Egy lenyűgöző, de megosztó madár: a seregély
Egy lenyűgöző, de megosztó madár: a seregély

Pihenőhelyeiken akár tízezrével is összegyűlhetnek a seregélyek. Nagy csapataik lenyűgöző, alakjukat gyorsan változtató felhőket alkotnak, hangjuk pedig majdnem olyan változatos, mint csapataik formája. Szeretik ugyan a gyümölcsöket, de rovarfogyasztásuk is jelentős.

Költéskor szétszélednek, máskor összeverődnek

A seregély (Sturnus vulgaris) magányosan költ, odvakba, résekbe építi fészkét. Mesterséges odúkat is szívesen elfoglal, a számára legalkalmasabb típus a „D” típusú odú. Rövid távú vonuló, a kora tavasszal, tél végén legkorábban megérkező madaraink egyike. A költés befejeztével mind az az évi fiatal, mind az öreg madarak csapatba verődnek, ilyenkor gyakran megfigyelhetők például kaszálókon, legelőkön, kérődző állatok közelében. Az éjszakákat is csapatokban töltik, éjjeli pihenőhelyeiken igen nagy számban is összegyűlhetnek. Akár több tízezer (helyenként több százezer) példányt számláló csapataik látványos égi jelenséggé akakulnak gyors irányváltásaikkal és a csapat kavargása során létrejövő különleges formákkal. Ez a jelenség a művészek és a kutatók figyelmét is felkelti; a csapatok igen összehangolt képet mutató mozgása érdekes kérdéseket vet fel. Ha szívesen megnéznéd videón, ahogy hatalmas csapataik kavarognak, és közben rendkívüli formákat alkotnak, ajánljuk a National Geographic vagy a BBC Earth néhány perces felvételeit.

Kiváló hangutánzó

A seregélyek híresen jó hangutánzók, képesek utánozni akár az emberi beszédet is. Amikor csapatban vannak, jellegzetes fecsegő-susogó hangot hallatnak, énekük azonban nagyon változatos, csipogó, kattogó hangokat is tartalmaz. Gyakran odújuk közelében énekelnek, násztevékenységük része szárnyaik rezegtetése is.

Seregély egy hirtelen érkező márciusi havazásban. Ilyenkor a kertbe kihelyezett madáretetők környékén is megjelenhetnek, kedvelik például az almát, amit a rigók is előszeretettel fogyasztanak.

Gyümölcsösök réme?

Való igaz, hogy a seregélyek szeretik a bogyókat: szívesen esznek például szőlőt, cseresznyét, és ezzel okozhatnak gazdasági károkat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy általánosságban „károsak” lennének ott, ahol őshonosak. (Ökológiai megítélésük természetesen alapjaiban eltérhet ott, ahol idegenhonos, invazív fajnak számítanak: például Észak-Amerikában.) Gazdasági jelentőségükkel kapcsolatban érdemes hangsúlyozni azt is, hogy az év jelentős részében nagyon sok olyan gerinctelent fogyasztanak, amelyeket szintén gazdasági kártevőként tartanak számon. Az általuk okozott kárt mérsékelhetjük, ha olyan körülményeket teremtünk, amelyek kedveznek a ragadozómadaraknak. Érdemes például T-fákat és költőládákat kihelyezni [1]. Előbbiek vártaként, azaz kiülőhelyként szolgálhatnak számukra, utóbbiakkal pedig segíthetjük a megtelepedésüket. Ezek a módszerek – a mindenféle madarat távol tartó hálók alkalmazásával szemben – lehetővé teszik, hogy a gazdasági szempontból is igen fontos rovarfogyasztó madarak meg tudják közelíteni az adott területet. A seregélyek számára életveszélyes ragadozók jelenléte hatékonyabb védelmet nyújt, mint a különféle vizuális vagy akusztikus riasztások, mivel utóbbiakhoz könnyen hozzászokhatnak [1].

Érdemes kiemelni továbbá a szemléletváltás fontosságát. A mezőgazdasági rendszerekben valamekkora „veszteség” elkerülhetetlen: az emberen kívüli élővilágnak is szüksége van táplálékra. Amellett, hogy kereshetünk különféle humánus megoldásokat a seregélyek (és más fajok) okozta károk mérséklésére, meg kell tanulnunk együtt élni azzal a ténnyel, hogy a földi léten számtalan más fajjal osztozunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne is törekedjünk megóvni a termést, csupán annyit, hogy egy részének a kiesését próbáljuk meg elfogadni.

Színpompás rokonság

A seregély közeli rokona a keleti elterjedésű, rózsaszín-fekete színezetű pásztormadár (Sturnus roseus), mely alapvetően ritka faj nálunk, de egyes években nagy számban megjelenik hazánkban. Egyedei gyakran seregélycsapatokhoz csatlakoznak, általában májusban bukkannak fel. Ez a faj leginkább alföldi környezetben figyelhető meg, de középhegységi területeken is megjelenhet.

A pásztormadár (Sturnus roseus) keleti elterjedésű faj, de egyes években Magyarországon is nagyobb számban megjelenik, akár költhet is. Ezen a grúz sztyeppen készült képen a pásztormadár mögött legelő állatok láthatók.

Forrás:

[1] Steensma, K., Lindell, C., Leigh, D., Burrows, C., Wieferich, S. & Zwamborn, E. (2016). Bird damage to fruit crops: A comparison of several deterrent techniques. In Proceedings of the Vertebrate Pest Conference. Vol. 27, No. 27.

search icon