Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az azt követő szankciók rekordmagasra emelték az olaj és a gáz árát. A jelenlegi magas inflációs nyomás mellett fontos kérdéssé vált, hogy a globálisan egyre erősebb trendként megjelenő zöld átállás további dráguláshoz vezet-e vagy inkább mérsékli az inflációt.

A kérdésre a Cambridge Econometrics E3ME makrogazdasági modelljében elemzett zöld átállás forgatókönyv alapján kereste a választ a g7.hu gazdasági szakportál.

A modell arra épít, hogy a világ teljesen karbonsemleges gazdasági működésre áll át 2050-re.

A zöld átálláshoz szükséges beruházások gazdaságélénkítő hatása ugyan rövid és hosszabb távon is növelheti az inflációt, ám a dekarbonizáció magasabb reálgazdasági növekedést is hoz.

Rövid távon a gyors dekarbonizáció jelentős beruházásokat igényel, elsősorban az energiaszektorba, a közlekedésbe, illetve az épületek és az ipari termelés energiahatékonyságának növelésébe.

Az ennek nyomán javuló foglalkoztatottság és az emelkedő bérek viszont magasabb fogyasztást generálnak, ez pedig pozitív keresleti sokként magasabb inflációt okoz már rövid és középtávon is.

Noha az inflációs hatások alapján a zöld átállás költségesnek tűnhet, a modell szerint mindez gyorsabb reálgazdasági növekedést, valamint energiahatékonyabb és versenyképesebb termelést eredményez.

A fosszilis energiaimportra szoruló országok – így Magyarország – számára különösen erős ez a pozitív gazdasági hatás, mely együtt jár az energiabiztonság és az energiafüggetlenség javulásával.

A megújulók arányának növekedése az energiaszektorban növelheti és csökkentheti is az energia- és áramárakat. A megújuló energiák költsége pedig gyors ütemben csökken – csak a 2010-es években 85 százalékkal mérséklődött a napenergia és 50 százalékkal a szélenergia egységára.

Természetesen egyes országok technológiánkénti átlagköltségei nagyban függenek a földrajzi elhelyezkedéstől, de ma már a legtöbb ország esetében létezik a fosszilis forrásoknál nem drágább megújuló opció.

(Forrás: g7.hu Kép: pexels.com)