a gyártóknak kötelességük lesz a termékek javítása, amiről időben és megfizethető áron kell gondoskodniuk, és az egész folyamatnak transzparensnek kell lennie. Ráadásul, ha a javítás a jótállási időszakon belül történik, akkor a garanciális időszak egy évvel meghosszabbodik. Ez utóbbi elv egyértelműen tartósabb termékek gyártására ösztönzi a cégeket.
Az irányelv szerint néhány meghatározott termékcsoportban – mint például a mosógépek, a porszívók vagy az okostelefonok – a gyártóknak a jótállási időn túl is kötelességük lesz megjavítani a készülékeket, ha még javítható állapotban vannak. A javítás időtartamára cserekészüléket kell majd biztosítani, ha pedig közben kiderül, hogy az adott készülék mégsem javítható, első körben felújított (refurbished) terméket kell helyette felajánlani.
Kapcsolódó bejegyzések
„Most már muszáj beszélni a kényelmetlen dolgokról is” – interjú
Maradhatunk a fejlődés útján úgy, hogy közben nem romboljuk le a jövőnket? Erre keresi a választ dr. Dombi Mihály, a Debreceni Egyetem kutatója.
A folyamatot egységes javítási tájékoztatók segítik majd, melyekből a fogyasztók megtudhatják, hogy egy adott hibatípus javítását milyen áron, mennyi idő alatt és milyen feltételekkel vállalják az egyes szolgáltatók. Emellett lesz egy közös online platform is, ahol azt is meg lehet majd nézni, hogy hol találhatók a helyi javítóműhelyek, a felújított cikkeket értékesítő, illetve a meghibásodott termékeket felvásárló üzletek. Sőt ott, ahol vannak, a közösségi javítási kezdeményezéseket is feltüntetik.
Az új rendszerben tehát nemcsak a márkaszervizek, hanem a független szerelők és akár a fogyasztók is javíthatnak majd. Számukra a gyártóknak méltányos áron kell biztosítaniuk a pótalkatrészeket. Ezen felül a javítást nem lehet akadályozni sem hardveres, sem szoftveres megoldásokkal. Azt persze fontos hangsúlyozni, hogy a cél nem az, hogy kevés hozzáértéssel otthon álljunk neki bütykölni, hiszen ez akár veszélyes is lehet. Az viszont nem hátrány, ha a javítási ágazatban is ki tud alakulni az egészséges piaci verseny.
Elektronikaihulladék-hegység
Az Európai Bizottság adatai szerint a fogyasztók évente akár 12 milliárd eurót veszítenek azzal, hogy a javítás helyett új termékeket választanak. Emellett viszont a fenntarthatósági aspektus is jelentős: a fogyasztási cikkek túl korai eldobása évi 261 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű kibocsátást eredményez, 30 millió tonna erőforrást emészt fel, és 35 millió tonna hulladékot termel az EU-ban. Ráadásul a folyamat nem lassul: az EU-ban a mennyiséget tekintve az egyik legdinamikusabban gyarapodó hulladéktípus az elektronikai hulladék.
Kapcsolódó bejegyzések
Másként nézünk majd a háztartási gépeinkre – Podcast
Mészáros Fannival, a háztartási gépekkel foglalkozó APPLiA Magyarország Egyesülés cégvezetőjével beszélgettünk a Holnapután aktuális adásában.
Persze a probléma globális, ezt jól mutatja az is, hogy az ENSZ szakértői szerint 2022-ben világszerte 62 millió tonna e-hulladék keletkezett, 2030-ra pedig a 82 millió tonnát is elérhetjük. Ennek ma még csak a töredékét hasznosítjuk újra, míg jelentős része a környezetbe vagy olyan helyekre kerül, ahol potenciálisan veszélyezteti a helybéliek egészségét és a természetet. Főként akkor, ha a helyiek megpróbálják kinyerni az értékes anyagokat a hulladékból a helyben elérhető legolcsóbb és legegyszerűbb megoldással: tüzeléssel.
Vélhetően az új szabályok, ha nem is oldják meg teljesen a problémát, komoly nyomást helyeznek majd a gyártókra, akik idővel rákényszerülhetnek arra, hogy más megoldásokkal biztosítsák a nyereségüket. A szabályozás – bár erről konkrétan nem esik szó – utat nyithat a szolgáltatásalapú megoldások felé is. Ennek legismertebb példái ma az autómegosztó szolgáltatások, de nem elképzelhetetlen, hogy akár a háztartási eszközök esetében is megjelenjenek hasonló szolgáltatók. Persze, ilyesmire is van már példa, az önkiszolgáló mosodák ebbe az irányba mutatnak.
A cikkben használt fotók forrása: canva.com
