Gyilkos csapdából tökéletes élőhely

Gyilkos csapdából tökéletes élőhely
Gyilkos csapdából tökéletes élőhely

Bőven találni olyan példákat, amelyek megmutatják, hogy civilizációnk milyen rosszul bánik természeti örökségével, hiszen ki ne emlékezne olyan elpusztított rétre, erdőre, amelynek helyén napjainkban már bevásárlóközpont, utakkal átszőtt ipari park vagy lakóövezet terjeszkedik. Ezért különösen örömteli időnként olyan esettel találkozni, amely rámutat, hogy az ember és az élővilág egy kis odafigyeléssel igenis képes együtt létezni úgy, hogy az mindkét fél számára előnyös legyen. Ahogy ezt a Debreceni Köztemető patinás műemléke, a tükörtó is igazolja.

A debreceni temető dísztava a kétéltűek fennmaradását segíti

A temető kialakítása az 1920-as években kezdődött területének kijelölésével: a Debreceni Nagyerdőből és a szomszédos legelőkből kanyarítottak ki egy-egy darabot. Az 1932-ben átadott intézmény tervezése során fontos szempont volt, hogy megóvják a közel 100 éves tölgyfákat, így azok ma már valódi matuzsálemként kínálnak árnyékot az arra járó embereknek, és szolgálják a környék élővilágát.

Ennek szellemében a ravatalozó épülete és a tükörtó is egy beszántott régi katonai lőtér hosszúkás, kopár területére épült. A körültekintő tervezés ellenére azonban nem számoltak azzal a veszéllyel, amit a tó speciális kialakítása révén okozott. 

Ezt a hibát sajnos napjainkban is lehet látni úszómedencék vagy kerti tavak kialakítása során.
Talán hihetetlenül hangzik, de – a sünök, a gyíkok, a vízbe eső énekesmadarak és egyéb állatok mellett – a békák is megfulladnak, ha képtelenek kimászni a partra.

Sajnos az áldatlan állapot évtizedekig fennmaradt, mígnem a helyzetet látva a debreceni szakemberek körültekintő javaslata alapján a 90-es években megoldódott a probléma. Ekkor ugyanis az állatok biztonságos kijutását segítő betonrámpák kerültek a medencébe. 

Mindössze egy ilyen apró módosítás révén a szinte biztos halált jelentő csapdából nagyszerű élőhely jött létre.

Napjainkban már 24 betonrámpa segíti a békák – és egyéb állatok – kijutását a megközelítőleg 60 m hosszú és 15 m széles mederből.
Fotó: Kántás Zoltán

A tükörtó a varangyok kedvelt szaporodóhelye lett

Ha a 15–20 cm vízmélységű, szögletes dísztavat szemügyre vesszük, valószínűleg nem az lesz az első gondolatunk, hogy vonzó lehet a békák számára. Ez részben igaz is, hiszen a hazánkban élő fajok többsége nem találja kedvezőnek ezt a „steril” növénymentes környezetet. 

Azonban úgy tűnik, hogy a zöld varangyok épp az ilyen szaporodóhelyeket részesítik előnyben, ha van választási lehetőségük. 

Minden tavasszal ebihalak tízezrei népesítik be a dísztavat, ahol kezdetben algákkal táplálkoznak, majd ahogy fejlődnek, gyakorlatilag bármilyen táplálékot elfogyasztanak, legyen az rovartetem vagy a szomszédos gyep kaszálása során bekerülő növényi hulladék.
Fotó: Kántás Zoltán

A zöld varangyok részére a dús vízi növényzet valószínűleg figyelmeztető jelzés, mely évek óta fennálló ökoszisztémára utal, ahol az ebihalakra veszélyes ragadozók – például szitakötő- és csíkbogárlárvák, vízipoloskák – már nagy számban lehetnek.

Ezzel szemben a zivatarok után kialakult ideiglenes tócsák a ragadozókkal szembeni lépéselőny miatt sokkal csábítóbbak lehetnek számukra. Minden bizonnyal egy ilyen élettérre emlékezteti őket a minden tavasszal feltöltött, mesterséges tómeder is.

A zöld varangy ma már egyre inkább emberi segítségre szorul

Sajnos a klímaváltozás következtében épp a varangyok által kedvelt időszakos vízgyülemek idő előtti kiszáradásának kockázata lett jelentősebb. Az elmaradt hóolvadás, a gyakran már tavasszal beköszöntő nyári hőség és az megváltozott csapadékeloszlás egyre több olyan évet eredményez, amikor ezek a kis kétéltűek sikertelenül próbálkoznak a szaporodással. Vagy eleve nem találnak megfelelő vizeket, vagy ezek túl hamar kiszáradnak, így a következő generáció nem kap esélyt a fennmaradásra.

