Az elmúlt évtizedekben a világ legtöbb országában nőttek a vagyoni és jövedelmi különbségek, melyek az fenntarthatósági diskurzusban is egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Ez nem véletlen, hiszen amellett, hogy e különbségek társadalmi feszültségeket idéznek elő, hátráltatják az igazságos fenntarthatósági átmenetet is.
A legmagasabb kibocsátás a lakosság felső tizedéhez, ezen belül is a felső 1%-hoz köthető világszerte. Ezek a kibocsátások jellemzően közvetetten jelentkeznek, a tőkejövedelmekhez köthető beruházásokhoz kapcsolódnak.
A Debreceni Egyetem kutatói szerint a tőkepiac létfontosságú a társadalom és a környezetvédelem szempontjából egyaránt, mivel a beruházások vonják el a természeti erőforrások túlnyomó többségét, illetve a kibocsátások nagy részéért is közvetlenül vagy közvetve felelősek, ahogy ez a kutatók által készített infografikából is kiderül.
Dombi Mihály és szerzőtársai kutatási eredményeik alapján egy négylépcsős szakpolitikai keretet javasolnak, mely segítségével egyszerre lenne csökkenthető a természeti erőforrások használatának csökkentése, a kibocsátás és a társadalmi egyenlőtlenségek.