Szerencsére a mesterségesen fenntartott tükörtóban a kiszáradás veszélye nem fenyegeti az itt fejlődő kis állatokat.
Fotó: Kántás Zoltán

A városi környezetet korábban jól toleráló zöld varangyok számára az emberi tevékenység közvetlen hatásai is egyre nagyobb kihívást jelentenek. Az esővíz, a „belvíz” azonnali elvezetésének régmúltból velünk maradt elhibázott, máig működő gyakorlata és a környezetszennyezés mellett az aszfaltozott utak terjedése, a növekvő autóforgalom jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt.

A téli pihenőjüket követően a kora tavaszi éjszakai esőzések hatására útnak induló zöld varangyok gyakran épp az aszfalton találják meg az elsőként megmaradó kis pocsolyákat, ahol bőrükön keresztül igyekeznek hidratálódni. Ezért hosszasan üldögélnek a nyirkos úton a hideg miatt egyébként is lelassult mozgású állatok. Így sajnos tömegesen az autók kerekei alatt végzik, ráadásul a petéket hordozó nőstényekkel többezer leendő ivadék élete is odavész.

A szaporodóhelyek eltűnése és a gázolások következtében a zöld varangyok száma az utóbbi években hazánk jelentős részén aggasztóan megcsappant. 
Fotó: Kántás Zoltán

Bár a Debreceni Köztemető tavát bő 90 évvel ezelőtt dekorációs céllal alkották meg, napjainkra mégis rendkívül fontos élőhellyé vált, rámutatva arra, hogy milyen jótékony hatású lehet, ha a békaállomány megsegítése érdekében mesterséges szaporodóhelyeket létesítünk. 

Az A.K.S.D. Városgazdálkodási Kft. a tavat a fejlődő ebihalak igényeit előtérbe helyezve üzemelteti: nem használ semmiféle vegyszert, gondoskodik a vízpótlásról, illetve a takarítási munkálatokat is őszre időzíti, hiszen ekkor már rég lezajlott a békák szaporodási ciklusa. A fagyok beállta előtt leengedik a sekély vizet, ami azért szerencsés, mert így fenntartható a varangyok számára kedvező időszakos jelleg, korlátozva az állandó vízborításhoz kötődő ragadozó rovarlárvák létszámát.

De nem lesz így békainvázió?

Látva azt a tényt, hogy az ország számos területén mindössze néhány év leforgása alatt tízezres kétéltűállományok tűntek el, elég morbid dolog békainvázióval riogatni a biofóbiára hajlamos lakosságot. Azonban a médiában nagyritkán mégis megtörténik ez a balgaság. Ne dőljünk be az ilyen tudománytalan bulvárhíreknek!

A tóban fejlődő több tízezernyi ebihalból csupán néhány százaléknyi éri meg azt, hogy június elején, parányi kisbékaként elhagyja a vizet.

A frissen átalakult kisbékák a környéken szétszéledve talajrepedésekben, kövek között, üregekben keresnek menedéket, és főként apró rovarokra, például hangyákra és szúnyogokra vadásznak.
Fotó: Lenner Ádám (facebook: Kobold – Goblin)

Az időszakos tó nem rejt olyan sok ragadozót, mint egy állandó vizes élőhely, de így is sok molnár- és hátonúszó poloska tizedeli az állományt, ráadásul a könnyű préda a környék madarait is a helyszínre csalogatja, melyektől néha még az ivarérett varangyok sincsenek biztonságban.

És ha mindez nem lenne elég, az ebihalak még a kannibalizmusra is hajlamosak, ha szűkössé válik a táplálékkínálat. Így ezer ebihalból szerencsés esetben is csupán 1–2 kifejlett béka éri meg, hogy pár év múltán visszatérhessen a tóhoz szaporodni.

A tavat elhagyó apró kétéltűeket ideális élőhely várja a bő 60 hektáros, parkerdő jellegű, változatos környezetben és a szomszédos Nagyerdőben.
Fotó: Kántás Zoltán

Segítsük a békák fennmaradását!

A tükörtó példája rámutat arra, hogy milyen hatékonyan segíthetjük a kétéltűek állományait mesterséges tavak létrehozásával. 

Nemcsak közösségi, hanem egyéni szinten is, hiszen nem szükséges a tükörtóhoz mérhető hatalmas munkálatba fognunk. Az is elég, ha a saját kertünkben kialakítunk egy néhány négyzetméter felületű, sekély tavacskát, melyhez modellként akár a temető dísztavát is felhasználhatjuk, amennyiben kifejezetten a drasztikusan ritkuló zöld varangyoknak szeretnénk kedvére tenni.

A Future of Debrecen mozgalom szervezésében minden évben sor kerül a város természeti értékeit bemutató lakossági sétákra, amelyek során 2024 májusában Erdei Nóra idegenvezető és Váradi Zoltán, a Természettár vezetője jóvoltából a tükörtó természetvédelmi jelentőségével is megismerkedhettek az érdeklődők. 

Kiemelt kép: Kántás Zoltán

search icon